Vannak, akiknek

Vannak, akiknek a mások fájdalma kéjes öröm,

és a mások szenvedését boldogsággal nézik,

ám egyszer a sors nékik is visszaköszön.

 

Vannak, akiknek minden rossz, semmi nem jó,

örök frusztráltságukat másokon vezetik le,

s számukra a világ is csak fájdalmas szó.

pexels photo 7699511

Amikor már minden fáj

Amikor már minden fáj, akkor csak szenved az ember,

nem képes meglátni sem a szépséget, sem a jót,

és hiszi, hogy ő már senkinek nem kell.

 

Leélte az életét, dolgozott sokat, kitartóan, becsülettel,

szerette, imádta a családját, a barátait, ismerőseit,

s bármit megtett volna értük, hevülettel.

 

Amikor már minden fáj, a türelem nem létezhet többé,

minden vágy és álom, amely eddig reményt adott,

oly hirtelen vált semmivé, szürke köddé.

pexels photo 4092840

Mi végre is jöttünk a világra

Mi végre is jöttünk a világra és vajon mi végre élünk,

mi lehet az értelme egyáltalán a létezésünknek,

s mi az oka annak, hogy állandóan félünk?

 

Hogyan válhatott az ismert világ urává az emberi faj,

s miként hihette el magáról, hogy ő a világ közepe,

miközben maga a léte is, iszonyúan nagy baj?

 

Miért tűri el a nép, hogy az elit bármit megtehessen,

bármit elérjen, megkaphasson, s uralkodhasson,

és minden jóravaló embert megvethessen?

 

Meddig elviselhetőek a háborúk, a pusztítások sora,

az igazságtalanság, a kegyetlenség, s a gonoszság,

meglehet, hogy ennek nem lesz vége soha?

 

Miféle dolog eltűrni a sok megaláztatást, a szégyent,

mindazt, ami csak szenvedést okoz és meggyaláz,

s igyekszik elfeledtetni az elképzelt édent?

 

Mi végre is jöttünk a világra, mi értelme a létünknek,

erre születtünk, szenvedésre, kiszolgáltatottságra,

ez megfelel nekünk, az érzékeny lényünknek?

machine learning 5806811 960 720

Néma sikolyok hallatszanak a határban

Néma sikolyok hallatszanak a határban, sírnak a növények,

víz nélkül haldokolnak, s a termésük jórészt odalett,

sajnos nem tudnak ellene tenni a szegények.

 

Kiszáradt a kukorica, a napraforgók feje nem a Napot látja,

a búza, a lucerna és sok más növény tikkadtan hever,

egy részük learatva, más részük a végét várja.

 

Néma sikolyok hallatszanak a határban, a szárazság gyötör,

hatott a sok szándékos méregszórás és a pusztítás,

az emberek éheztetése, a gonosznak gyönyör.

corn ordinary 3023338 1280

A régi időkben is voltak nyarak

A régi időkben is voltak nyarak, ezt sokan megéltük,

nem égetett a Nap, nem gyilkolt a forró levegő,

és ez így is fog maradni, bízván reméltük.

 

Sajnos tévedtünk. Egyes körök beavatkoztak hamar,

módosítgatni kezdték még az időjárásunkat is,

és nem érdekelte őket, hogy ez kit is zavar.

 

Annak idején kint lehetett az ember, akár egész nap,

művelhette a kertjét, vagy élvezhette a strandot,

s tudta, hőgutát, bőrrákot, bizton nem kap.

 

Manapság nem számítanak az emberek, csakis a cél,

elhitetni a klímaváltozást és korlátozni mindent,

hiszen a gonosz ettől erőre, s új életre kél.

 

A régi időkben is voltak nyarak, ma már csak álmok,

volt szeretet, békesség, megértés, segítő támasz,

az idő tájt, a sors sem volt ily hitvány, s álnok.

sunset 473604 1280

Már nincs hova bújni a hőség elől

Már nincs hova bújni a hőség elől, mindent áthatott,

átforrósította a falakat, az utcákat és a tereket,

a természetet is, mely így pokollá válhatott.

 

Szenved ember, állat, gyorsan kókadnak a növények,

mindenfelé fülledt a levegő, az élet romokban,

és esélye sincs, a forróság elöli szökésnek.

 

Már nincs hova bújni a hőség elől, dühödten tombol,

kiszárít, megaszal és a reménytől is megfoszt,

s már nem csupán nappal, este is rombol.

istockphoto 1264078618 612x612 1

Az iszonyú forróságban a test nem pihen

Az iszonyú forróságban a test nem pihen, de a lélek sem,

az emberek többsége nagyon szenved e pokolban,

s bizony sokszor nem marad szárazon a szem.

 

Nem marad, hiszen a sós izzadás elhomályosítja a látást,

marja az arcot, behatol az ember minden pólusába,

és nem fog hozni senkire, semmiféle áldást.

 

Bezzeg a temetőkben kellemes a hűvös, valósabb a béke,

az ott pihenő rokonok, barátok, ismerősök sokasága,

már mind eltávozott, a legragyogóbb fénybe.

 

Az iszonyú forróságban a test nem pihen, csakis vegetál,

és minden hazugság, ami arról szól, hogy ez így a jó,

össze fog dőlni, mint egy álombeli mesevár.

cemetery 348952 1280

Ki ne imádná az elviselhetetlen forróságot

Ki ne imádná az elviselhetetlen forróságot, amely kínoz,

s amely még a lelket is kiöli a szenvedőkből,

és közelebb juttat a hűvös sírhoz?

 

Ki ne imádná az elviselhetetlen forróságot, mely pusztít,

s lerombolja az egészséget, elveszi az erőt is,

és mindenféle életet megkurtít?

istockphoto 1182690127 612x612 1

Amikor a kínzó hőség gyötri az embert

Amikor a kínzó hőség gyötri az embert, minden rosszabb,

a szenvedés, a kínlódás, s a türelmetlenség nagyobb,

ami eddig rövidnek tűnt, most sokkal hosszabb.

 

Amikor a kínzó hőség gyötri az embert, a hangulata nulla,

folyamatosan izzad, bűzlik, tapad, mindenkit leordít,

és már önmagáról is állítja, hogy csak egy hulla.

istockphoto 1325895908 612x612 1

Egyre több élő kezdi irigyelni a holtakat

Egyre több élő kezdi irigyelni a holtakat, akik már pihennek,

és örök álmukat alusszák a végtelen idő égisze alatt,

nincsenek kitéve fájdalmaknak, vagy idegnek.

 

Nem terheli őket soha többé semmi, végleg szabaddá váltak,

igazán szabaddá, mindenféle felelősség terhe nélkül,

és búcsút intettek eme világnak, s a gyásznak.

 

Egyre több élő kezdi irigyelni a holtakat, akik már elmentek,

s megszabadultak a láncaiktól, sötétségtől, ármánytól,

amíg még éltek, túlságosan sokat szenvedtek.

ai generated 8736871 1280