Saját alkotásaim
Az idő túlmutat rajtunk, bármit tegyünk,
nem szépít meg semmit, nem hazudik,
s nem foglalkozik vele, mi lesz velünk.
Nem áltat, nem ígér, s nem is kegyelmez,
nem szán meg, nem könnyezik értünk,
nem veregeti a vállunkat, fegyelmez.
Nem ölel át, s nem fogja meg a kezünket,
nem csókol arcon, nem játszik velünk,
azonban ő zárja le majd a szemünket.
Az idő túlmutat rajtunk, kicsik vagyunk,
erőtlenek, gyengék és túlontúl gyávák,
a végtelenben nem harsog a szavunk.
Az idő könyörtelen, nem lassít és nem áll meg soha,
nem mérlegel, nem sajnál, s nem is kímél,
elviszi az álmokat, a reményeket tova.
Megmutatja az igazi állapotunkat, az igazi énünket,
a fájdalmainkat, a testünk gyors elkopását,
a lelkünk sebeit és a mulandó létünket.
Az idő könyörtelen, nem érez, soha nem kegyelmez,
nem kér, nem alkuszik és nem gondolkodik,
ugyanakkor egész életünkben fegyelmez.
Nincs gyilkosabb méreg, mint a politika métely,
kínzóbban öl, mint az arzén, vagy akár a cián,
és efelől soha, senkiben ne legyen kétely.
Kegyetlenebb is azoknál, hisz lassabban pusztít,
oly kíméletlenül csap le a hiszékeny elmékre,
s azért teheti, mert az emberiség szundít.
Eme mocsok méreg szétterjed az egész világon,
és akadálytalanul rombol a földön, a vízben,
s a levegő pusztításával sem áll hadilábon.
Beszivárog a legapróbb sejtekbe, minden térbe,
sunyi és aljas módon, parazitaként élősködik,
míg a megsemmisítést nem viszi végbe.
Nincs gyilkosabb méreg, mint a politikai fertő,
amely könyörtelen, simulékony és gonosz,
az igazságot pedig igen ügyesen elrejtő.
Állandósult félelemmel manipulálnak a sötét erők,
a folytonos rettegés által mindent irányíthatnak,
legyőzve valamennyi jó és tisztességes erőt.
Megkeserítik a mindennapokat, s az összes percet,
megfojtják az igazságnak a legkisebb csíráját is,
s bármi áron véghezviszik a gonosz tervet.
Elveszik az emberek tartalékait, erkölcsit, anyagit,
manipulálnak hazugsággal, s gyilkos mérgekkel,
megszerzik az élők és az elhunytak javait.
Egymás ellen fordítanak és cenzúrázzák az életet,
nem kímélnek sem felnőttet, sem pici babákat,
s kioltják a szemekben ragyogó fényeket.
Állandósult félelemmel nyomorítják meg a lelket,
s amíg könyörtelen és kegyetlen uralmuk tart,
nyugalmat senki, a temetőben sem lelhet.
