A lelkünk mélyén

A lelkünk mélyén tudjuk, hogy leépülünk lassan,

fáradékonyabbá, gyengébbé válunk mind,

és a sors ostora végül rajtunk csattan.

 

Az egykori erőnk immár a múlté és csupán álom,

a tükörben sem azt látjuk, amit szeretnénk,

s nem akarjuk, hogy bárki velünk háljon.

 

A ragyogásunkat is elfújta a szél, s nem jő vissza,

ez nagyon megvisel bennünket, nagyon fáj,

hogy mennyire, az bizony a szívünk titka.

 

Végül feledésbe merülünk, mint aki nem létezett,

az emlékünket a szeretteink őrzik, míg élnek,

és a kaszás mindig is mögöttünk lépkedett.

 

A lelkünk mélyén talán soha nem volt nyugalom,

a békesség és a szeretet sem vitte túlzásba,

s legvégül, az eltávozás lesz a jutalom.

woman 2942839 640

Egyszer utunk végéhez érünk

Egyszer utunk végéhez érünk, a múlt részeivé válunk,

ám az nem mindegy, hogy mikor és miképpen,

arra a pillanatra készen, soha nem állunk.

 

Egyszer utunk végéhez érünk, s megpihenünk végleg,

a lelkünk elhagyja a testünket, nyugalomra lel,

és tagjává válik a végtelen, csillagos égnek.

astronomy 1867616 1280

Csendes estéken

Csendes estéken, amikor az emlékek életre kelnek,

és általuk újra megelevenednek a múlt percei,

a lelkek egyfajta különleges békére lelnek.

 

Visszaidézhetik egykori önmagukat, a családjukat,

a régi szép időket és a felhőtlen boldogságot,

s azt, mikor mind vívták a saját csatájukat.

 

Csendes estéken, amikor a Hold lekacsint az égről,

és kerekded arccal bemosolyog az ablakokon,

egy csodát varázsol nekik, tiszta fényből.

the night 4684899 640

A régmúlt percei

A régmúlt percei visszaköszönnek majd egy napon,

és felidézik az egykori történéseket, s a tetteket,

megidézik a valóságot úgy, ahogyan vagyon.

 

Megelevenedik mindaz, amit az elme valónak érez,

amit átélt a test, a lélek, s mind, amit őriz a szív,

és melyekre az ember néha maga is rákérdez.

 

A régmúlt percei egykor nagyon is valódiak voltak,

átélhetőek, elviselhetőek, s olyan természetesek,

hiszen az esélyről, az igazi reményről szóltak.

clock 2133825 1280

A terelgetett folyó

A terelgetett folyó évszázadok óta rója az útját,

átjutott mezőkön, hegyeken, s völgyeken,

miközben nem felejtette a múltját.

 

Kicsi érként kezdte, azután patakként folytatta,

egyre növekedett, erősödött és szélesedett,

s a haladásban senki nem bolygatta.

 

Bármerre folyt, a folyásiránya természetes volt,

néha balra, máskor jobbra kellett kerülnie,

és maga előtt nehéz hordalékot tolt.

 

Tisztult a vize, miután mindettől megszabadult,

szépen és lassan hömpölygött ezek után,

s az éles sziklák közül is kiszabadult.

 

Egy ideje azonban egy félelmetes erő terelgeti,

leszabályozza azt is, mi legyen az iránya,

s ilyetén a szabad folyást nem engedi.

 

A terelgetett folyó útja egy szakadék felé vezet,

ahonnan nem lesz kiút a számára sohasem,

s ez ellen meglehet, semmit nem tehet.

istockphoto 1356863534 612x612 1

Mindenki vívja a saját harcait

Mindenki vívja a saját harcait az életének útján,

legtöbbször keserves e harc, néha kevésbé,

ám senki nem változtathat a múltján.

 

Az embernek gyakorta önnönmagával van baja,

és ezeket a bajokat megoldani igen nehéz,

s nehezen csendesül el a lélek zaja.

 

Mindenki vívja a saját harcait, de sokszor hiába,

és mikor nem sikerül változtatni a sorson,

a fájdalom hangjai szállnak a világba.

istockphoto 898248496 612x612 1

Mindenki elkopik

Mindenki elkopik egyszer, nem kivétel senki,

akár előbb, akár utóbb, de nincs menekvés,

és az időben csak előre lehet menni.

 

Ketyeg az óra, s körbejár a végtelennek útján,

nem fog megállni és soha nem fog sajnálni,

miközben az ember mereng a múltján.

 

Elmereng önmagán s a szép időkön, ami volt,

a szerelmein, a szerettein, egykori tettein,

s rájön, az élete nem a sikerről szólt.

 

Mindenki elkopik és folyton változik minden,

az egészségből betegség lesz, a jóból rossz,

de végül mind eltávozunk majd innen.

istockphoto 184876690 612x612 1

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

 

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

 

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

 

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

 

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

 

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

burn 1851559 480

Selymes szellők bársonyán

Selymes szellők bársonyán fut a végtelen idő,

és eme puha úton viszi a múltat, a jelent,

s még számára is kérdéses a jövő.

 

A jövő, amelyet az igaz szeretet tehet szebbé,

és melyben az őszinteség a becsület társa,

s melyet a szív kovácsolhat eggyé.

 

A jövő, amelynek útja a galaxisok közé vezet,

ahol minden igaz ember békére találhat,

s amely begyógyít minden sebet.

 

Selymes szellők bársonyán suhannak a lelkek,

és a hosszú, kimerítő küzdelmeik után,

a felfoghatatlanban békére lelnek.

istockphoto 177339031 170667a

Mi mindenről

Mi mindenről lemondunk az életünk során,

kényszerből, vagy a megszorítások miatt,

és eltávozunk ebből a világból korán.

 

Mennyi álmunk megy veszendőbe az úton,

s mi mindent elvesznek tőlünk a gazok,

amíg mi töprengünk a régi múlton.

 

A lelkünkkel milyen aljas játékot játszanak,

és mennyire hatékonyan manipulálnak,

míg a nyílt színen jónak látszanak.

 

Mi mindenről nincs fogalma oly sokaknak,

s milyen csábító a hazugságok sokasága,

ami miatt sokan a vesztükbe rohannak.

alone 279080 480