Címke: küzdelem

A lelkek háborgó tengerén

A lelkek háborgó tengerén ritkán van nyugalom,

s olyan sokszor fodrozza a hullámokat a szél,

hogy nem tud békében hajózni az unalom.

 

Gyakorta süllyednek el a praktikákkal teli hajók,

a gondokkal és bajokkal megrakott gályák,

s a szíveket kifosztó kalózok, csalók.

 

A valóságot szállító gyenge tutaj nehezen halad,

és a haragtól habzó vízen sokat hánykolódik,

nagyon sokszor a víz alatt is marad.

 

A lelkek háborgó tengerén nem egyszerű az élet,

rengeteget kell küzdeni a tajtékzó habokkal,

s közben észrevétlen múlnak el az évek.

Érzelmek zűrzavara

Érzelmek zűrzavara kíséri az utunkat végig,

s oly sokszor szenvedünk a csalódástól,

óhajaink nem hallatszanak az égig.

 

Sőt, senki nem hallja meg, mire is vágyunk,

nem is érzi át a szívünk heves dobogását,

s nem álmodja helyettünk az álmunk.

 

Önmagunkban vívjuk a harcunkat, de hiába,

és hasztalan a reménytelen küzdelmünk,

nem sok örömöt hagyunk e világra.

 

Érzelmek zűrzavara tartja fogva a lelkünket,

s szabadulni ettől nehéz, de lehetséges,

ha végre levetjük a kínzó terhünket.

A gonosz fegyverei

A gonosz fegyverei a pénz és az aljas ármány,

amelyek befészkelik magukat az elmékbe,

mindegy, hogy milyen fájdalmak árán.

 

A manipuláció, s a megtévesztés igen sikeres,

ám amennyiben mégsem hatnának eléggé,

a sunyi hatalom meglehetősen ideges.

 

A kitűzött cél az elpusztítás, s a teljes uralom,

a szeretet, a becsület, a tisztesség kiirtása,

és igyekeznek változtatni a tudaton.

 

A tudaton, melyben még él a jó, s él a remény,

amelyben valódiak az érzelmek, a vágyak,

és miben érző lény a gazdag, szegény.

 

A gonosz fegyverei az uszítás és a megosztás,

s mindezek ellen túlontúl nehéz küzdeni,

az összefogás lehet csakis a megoldás.

Az életben egy a biztos

Az életben egy a biztos, mégpedig a halál,

az elől senki nem bújhat el sohasem,

s ha el is bújik, akkor is reá talál.

 

A gazdagok úgy vágyják az időt nyújtani,

fizetnek bármennyit, csak élhessenek,

s mégis elpattannak az életük húrjai.

 

A szegényeknek sokszor megváltás lenne,

hisz annyi teherrel, gonddal küzdenek,

s csak a menekülést látják benne.

 

Az életben egy a biztos, hogy eljön a vég,

s megment minden rossztól, gonosztól,

ahogy elődeink megtapasztalták rég.

Újra

Újra vonyítanak a sakálok a sötét éjszakában,

s újra messzire száll éles, fülsértő hangjuk,

mint mindig, a pusztítás évszakában.

 

Ismét hallik a hiénák hátborzongató nevetése,

kísérteties kacajuk megrémít minden lényt,

és sohasem tűnhet el a feledésbe.

 

Eme szörnyű hangok felborzolják az idegeket,

s a békében legelő állatok jól megrettennek,

hiszen mostantól mindőjük fenyegetett.

 

Bármelyikükből zsákmány lehet akár azonnal,

s valamennyiük elveszítheti hamar az életét,

mivel nem bírnak el a ragadozó fajokkal.

 

Újra a vonyítás, a rettentő, kísérteties nevetés,

ám ha a zsákmányállatok végre harcolnának,

nem lenne olyan sikeres a halálba terelés.

Meg kellene védeni

Meg kellene védeni a múltunkat, az álmainkat,

megőrizni szívünkben a régi szép időket,

s beteljesíteni az áhított vágyainkat!

 

Nem szabadna elengedni a jövőnek az esélyét,

s védtelenül várni a rosszat, a végzetünket,

és eljátszani valamennyiünk reményét!

