mindennapok Archívum - Kiss Gyula versei

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Egyre nagyobb a szakadék

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

egyre nő a feszültség, a meg nem értés,

és a tudatlanság rejlik emögött.

Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,

a téboly beszennyezi a mindennapokat,

és ennek okát mindenki másban leli.

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,

a butaság teret nyer az értelem fölött.

Mindenkinek van olyan

Mindenkinek van olyan, ami fontos neki,

legyen az személy, tárgy, vagy eszme,

és mindezekben az örömét leli.

Mindenkinek van saját gondja, meg baja,

vannak saját problémái, küzdelmei,

és fájdalmában néha eláll a szava.

Mindenkinek vannak jól eltitkolt érzései,

perzselő vágyai, szerelmei és bánata,

s vannak igen kétkedő kérdései.

Mindenkinek vannak félelmei, reményei,

vannak nehéz percei és olyan dolgok,

amiket soha nem tud megérteni.

Mindenkinek van olyan keserű pillanata,

amely elszomorítja a szívét, s a lelkét,

az ember néha önmaga áldozata.

Sok múlik az akaraton

Sok múlik az akaraton, de még mennyire,

és ha az ember nem küzd kitartóan,

minden esélye elszáll messzire.

A félrenézés, a szemlehunyás sosem segít,

aki gyenge és gyáván lehajtja a fejét,

az legtöbbször mindent elveszít.

Sok múlik az akaraton, akár maga az élet,

és ki nem tudja összeszedni önmagát,

az a nap minden percében félhet.

Olyan sokan szomorkodnak

Olyan sokan szomorkodnak, nap, mint nap,

szenvednek a fájdalmaktól, a bánattól,

és reményt bizony nem sokuk kap.

Szenvednek a nélkülözéstől, az igaztalantól,

különféle betegségektől, a pénzhiánytól,

és nem állnak messze a vigasztalantól.

Látják, milyen sebességgel terjed a sötétség,

így egyre kevesebb fény jut el hozzájuk,

s érzik, a számukra nem jön segítség.

Olyan sokan szomorkodnak ezen a világon,

a szemek völgyét sós patakok áztatják,

s vizük megcsillan a letépett virágon.

Sokan küzdenek kínokkal

Sokan küzdenek kínokkal, meg fájdalmakkal,

meg nem értéssel, lenézéssel, bánattal,

és szembesülnek sértő rágalmakkal.

Sokan küzdenek csalódással és lelki sebekkel,

titkos vágyakkal, meg nem élt álmokkal,

s teszik mindezt könnyes szemekkel.

Sokan küzdenek kiábrándultsággal, haraggal,

nélkülözéssel, lemondással és tagadással,

a becsületet nem megvehető arannyal.

Sokan küzdenek békétlenséggel, s vívódással,

reménytelen szerelemmel, kiszolgáltatva,

s a kapcsolatukban állandó civódással.

Sokan küzdenek kínokkal, sebzett reménnyel,

szeretetnélküliséggel, csendes magánnyal,

és eme világon egyre kevesebb eséllyel.

A világ két arca

A világ két arca bizony a szavakban is látható,

mindabban a mocsokban és a fertőben,

amelyektől jó soha nem várható.

Elit, elnyomás, zsarnokság, önkény, hatalom,

háború, félelemkeltés és elhallgattatás,

s élet, a másoktól elvett vagyonon.

A másik oldalon áll a szeretet, a hűség, jóság,

az elismerés, a tisztelet, a megbecsülés,

és a becsület, az ember nem jószág.

Egyik oldalon ott a sötétség ereje és a gonosz,

a másikon a fény harcol, meg a remény,

s mindez örökre kettősséget okoz.

A világ két arca egy időben játssza a szerepét,

az egyik arca a gyűlölettől torz és sápadt,

a másik megosztja a szívek melegét.

A régmúlt emléke

A régmúlt emléke most is fennen ragyog,

és szép perceket idéz fel a lelkünkben,

főleg látva, most milyenek a napok.

A régmúlt emléke soha nem válik köddé,

és nem sebez meg úgy, mint ez a világ,

csak sajnos nem élhetjük át többé.

Mélységes sötétség van

Mélységes sötétség van sok koponyán belül,

ahol csupán a harag és a gyűlölet tombol,

oda az értelem fénye soha be nem kerül.

Mélységes sötétség van szerte eme világban,

a téboly és az őrület hatalma növekvőben,

ez meg is mutatkozik a dühödt vitákban.

Egymás ellen fordítva

Egymás ellen fordítva nehéz békére lelni,

mivel a megosztottság csakis pusztít,

és emiatt sok mérget kell nyelni.

Egymás ellen fordítva nem lesz esélyünk,

prédaként menekülünk a vadászaton,

és erről háborogva hiába beszélünk.

Egymás ellen fordítva elhal a reményünk,

és elpusztul mindaz a jó, amit védtünk,

a hóhérok kegye nem lesz mivélünk.

Egymás ellen fordítva eme világnak vége,

és semmi nem fog maradni az életből,

ha nem térünk igen gyorsan észre.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28