Mi szépség van az öregedésben? Bizony semmi.
Ritkulnak a csontok, elsorvadnak a szövetek,
és mindent sokkal nehezebb megtenni.
Egyre több lesz az arcon a ránc, s kopik az elme,
mindaz, ami valaha igen drága selyem volt,
manapság csupán egy szétmosott kelme.
Fáj a derék, fáj a gerinc, s nincs is, mi ne fájjon,
sokkalta nehezebb reggelente az ébredés,
és a gyönyörök sokasága mára álom.
Nehezül a járás, s a futás csakis a fantáziában él,
az izmok szépen átalakulnak zsírszövetté,
és a vágyak zöme többé fel sem kél.
A látás homályos lesz, reszketnek majd a kezek,
és gyógyszerre sokkal több pénzt kel költeni,
borzasztó lassan gyógyulnak a sebek.
Mi szépség van az öregedésben? Bizony semmi.
Rengeteg a kín, állandósul a fájó szenvedés,
s lelkileg is gyötrő mások terhére lenni.