 

Nagy hiba a fejünket lehajtva vágóhídra menni,

s ott tétlenül várni, hogy végezzenek velünk,

igenis tudnánk önmagunk létéért tenni!

 

Nem hagyhatjuk elpusztítani a szeretteink sorát,

és nem hagyhatjuk magukra a gyermekeket,

szájtátva várva, a nem létező csodát!

 

Nem áldozhatjuk fel, mit őseinktől örököltünk,

harcolnunk kell, ha muszáj az idők végéig,

s a gonoszon soha ne könyörüljünk!

 

Meg kellene védeni a jót, az igazat és a szépet,

hisz a lelkünk is, s a szívünk is tudja, érzi,

az életünk nem érhet ily siralmas véget!

A szívünkben, s a lelkünkben

A szívünkben, s a lelkünkben fontos titkok lapulnak,

megannyi érzelem, vágyak és álmok sokasága,

a gondok, problémák mégis tovább fajulnak.

 

Sőt, odáig jutnak, hogy nélkülük nem lehet már élni,

s hiába a struccpolitika, a valóság valóság marad,

éppen ezért nem szabad ezt tétlenül nézni.

 

Azok, akiknek ártó a szándéka, nem fognak segíteni,

ellenkezőleg, igyekeznek tönkretenni, s bántani,

csakis a szeretetből szabad erőt meríteni.

 

A szívünkben, s a lelkünkben sokszor jókora a vihar,

oly sok a seb, rengeteg a fájdalom és a csalódás,

de küzdeni kell ellene, amíg mindez kihal.

Többet ér a világ

Többet ér a világ, mintsem hagyjuk elvérezni,

és hagyjuk kiölni a lelkünket, a szívünket,

a sors munkáját nekünk kell elvégezni!

 

Nem várhatjuk, hogy majd mások megoldják,

s nem nézhetjük a szeretteink elpusztítását,

és azt sem, hogy az értelmet megfojtsák!

 

Nem tűrhetjük, hogy mindenünket elvegyék,

s mindent, amiért vért izzadva dolgoztunk,

a hazug senkik önmaguknak eltegyék!

 

Ne nézzük tétlenül a szabadságunk eltiprását,

a jogaink teljes megsemmisítését örökre,

és a vágyaink, álmaink megtiprását!

 

Többet ér a világ, mintsem a gonosznak adjuk,

amely örökre börtönbe akarja zárni a fényt,

s vele együtt minket is, ha hagyjuk!

Nagyon nehéz

Nagyon nehéz reményre lelni egy hazug világban,

ahol az embereket kisemmizik a javaikból,

és ahol minden bővelkedik a hibákban.

 

Egy hosszú út vége közeleg, melynek a neve, élet,

eme úton sikeresen elbutították a népet,

s most emiatt szenved annyi lélek.

 

Elérték, hogy felnőtt, s gyerek engedelmes legyen,

soha ne gondolkozzon, ne elmélkedjen,

és önmagáért semmit ne tegyen.

 

Megvalósították az állandó félelmet és a rettegést,

egymás ellen fordítottak családokat, barátokat,

s eltiporták az összes jó felvetést.

 

Nagyon nehéz küzdeni egy ilyen sötét homályban,

mivel a megosztottság óriási, nincs bizalom,

s nincs bátorság, a végzet honában.

A végzet felé hajtva

A végzet felé hajtva szaladnak a kafferbivalyok,

folyton üldözi őket egy nagy oroszlánfalka,

s a napjaik majdnem ugyanolyanok.

 

Legelnek, élelmet keresnek, majd inni indulnak,

vándorolnak a nap legnagyobb részében,

s pihenés után nehezen mozdulnak.

 

Együtt az erejük hatalmas, nehéz legyűrni őket,

közösen nekimennek bármely oroszlánnak,

s ilyenkor bizony mindig győznek.

 

Azonban, amikor üldözésük közben szétválnak,

elvesztik a közösségben rejlő hihetetlen erőt,

s akkor a ragadozók zsákmányává válnak.

 

A végzet felé hajtva csak az összetartás segíthet,

és menekülés közben a bivalyok rájönnek,

egyedül mindegyikük csak veszíthet.