Érzelmek tengerén gyakori a vihar,
sérelmek, jogos, vagy jogtalan vita,
a sors kegyetlensége sohasem fukar
alábecsülni ez erejét igen nagy hiba.
Csalódások, fájdalmak, rögös utak,
sötét árnyak kísérik az életet végig,
akadnak bátor hősök, gyáva nyulak,
az igazságot tisztességtelenül mérik.
Ugyanakkor létezik szeretet és béke,
öröm, ragaszkodás, bizalom és vágy,
az álmokat feladni nem szabad mégse,
a lélek néha rideg, máskor pedig lágy.
Elszalasztott pillanatok, kései bánat,
fájó sóhajok, ki nem mondott szavak,
a remény magára gyakran sokat várat,
s közben homályba vesznek a nyarak.
Kárba veszett ábrándok, dobbanó szív,
magunkhoz ölelni csak az élőket lehet,
a végtelen ereje minket is magához hív,
ez ellen sajnos soha, senki nem tehet.
Addig kell szeretni, amíg nem lesz késő,
kimondani, vannak kik fontosak nekünk,
meglehet tetteink között az lesz a végső,
a szeretet ne szálljon majd a sírba velünk!
Nagyon megható ez a vers, mindenki elgondolkozhat azon, hogy mit tesz/tett meg a szeretteiért amíg még van rá lehetősége.
Nagyon szépen köszönöm a véleményedet kedves Erika. Teljesen egyetértünk. Sajnos az ember sokszor nem meri kifejezni az érzéseit, érzelmeit a szeretett, kedvelt személy iránt, legyen az a személy családtag (édesanya, édesapa, testvér, nagyszülők, rokonok), netán barát, vagy a szerelmese. Fél elismerni, hogy kötődik hozzá, hogy szüksége van rá, s hogy nélküle sokkalta üresebb lenne a világ. Elhatárolódik az érintéstől, mert fél a reakciótól. Mindez az érzés akkor tör fel a lelkünk mélyéről, mikor már késő. Mikor nincs többé esély, hogy átöleljük, megcirógassuk, bevalljuk, milyen fontos volt nekünk, mennyire szerettük, mert ő addigra örökre lehunyta a szemeit.
Nagyon igaz gondolat, mert sokszor csak akkor érezzük igazán egy szeretett ember hiányát és azt, milyen sokat jelentett nekünk, amikor már nincs lehetőségünk kimondani és megmutatni, mennyire fontos volt. ❤️
Kedves Ákos!
Ez bizony nagyon igaz. Az emberek a legtöbbször akkor döbbennek rá kit és mit veszítettek el, amikor már túl késő. Akkor jönnek rá, mi mindent tehettek volna még a szeretet személyért, de ilyen, vagy olyan okokból mégsem tették meg azt.Ezt pedig bánni fogják majd, amíg élnek, amíg ezen a világon léteznek, szeretnek, rettegnek és félnek. Szép napot kívánok! 😊
Erika!
Nagyon igaz gondolat, mert sokszor csak akkor érezzük igazán egy szeretett ember hiányát és azt, milyen sokat jelentett nekünk, amikor már nincs lehetőségünk kimondani és megmutatni, mennyire fontos volt. ❤️
Igaz? 🤔
Kedves Gyula!
Most láttam versed… 🙂
Nagyon szép és mélyen megérintő vers, amely arra tanít, hogy becsüljük meg a szeretetet, és amíg lehet, öleljük magunkhoz azokat, akik igazán fontosak nekünk. ❤️
S. Ákos
Kedves Ákos!
Örülök, hogy tetszik a versem és annak külön is, hogy megérintette a lelkedet. Nagyon szépen köszönöm a figyelmedet és a kedves szavaidat. Szép napot és minden szépet kívánok! 😊
Kedves Gyula!
Igen, igazán nincs mit! 😊
Kissé keveredtek a „válasz” és a „hozzászólás” cél, de mindegy is. 🙂
Egyébként a fotó is nagyon jó (lent) – talán a Balaton? Te készítetted? Ügyes! 😊
További sok sikert kívánok, és még sok remek gondolatot a tolladból!
Üdv., Ákos
Kedves Ákos!
Köszönöm az elismerő szavakat és a jókívánságot. A fotót nem én készítettem, de örülök, hogy tetszik. 😊