Mosó Marci

Mosó Marci fajtájának a büszkesége volt,

s dicsőítette munkáját minden élő és holt.

Nem létezett semmi, amit ki nem mosott,

ügyessége a konyhájára igen sokat hozott.

 

Sokszor tették próbára a rokonai, barátai,

és ilyenkor úgy érezte, nincsenek határai.

Abban a hitben élt, lehetetlent nem ismer,

bár néha úgy tűnt, itt valami nem stimmel.

 

Egy napon teherautók érkeztek a házához,

s fekete medvék ládákat raktak a lábához.

Közölték, szükségük van némi segítségre,

s megfelelő juttatásért mindezt megígérte.

 

Miután elmentek, leemelte a ládák fedelét,

és örömében máris dörzsölgette a tenyerét.

Ekkora kihívással örökre gazdaggá válhat,

s lecserélheti kastélyra a régi jó öreg házat.

 

A ládákban értelmes agyak halmazát látta,

s kimosásukat biz nagy izgalommal várta.

Holott tudta, a fajtársai maradványai ezek,

melyeken virítottak a butítás okozta sebek.

 

Megkezdte a mosást és subickolt rendesen,

s mosolyogni kezdett, sunyin és csendesen.

Nem maradt riválisa, a legjobb cím az övé,

ezután ostobákat, s butákat vesz maga köré.

 

Mosó Marci beképzeltté, s pökhendivé vált,

kapzsi lett, önző, gőgös, s a fellegekben járt.

Az életben maradt mosók elkapták egy este,

és másnap pirkadatra egy fán függött a teste.

nature, water, river

“Mosó Marci” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .