Mindig akad, aki elvégzi a piszkos munkát,
s ezért majd meg is kaphatja a véres jussát.
Mindig akad, aki árulója hazának, népnek,
s aki az elősegítője a pusztulásnak, végnek.
Mindig akad
Címke: aljasság
Aki elvégzi a piszkos munkát
Aki elvégzi a piszkos munkát, gazdagon tér haza,
nem érdekli sem az igazság, sem a becsület,
s neki nem jelent semmit az a szó, haza.
Az árulásáért megkapja mindazt, amit más nem,
s miközben ő maga az elismerésben fürdik,
másoknak egyvalami jár, a kisírt szem.
Aki elvégzi a piszkos munkát, öntelt, de nagyon,
gőgössége az egekig ér, magát istennek hiszi,
ám megfizet majd mindenért egy napon.
Arcmaszk mögé bújva
Arcmaszk mögé bújva, nem ember az ember,
csupán egy szolga és egy arctalan senki,
ki önmagára a félelem miatt nem lel.
Aki nem vállalja fel az értékeit, s az igazságot,
mert retteg és könnyebb is fejet hajtani,
semmint képviselni az égető valóságot.
Könnyebb megtagadni a szeretteit, az álmait,
letagadni mindazt, amit valaha szeretet,
és megcsúfolni a legtitkosabb vágyait.
Könnyebb elhatárolódni mindentől, ha fáj is,
és egyszerűbb hátat fordítani a múltnak,
mintsem kardot fogni, még ma, máris.
Arcmaszk mögé bújva, a lélek sokat szenved,
és sokat gyötrődik, amiért olyan gyenge,
s amiért manapság igen sokat enged.
Mi mindenről
Mi mindenről lemondunk az életünk során,
kényszerből, vagy a megszorítások miatt,
és eltávozunk ebből a világból korán.
Mennyi álmunk megy veszendőbe az úton,
s mi mindent elvesznek tőlünk a gazok,
amíg mi töprengünk a régi múlton.
A lelkünkkel milyen aljas játékot játszanak,
és mennyire hatékonyan manipulálnak,
míg a nyílt színen jónak látszanak.
Mi mindenről nincs fogalma oly sokaknak,
s milyen csábító a hazugságok sokasága,
ami miatt sokan a vesztükbe rohannak.
Lelkiismeret nélkül élni
Lelkiismeret nélkül élni nem lehet könnyű,
és ártani másoknak felsőbb parancsokra,
nem más, mint aljas, gonosz, szörnyű.
Mégis van olyan réteg, amely erre kapható,
mely véres, júdás pénzért bármit megtesz,
és néhány tagja folytonos hangadó.
Ez a réteg nem sajnál senkit, semmit, aljas,
másokra hárítja a felelősséget bármikor,
s a hitványsága undorítóan szánalmas.
Valaha azért tanultak, hogy jókat tegyenek,
gyógyítsák a betegeket testben, lélekben,
s ne csak a hatalom bérencei legyenek.
Immár sajnálat nélkül osztogatják a halált,
nem szánnak sem öreget, sem gyereket,
s a sötétség bennük jó szolgára talált.
Lelkiismeret nélkül élni, lelketlennek való,
olyannak, aki eladja a becstelen lelkét,
ám a végén reá is vár majd a bakó.
Minek is örüljünk?
Minek is örüljünk? Talán a forró levegőnek,
amely árt a növényeknek, az állatoknak,
a felnőtteknek és a csecsemőknek?
A sok rossznak, mely naponta kínoz, gyötör,
tönkreteszi a megszokott életünket most,
és csak egy vár reánk, a sírgödör?
A rengeteg aljasságnak, amit reánk öntenek,
nem kímélve senkit, soha és semmikor,
s mindig a fejünk felett döntenek?
Az állandó hazugságok árjának, amely butít,
kiöli az elmét, az értelmet és a lelket is,
s folyamatosan egymás ellen uszít?
Minek is örüljünk? Egy jogok nélküli létnek,
melyben bármikor eltiporhatnak minket,
tényleg ez kell a hiszékeny népnek?
A Lelkiismeret
A Lelkiismeret az emberiséggel született,
velük kelt, feküdt, megtette amit lehetett.
Így ment ez évezredeken, s korokon által,
nem fordult volna Ő a becsületnek háttal.
A történelem során gyakorta szólalt meg,
tisztességes volt, s nem maradt utána heg.
Sokakat térített le a sötétségnek az útjáról,
gyakorta hozott fel példát önnön múltjáról.
Ám eljárt felette az idő, mely hitvány lett,
s újabban büntetlenné vált sok gonosz tett.
Egyre kevesebbekre tudott szavaival hatni,
mégsem akarta az embert pusztulni hagyni.
A Lelkiismeret immár haldoklásba kezdett,
látja, s érzi jól, hogy ez a vég, nem a kezdet.
Elkezdődött ím a terv, a programozott halál,
ebből kiutat sajnos a Lelkiismeret nem talál.
Politika
Politika. Sötét árny a világban,
s létezik a legapróbb virágban.
Ármány, mely homályba vezet,
s megtéveszti a csillogó szemet.
Elhiteti a lehetetlent, a semmit,
nem kímél meg sohasem senkit.
Hatalmat akar, fenyegetve zsarol,
a józan ésszel mindennap dacol.
Mélységes mélybe viszi a lelket,
az ott ragad és békét nem lelhet.
Elvetemülten kihasználhat bárkit,
érdeke szerint módosíthat bármit.
Irányítani akarja a gondolatokat,
bevet ezért csalárd fondorlatokat.
Mágusként mossa le az értelmet,
nem kímél semmiféle érzelmet.
Megfoszt a családtól, igazi hazától,
pénztől, barátságtól, s édesanyától.
Elveszi az ingatlant, adósságba zár,
látszólag mindenre megoldást talál.
Elpusztíthat nemzeteket és népeket,
megmásíthatja a valóságos tényeket.
Hazátlanná tehet, államokat rombol,
háttérből irányítva csonkol és koncol.
Erkölcsöt fertőz, értékrendet pusztít,
hagyományok megtagadásra buzdít.
Rákos sejt, gyilkos métely az életben,
ezt mindenki érzi és tudja is lélekben.
