Vajon tényleg vár reánk

Vajon tényleg vár reánk a fény, az utunk végén,

s valóban tovább élhetünk egy szebb helyen,

vagy itt maradunk a sötétség mélyén?

 

Át tudjuk-e lépni azt a láthatatlan átjárót végül,

amelyen túljutva minden rossznak vége lesz,

és minden tragédia örökre megszépül?

 

Vajon tényleg vár reánk a végtelennek a békéje,

vagy mindez csupán álom és nem lehetséges,

és sohasem jutunk a kínjaink végére?

hope 5006379 1280

Színház az egész világ

Színház az egész világ, s mindenki színész benne,

valamennyi ember eljátssza a saját szerepét,

anélkül, hogy ennek a tudatában lenne.

 

A szereposztás ki van osztva, változatos és véges,

sokaknak csupán egy egyszerű szerepe van,

amíg mások szerepe kegyetlen, s véres.

 

A színpadon mindent el lehet játszani, s bármikor,

ugyanakkor semelyik szerep nem állandósul,

és bármelyik, az emberi lélekre rátipor.

 

Csalódást okozni nehéz, eme komikus drámában,

a szereplők sokszor fel sem fogják amit kell,

és elvesznek majd a sötétség árnyában.

 

Színház az egész világ és a színpad, maga az élet,

amelyben soha, semmi nem lehet tökéletes,

s melyben gyorsan száguldanak az évek.

cinema 4609877 1280

A sötétség jól tud altatni

A sötétség jól tud altatni, s mire eljő a reggel,

az emberek elméje oly furcsákat álmodik,

és elhiszi, hogy szépen él majd egyszer.

 

A valóságot csupán álomként kezeli sokszor,

és mindazt, amit a szeme valójában láthat,

letagadja, elutasítja, s mérgében tombol.

 

Nem fogja elismerni, hogy valaha is tévedett,

mivel akkor be kellene vallania a hibáit is,

és elfogadni, hogy feleslegesen létezett.

 

A sötétség jól tud altatni, a varázsa elveszejt,

csillogást ígér, sikert, minden szépet és jót,

ám mire ébred az ember, mindent elfelejt.

bed 1836316 1280

Mennyi mindent

Mennyi mindent kell elszenvednünk, amíg élünk,

számtalan sérelmet, megaláztatást és bánatot,

s mindezeket tűrjük, miközben félünk.

 

Félünk a kudarctól, a lelki sebektől, a csalódástól,

az érzelmektől, a szerelemtől, az elutasítástól,

és önmagában, főképpen a valóságtól.

 

Félünk a betegségektől, a háborúktól, a terhektől,

az adósságtól, a szörnyű kiszolgáltatottságtól,

és a megvalósíthatatlan tervektől.

 

Félünk a szomorúságtól, a fájdalomtól, s a kíntól,

a szeretteink elvesztésétől, az egyedülléttől,

és legfőképpen, a reánk váró sírtól.

 

Mennyi mindent szeretnénk és mikre is vágyunk,

milyen csodás dolgokról álmodunk, de hiába,

amíg a jóra csupán tétlenül várunk.

woman 4506318 1280

Mindenkiből kihozza

Mindenkiből kihozza a hőség a legrosszabb oldalát,

a kegyetlenséget, a gyilkos hajlamot és a gonoszt,

s felidézi az emberiség legsötétebb korszakát.

 

Azt a korszakot, melyben az értelem nem virágzott,

amelyben a jóság, a szeretet és a szépség bűn volt,

s amelyikből a tiszta erkölcs biza hiányzott.

 

Mindenkiből kihozza a pokol az igazi, valódi énjét,

a legrejtettebb vágyait és a legszörnyűbb álmait,

s megmutatja az emberi faj igazi mikéntjét.

vulcanic landscape 7492624 1280

A régmúlt percei

A régmúlt percei visszaköszönnek majd egy napon,

és felidézik az egykori történéseket, s a tetteket,

megidézik a valóságot úgy, ahogyan vagyon.

 

Megelevenedik mindaz, amit az elme valónak érez,

amit átélt a test, a lélek, s mind, amit őriz a szív,

és melyekre az ember néha maga is rákérdez.

 

A régmúlt percei egykor nagyon is valódiak voltak,

átélhetőek, elviselhetőek, s olyan természetesek,

hiszen az esélyről, az igazi reményről szóltak.

clock 2133825 1280

Amit magunk elől

Amit magunk elől is mindörökre titkolni akarunk,

mindaz, ami befolyásolja az érzéseinket,

s mind, amiért majd megszakadunk.

 

Igyekszünk túllépni mindenen, ami minket zavar,

s mohón faljuk az élet különféle pillanatait,

pedig a legtöbb a számunkra fanyar.

 

Amit magunk elől elrejtünk, az sokszor a valóság,

melyet nehéz elviselni, sőt szinte lehetetlen,

s ami a számunkra egy örök adósság.

woman 2003647 1280

Látszólagosság

Látszólagosság az egész élet, mindig is az volt,

soha nem a valóság tükröződött vissza,

és semmi nem az, amiről szólt.

 

A jó a mesék világában hódít, s a valóban lapít,

a rossz pedig, amely a szavakban veszít,

keményen az igazságra tanít.

 

A szép álmok köddé válnak, hiszen csak álmok,

a rémálmok ellenkezőleg, valóra válnak,

s a sors bizonyítja, hogy álnok.

 

A szerelem vak, elhiteti, biz csodálatos minden,

a harag és a gyűlölet felébreszt gyorsan,

s jelzi, épp ideje eltűnni innen.

 

A kimondott szavak sokszor hazugok, hamisak,

ugyanakkor az igaz tettek bizonyítanak,

és megmutatják, sokan naivak.

 

Látszólagosság uralja az elméket és a szíveket,

manipulálja a tudatot, hat az érzésekre,

szürkének láttatva a pazar színeket.

water 6706894 1280

Minden jó véget ér

Minden jó véget ér és sajnos túlontúl hamar,

sokkalta hamarabb, mint bármily rossz,

a jóval a sors szűkmarkú, fukar.

 

Legtöbbször szinte észrevétlenül suhan tova,

s úgy száguld el a pillanatok szárnyain,

mint a mesékben a táltosok lova.

 

Minden jó véget ér, mintha nem is lett volna,

csupán szép álomként őrzi az emlékezet,

s nem érzi, hogy e világról szólna.

composing 5400275 1280

Mikor valaki fiatal

Mikor valaki fiatal, még hevítik az édes álmok,

teli van reménnyel és forró vágyakkal,

s nem sejti, a világ milyen álnok.

 

Mire rádöbben a valóságra, sajnos bizony késő,

számtalan kudarc éri, sok sebből vérzik,

és rájön, az útja nem lesz fénylő.

 

Ellenkezőleg, igen sok nehézség gyötri a lelkét,

rengeteg gondja akad és sokat csalódik,

s elveszni látja valamennyi tervét.

 

Mikor valaki fiatal, nem hisz az előtte járóknak,

a tanácsaikat kineveti, butaságnak tartja,

és elhiszi, soha nem bánkódhat.

female alcoholism 2847441 1280