Saját alkotásaim
Amikor másról szól a rege, vidám a nóta,
másokról hazudozni egyfajta élmény,
és ez így van az idők kezdete óta.
Amikor másról szól az élet, az bizony fáj,
fáj, hogy más esetleg jobb, vagy szebb,
és erről bezzeg hallgat az a száj.
Amikor másról szól a valóság, az igazság,
és mindeközben a világ egy hamisság,
bizony nem igen lesz itt vigasság.
A szolga csak addig kell, amíg nem okoz bajt,
amíg a fejét lehajtva mindenfélét megtesz,
és soha nem is hallat semmiféle zajt.
Nem beszél vissza, nem elmélkedik, nem lát,
nem hall, nincsenek önálló gondolatai sem,
s az erdőben sosem látja majd meg a fát.
A szolga csak addig kell, míg az úrnak fontos,
amíg kellőképpen kiszolgálja az érdekeit,
melyeknek a legtöbbje aljas és mocskos.
Nehéz korlátok között felhőtlenül élni,
és a sok nehézségre mosolyogva nézni.
Nehéz meglátni a fényt, ha nincs jelen,
a koromsötétben gyümölcs nem terem.
Nehéz szeretni a gyűlölködések idején,
s nehéz túllépni a lelkek rideg hidegén.
Nehéz segíteni, ha a másik nem akarja,
s örülni, ha a Napot viharfelhő takarja.
Nehéz korlátok között tenni amit kell,
igazi békére csakis egy igaz ember lel.
Nehéz elfogadni, hogy rabok vagyunk,
és semmivé fog válni minden szavunk.
A dőzsölés könnyen megy a mások pénzén,
a mások szenvedése és munkája által,
s mind elszórásra kerül a végén.
A dőzsölés életforma az élősködők javának,
ők soha nem fognak nélkülözni, soha,
hisz mindegyik eltesz magának.
A dőzsölés kiváltság, a senkiháziak sajátja,
akik érdemtelenül feszítenek büszkén,
és akiknek nincs valódi barátja.
A dőzsölés addig tart, amíg a világ ezt tűri,
míg a kihasználtak zöme nem tér észre,
s míg mindet a pokolba nem küldi.
Senki nem öregnek születik, addig hosszú az út,
túlságosan sokat kell eltűrni és elszenvedni,
végül mégis kiderül, a valóság igen rút.
Senki nem öregnek születik, s van, ki meg se éri,
túlontúl korán elköszön ettől a földi világtól,
és hogy miért, a vég előtt meg sem érti.
Az igazságtalanságokat elviselni hihetetlenül nagy teher,
és borzalmas a tisztességes lelkek számára megélni,
hogy a reményeik sokasága, mind a padló hever.
Az igazságtalanságokat elviselni nagyon kínzó fájdalom,
megégeti a tudatot, erősen megdobogtatja a szíveket,
és végül egy szem sem maradhat majd szárazon.
Tiltások között élve az élet nem igazi élet,
korlátozottak a jogok, nincs szabadság,
és mindettől szenved a sok lélek.
Ne tedd ezt, vagy nem szabad olyat tenni,
fizesd az adókat rendesen, hűségesen,
s ha parancsolják el kell menni.
Nem vitatkozhatsz, s mindent el kell tűrni,
önfeledten már nem is örülhetsz igazán,
ehhez nemigen van mit hozzáfűzni.
Mossák az agyadat, amíg van benne tudat,
nem lehet önálló gondolatod sohasem,
s az urak mindig mutatják az utat.
Elvárják, hogy magadba szúrasd a mérget,
majd jókat nevetnek az ostobaságodon,
s az életed kínok között érhet véget.
Tiltások között élve, elpusztítod önmagad,
és ha harc nélkül feladod az álmaidat,
mi rád vár, az egy kicsi földdarab.
