szenvedés Archívum - Kiss Gyula versei

A régi szép múltat

A régi szép múltat sokan sírják majd vissza,

miután rádöbbennek az igazi valóságra,

s mindőjük a keserű könnyét issza.

Miután rájönnek, csúnyán be lettek csapva,

félrevezette őket a felkorbácsolt indulat,

s valamennyiük szentnek hitt atyja.

Mikor az életszínvonaluk gyorsan csökken,

és már a számlák kifizetése is gond lesz,

a haragjuk hamar szárba szökken.

Akkor pedig izzik, pusztít, rombol, tombol,

a lelkükből előtör a bosszú jogos vágya,

és lesújt az árulókra, igen sokszor.

A régi szép múltat az emlékezet visszasírja,

és ha a szenvedés lángja nem alszik ki,

többeknek meg fog ásódni a sírja.

Semmi nem mozdul

Semmi nem mozdul. Fojtogat a forró levegő.

Szenved ember, állat és csontszáraz a legelő.

A hőség tombolva pusztít, leizzaszt, kimerít,

s előbb-utóbb, de biztosan mindenkit kiterít.

Semmi nem mozdul. A csinált forróság arat,

a levegő izzik, perzsel, s fuldokolnak a halak.

A növények kókadoznak, veszélyben a létük,

s joggal érzik azt, hogy senki nem tesz értük.

Pusztító forróságban

Pusztító forróságban szenvednek a növények,

meghajolva, megsápadva szomorkodnak,

miközben esőért esedeznek szegények.

Emberi fül nem hallja meg fájdalmas jajukat,

és gyakorta szenvtelen arccal néznek rájuk,

nem átérezvén a fuldoklásukat, bajukat.

Pusztító forróságban hervadoznak a virágok,

és sárgulnak az egykor zöld rétek, mezők,

a hőség felemészti ezt az egész világot.

Bekopogtatott a hőség

Bekopogtatott a hőség, s elhozta sokak álmát,

a folytonos izzadást, a kimerítő napokat,

amikért mindenki fejezze ki a hálát.

Örüljenek az emberek, immár nem kell fázni,

a szél is forró, a levegő pedig párás, fojtó,

és így megtanulnak a hűvösre vágyni.

Az éjszakai alvás szabadságra ment egy ideig,

átvette helyét a forgolódás, a féléber lét,

s ezt a legtöbben keservesen viselik.

Bekopogtatott a hőség, s úgy döntött, marad,

azonban nem örökre, csupán csak addig,

míg a ruha mindenkire rá nem tapad.

Amikor sötét viharfelhők

Amikor sötét viharfelhők takarják el a Napot,

és az eddigi nyugodt tájat a jég ostromolja,

a természet fájdalmasan kiált egy nagyot.

Amikor sötét viharfelhők tombolnak az égen,

eltakarva a Holdat, s a csillagokat az éjben,

semmi nem tündököl immár a fényben.

Késői a bánat

Késői a bánat, ha már csörögnek a láncok,

és a remény nem tartja magasba a lángot.

Késői a bánat, ha a lelkek cipelik a jármot,

miközben az ördög nevetve ropja a táncot.

Amikor a sátán ivadéka

Amikor a sátán ivadéka előtör a sötét mélyből,

felfog égetni mindent és elpusztítja a létet,

csupán gőgből, pökhendiségből, kéjből.

Oly mértékben el van telve önnön nagyságától,

hogy a világot csak a játszóterének tekinti,

ám mégsem tud elszakadni a gazdájától.

Hiába rendez hatalmas ünnepséget pompával,

attól még nem lesz különb, ugyanaz marad,

és soha nem tud elszámolni a jussával.

A jussa, a sötétség uralma a hiszékenyek fölött,

a valótlanság elhitetése, a nyomor fokozása,

a szenvedés és a kín áll mindezek mögött.

Amikor a sátán ivadéka elhiszi, hogy ő az isten,

és ő az, aki mindenekfelett áll, mindenben,

akkor ennek a világnak visszaút nincsen.

A virágok békés világa

A virágok békés világa példa lehetne az embernek,

az ő világuk a valódi nyugalom, a szeretet világa,

holott sokszor a viharoktól ők is szenvednek.

A virágok békés világa egy igazán különleges világ,

ahol megférnek egymás mellett valamennyien,

hiszen tudják, egyikük sem más, mint virág.

Hiába csomagolják cukorba

Hiába csomagolják cukorba ama keserű mérget,

ha a szájban olvadva az előidézi a sanyarú véget.

Hiába ragyog a Nap, ha a sötét vihar ereje nagy,

s az öröm boldog mosolya az ember arcára fagy.

Hiába csomagolják cukorba az élet nehézségeit,

ha a valóság elpusztítja mindenki reménységeit.

Hiába az önteltség és a butaság, értelem nélkül,

mind a pökhendiek, gőgösek, odavesznek végül.

Hatalmas sírgödör

Hatalmas sírgödör látszik fentről, a magasból,

a mérete országnyi, túlontúl mély és sötét,

a sírások nem értettek az igaz szavakból.

E sírba fekszik hamarosan a jelen és a remény,

mindenkinek a jövője, a szeretet, emberség,

a jóság, az értelem, s valamennyi szegény.

Melléjük kerülnek a vágyak és a csodás álmok,

a szép elképzelések, a kellemes képzelgések,

a ragyogó fények, meg az ifjonti lángok.

Hatalmas sírgödör, mely könnyekkel lesz tele,

fájdalommal, rettegéssel, meg nem értéssel,

s amelybe egy egész nemzet fekszik bele.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31