Címke: fájdalom

Egy jólelkű ember

Egy jólelkű ember üldögél csendben a padon,

és reméli, hogy minden szebb lesz egy napon.

Mindig kitette a szívét-lelkét ha csak lehetett,

sajnos hiába, ez a világ nem az, amit keresett.

 

Nem találta meg a fényt a sötétség közepette,

és nem érezte úgy, hogy a remény közeledne.

Azt viszont látta, miként bukik el a jó, a szép,

és miként közeledik vígan, mosolyogva a vég.

 

Egy jólelkű ember néma harcot vív magában,

szomorúan, elkeseredetten rengeteg bajában.

Fájlalja, amiért az erejéből csak ennyire telik,

ugyanakkor tudja, az igazság örökre elveszik.

image 1779702670744 compressed

Reményt adni nagyon nehéz

Reményt adni nagyon nehéz eme világban,

mely keserűséggel és fájdalommal teli,

bezzeg a rettegtetés, na az hibátlan.

 

Reményt adni nagyon nehéz, de mennyire,

üres szavak sokasága száll a semmibe,

és mindez sajnos nem jó semmire.

image 1779371205032 compressed

Nem ígéretekkel

Nem ígéretekkel, tettekkel bizonyítson bárki,

bizonyítsa be, hogy amiket mond, az igaz,

s amiket tesz, nem fog másnak fájni.

 

Könnyen beszél az, ki a mások pénzén mulat,

kinek csak egyedül önmaga érdeke számít,

s aki a szakadékból nem mutat kiutat.

 

Nem ígéretekkel kell győzködni az emberfiát,

tényekkel kell alátámasztani a valóságot,

és szorgosan folytatni a jó tendenciát.

image 1778592458210 compressed

Már semmi nem lesz ugyanolyan

Már semmi nem lesz ugyanolyan többé, soha,

sem a szavak, sem a tettek, sem pedig más,

sokaknak a reményét fújta el a szél tova.

 

Már semmi nem lesz ugyanolyan, s ez biz fáj,

a szeretet is más ruhát ölt, jóval sötétebbet,

és megváltozik az egykoron gyönyörű táj.

image 1776512600778 compressed

Virágos réteken

Virágos réteken sétál a megfáradt remény,

és azon mereng, az élet mennyire kemény.

Szomorú ettől, elege van, pihenőre vágyik,

a hajdani időkből már semmi nem látszik.

 

Tudja, az emberek könnyen becsaphatóak,

s a számára a gyengeségeik nyilvánvalóak.

Nem boldog, hisz látja, elesettek, esendők,

soha nem voltak, nem is lesznek egyenlők.

 

Virágos réteken kullog a remény zavartan,

s nem érti, hogy is lehet ennyire zavarban.

Úgy dönt, most ideje szabadságra vonulni,

míg ez a világ nem képes a hibáiból okulni.

image 1776429595322 compressed

Amikor csökken a teljesítmény

Amikor csökken a teljesítmény, a vágyak,

megkopik az elme és elillan az erő is,

az álmok a végtelenbe szállnak.

 

Mikor az ember rádöbben, hogy veszített,

s az, amit eddig jónak hitt, téveszme,

nem tudja, erőt miből meríthet.

 

Amikor csökken a teljesítmény, s a tudás,

sőt, még az önismeret is kudarcot vall,

fájdalmas lesz a beismerés, bukás.

image 1773162375350 compressed

Születésnapomra (evokáció)

Hatvannégy éves lettem Én,

itt a világnak közepén.

Ejnye-bejnye!

 

Ajándékot kapok magamtól,

s ez eltávolít a bajomtól,

minden szinten.

 

Fél évszázad sosem semmi,

ezalatt sokat kell tenni.

Bizony-bizony!

 

Lehettem volna én akármi,

soha nem szerettem várni,

senkire és semmire.

 

Mégsem lettem. Sajnos hiába,

kiáltom fájdalmam a világba.

Egye-fene!

 

Szakadatlan küzdelem az élet,

szenved benne épp elég lélek.

Fájdalom, szánalom.

 

Az igazságnak nyoma sincsen,

becsületem minden kincsem.

Az a nyerő erő!

 

Sokan nem értenek a szóból,

ám kérik a részüket a jóból.

Semmit nekik!

 

Aki a mások fájdalmának örül,

előbb nézzen otthon körül.

Silány-hitvány!

 

Én az egész népet tanítanám,

drága nemzetem és hazám.

Hív a tiszta szív!

image 1772869074641 compressed

A valóságot elfogadni

A valóságot elfogadni hihetetlenül nehéz,

az ugyanis megégeti a lelket és a szívet,

s aki mindezzel szembeszáll, merész.

 

A valóságot elfogadni mámor a semmibe,

önbecsapás, önámítás és fejet hajtás,

azonban mindez nem jó semmire.

 

A valóságot elfogadni gyakorta nem lehet,

mivel a tudat és az elme nem is bírja el,

s ez ellen az ember nem sokat tehet.

image 1772647160737 compressed

A lélek szomorúan látja

A lélek szomorúan látja, szenved a test,

fájdalmak és betegségek kínozzák,

a barátja nem túl jó képet fest.

 

Egykoron együtt indultak el az útjukon,

megfogták egymás kezét, s uccu neki,

akkor még mosollyal az arcukon.

 

Jó ideig haladtak vidáman, s boldogan,

jól érezték magukat, egyek voltak,

és tették a dolgukat szorgosan.

 

Telt-múlt az idő, felhők gyűltek az égen,

és elhomályosították a Nap fényét,

nem ragyogott úgy, mint régen.

 

A Hold is látta, változni kezdett valami,

mikor éjjelente betekintett hozzájuk,

a testnek a nyögését vélte hallani.

 

Jól hallotta, a test alaposan megkopott,

a lélek sajnálattal nézte alvó társát,

hisz az ő ereje még nem fogyott.

 

Még mindig fitt volt, örök fiatal, gyors,

ám egyedül képtelen sok dologra,

ezt a fintort szánta neki a sors.

 

A lélek szomorúan látja, megállt az óra,

és a bagoly huhogása figyelmezteti,

nem számíthat már semmi jóra.

image 1771854048927 compressed