Címke: vég

Egy jólelkű ember

Egy jólelkű ember üldögél csendben a padon,

és reméli, hogy minden szebb lesz egy napon.

Mindig kitette a szívét-lelkét ha csak lehetett,

sajnos hiába, ez a világ nem az, amit keresett.

 

Nem találta meg a fényt a sötétség közepette,

és nem érezte úgy, hogy a remény közeledne.

Azt viszont látta, miként bukik el a jó, a szép,

és miként közeledik vígan, mosolyogva a vég.

 

Egy jólelkű ember néma harcot vív magában,

szomorúan, elkeseredetten rengeteg bajában.

Fájlalja, amiért az erejéből csak ennyire telik,

ugyanakkor tudja, az igazság örökre elveszik.

image 1779702670744 compressed

Minél tovább alszik

Minél tovább alszik mély álomban az ember,

annál fájdalmasabb lesz majd az ébredése,

s miután körbenéz, megszólalni sem mer.

 

Rádöbben, semmi nem olyan már, mint rég,

fájón látja, hová is fajult a világ, míg aludt,

s ha ez így folytatódik, hamar eljön a vég.

 

Minél tovább alszik az elme, annál rosszabb,

annál inkább képtelen lesz magára találni,

és eközben az agóniája sem lesz hosszabb.

image 1777922654348 compressed

Amikor nem a józan ész

Amikor nem a józan ész vezérel, hanem a harag,

és az izzó gyűlölet tombolva lelkeket rombol,

nem csoda, ha a jóból semmi nem marad.

 

Amikor nem a józan ész az, amely az úton kísér,

és nem a fény ragyog, hanem a sötétség ígér,

akkor bizony a sors ökle senkit nem kímél.

image 1777724292778 compressed

Mikor már csak

Mikor már csak önmagunk árnyékai vagyunk,

s a legszebb éveink a végtelen felé tartanak,

átgondoljuk, az utódokra mit hagyunk.

 

Mikor már a Nap melege is hűvösnek érződik,

és a szellő cirógatása kemény ütésként hat,

rájövünk, mindez túl jól nem végződik.

 

Mikor már alig tudunk felmenni a lépcsőkön,

mindenünk fáj és a levegőt kapkodni kell,

az esélyeinken merengünk, a végsőkön.

 

Mikor már az emlékezetünk többször hibázik,

és a hajdani elménk inkább aludni vágyik,

az egykori énünk egyre jobban hiányzik.

 

Mikor már semmi nem megy úgy, mint régen,

s már a szeretet is megkopik irányunkban,

éjszakánként szomorúan ülünk az éjben.

 

Mikor már csak szenvedés a sorsunk és bánat,

nevetés ritkán hagyja el kiszáradt ajkainkat,

a lelkünk az utolsó sóhajtásunkra várhat.

image 1777492052369 compressed

Hiába csomagolják cukorba

Hiába csomagolják cukorba ama keserű mérget,

ha a szájban olvadva az előidézi a sanyarú véget.

Hiába ragyog a Nap, ha a sötét vihar ereje nagy,

s az öröm boldog mosolya az ember arcára fagy.

 

Hiába csomagolják cukorba az élet nehézségeit,

ha a valóság elpusztítja mindenki reménységeit.

Hiába az önteltség és a butaság, értelem nélkül,

mind a pökhendiek, gőgösek, odavesznek végül.

image 1776682507709 compressed

Hatalmas sírgödör

Hatalmas sírgödör látszik fentről, a magasból,

a mérete országnyi, túlontúl mély és sötét,

a sírások nem értettek az igaz szavakból.

 

E sírba fekszik hamarosan a jelen és a remény,

mindenkinek a jövője, a szeretet, emberség,

a jóság, az értelem, s valamennyi szegény.

 

Melléjük kerülnek a vágyak és a csodás álmok,

a szép elképzelések, a kellemes képzelgések,

a ragyogó fények, meg az ifjonti lángok.

 

Hatalmas sírgödör, mely könnyekkel lesz tele,

fájdalommal, rettegéssel, meg nem értéssel,

s amelybe egy egész nemzet fekszik bele.

image 1776071862922 compressed

A szeretet és a gyűlölet harca

A szeretet és a gyűlölet harca régóta folyik,

az idők kezdete óta zajlik ez a küzdelem,

amíg az erejük végleg el nem fogyik.

 

Keményen csapnak össze minden percben,

a napfény megcsillan a kardjuk pengéjén,

ám mégsem állhatnak a sorsnak ellen.

 

A sors pedig kiszámíthatatlan, bizonytalan,

homály, s remény irányítja a csapásaikat,

aztán ugyanoda jutnak el minduntalan.

 

Ugyanoda, ahonnan valaha elindultak rég,

abba az időbe, amikor még béke honolt,

s mikor távolabbinak tűnhetett a vég.

 

A szeretet és a gyűlölet harca egyre mélyül,

kár mellébeszélni, itt az élet fog eldőlni,

s a győztes mindent el fog vinni végül.

image 1774881543013 compressed

Saját maga sírját ássa

Saját maga sírját ássa az, aki csak vár,

aki tétlenül néz, nem gondolkozik,

és elhiszi, nem lesz többé nyár.

 

Aki felül minden hazugságnak mindig,

s még akkor is tagadja a valóságot,

amikor a talaj a talpa alatt izzik.

 

Aki azt sem fogadja el, amit maga átél,

akit csupán az indulat, a harag fűt,

s aki nem érti, mi is az a háttér.

 

Aki önként feladja az elveit és a jogait,

másokért lemond a szabadságáról,

s így növeli a hiszékenyek sorait.

 

Aki gazul elárulja a hazáját és a népét,

véres pénzért bármikor megvehető,

s letagadja a létezésének a tényét.

 

Saját maga sírját ássa az, aki túl buta,

aki nem lát tisztán, csupán őrjöng,

és akinek az élete szörnyű kusza.

image 1774539542071 compressed

Kemény időket élünk

Kemény időket élünk, s rosszabbak jönnek,

miközben a világ tűzben ég, vérben úszik,

millióknak a szemébe szöknek könnyek.

 

Nem pihennek a történéseket irányító erők,

és bármit megtesznek a céljaik eléréséért,

hisz tudják, végül is ők lesznek a nyerők.

 

Rakéták és lövedékek szállnak a céljaik felé,

végzetesen beszennyezve földet, s levegőt,

az emberiség már nem sok jónak néz elé.

 

Folyamatos a hitegetés, hazudozás, félelem,

a rettegtetés, az elbutítás, a javak elvétele,

s mindezt az átlagember tűrni kénytelen.

 

Kénytelen, hiszen kiállni magáért képtelen,

és hiába húzza meg magát, hiába is remél,

a közelgő sötét jövője nem lesz vértelen.

 

Kemény időket élünk, amíg nem ébredünk,

és ha nem fogunk végre össze magunkért,

egy csettintésre megszűnhet az életünk.

image 1773760010511 compressed