Saját alkotásaim
A beszűkült elme nem képes befogadni a fényt,
és nem fogja fel, nem érti meg az igazságot,
mindig letagadja az összes valós tényt.
A beszűkült elme elhisz bármit is, ami valótlan,
könnyedén becsapható, s jól kihasználható,
soha nem fogja fel, milyen is ő valóban.
Amikor egymásra találnak a hitvány és az aljas,
s hozzájuk csatlakozik az áruló, meg a buta,
sőt, a hiszékeny is, az örömük hatalmas.
Ez a díszes társaság iszik, bulizik, s jókat nevet,
mit sem törődik a jelennel, pláne a jövővel,
és a számukra ismeretlen az a szó, szeret.
Nem szeretnek senkit, semmiféle istent, hazát,
de egymást sem, csak a pénzt és a hatalmat,
s elnémítják az igazság, a becsület szavát.
Amikor egymásra találnak eme jóságos lények,
s együtt megkezdik az áldásos munkájukat,
örökre kialszanak a reményt adó fények.
Milyen ostoba az, aki kést ad a gyilkosa kezébe,
amivel az megölheti őt, hiába is tagadná le,
s eközben mosolyog az áldozat szemébe.
Milyen ostoba az, aki ezt nem látja és nem érzi,
aki még akkor is kételkedik, ha benne a kés,
odanyúl, megtapogatja, s még így is kétli.
A sekélyes elmék világában nagy a verseny,
folyamatosan méricskélik a másikat,
s mind töri magát, hogy nyerjen.
Vetélkednek, kinek is van bölcs gondolata,
és ki az, aki végül hazaviszi a pálmát,
kinek ármányosabb a fondorlata.
A sekélyes elmék világában boldog az élet,
hisz nem esik nehezükre a sok tudás,
és mindennap csak emelik a tétet.
A Butaság eleve butának született,
ez ellen sajna semmit nem tehetett.
Megörökölte szülei csodás génjeit,
átvette tőlük sekélyes álmait, rémeit.
Büszkén vitte tovább a hagyományt,
nem elfecsérelve a kapott adományt.
Magát okosnak vélvén csak szájalt,
okossága messze földekre szárnyalt.
Mindenkinél mindent jobban tudott,
szellemi zsenijéből másokra is jutott.
Meg sem hallgatta a körötte lévőket,
s esze túlragyogta a legjobb égőket.
Számára mindennap a siker napja volt,
hiszen a világ lázadó okosságáról szólt.
Álmaiban Ő volt a világ nagy királya,
irigyeivel ezért akadt gyakorta viszálya.
Mikor esténként álomra hajtotta a fejét,
akkor sem feledte el óriási tudása felét.
Csupán mit szerteosztott, egy keveset,
tudta zsenialitása sosem lesz kevesebb.
