megbánás Archívum - Kiss Gyula versei

Mikor a félelem irányít

Mikor a félelem irányít, akkor nincs remény,

nincs megnyugvás és nincs békesség,

az élet pedig rettentően kemény.

Mikor a szemek nem látnak, csak az orrukig,

és azt csak veszik észre, amit engednek,

akkor azt bánni fogják, holtukig.

Mikor az ész alszik, s a hiszékenység az új úr,

könnyedén elhallgattatják az értelmet,

a lelkekben a bizonytalanság dúl.

Mikor családtagokat uszítanak egymás ellen,

s azok egy része engedelmes bábbá válik,

nem számít a vér, igazság, jellem.

Mikor a félelem irányít, az embereknek vége,

a szabadságuk a múlté lesz, véglegesen,

és soha többé nem jutnak a fénybe.

Nem hozhatjuk vissza

Nem hozhatjuk vissza soha a múltat,

hiába vágyunk rá és hiába siratjuk,

ám a jövő, az rajtunk is múlhat.

Nem feledhetjük el, miket is tettünk,

azt sem, kik is vagyunk valójában,

és az idők során mivé is lettünk.

Nem feledhetjük el, kiket szerettünk,

ki volt jó és ki volt rossz hozzánk,

s közülük már kiket temettünk.

Nem feledhetjük el a szívünk titkait,

az érzéseinket és a vágyaink sorát,

s hogy hallgattuk mások szitkait.

Nem feledhetjük el, miket hibáztunk,

mennyi sebet őriz még a lelkünk,

és leginkább kikkel is vitáztunk.

Nem hozhatjuk vissza azt, ami nincs,

és talán nem is létezett sohasem,

ám az emlékezet, az nagy kincs.

Mindenki lelkét gyötörte már

Mindenki lelkét gyötörte már gyász és bánat,

nincs senki, aki ezt az érzést nem élte át,

s mindig van, amit az ember bánhat.

Bánhatja, hogy nem elég kedves és figyelmes,

nem volt elég segítőkész, sem támogató,

s a lelke pont emiatt olyan viseltes.

Bánhatja, hogy nem volt eléggé szeretetteljes,

és nem tudta kimutatni az igazi érzéseit,

most, hogy késő, hiába kegyeletteljes.

Bánhatja, hogy nem volt ott a szükség idején,

és nem tett meg mindent, amit lehetett,

nem így elkésve, hanem a legelején.

Mindenki lelkét gyötörte már kínzó veszteség,

csalódás, keserűség, a szeretteinek hiánya,

mindezt beismerni erő, nem gyengeség.

Tömegek fognak gyászolni

Tömegek fognak gyászolni, a szabadság sírba száll,

s vele tartanak a barátai, a remény és az esély is,

az emberiségre egy sötét, gonosz világ vár.

A koporsóik már régóta készen állnak, rájuk várva,

a hiszékenység és a félelem készítették elő őket,

s a gyávaság fekteti mindőjüket eme ágyba.

Tömegek fognak gyászolni hamarosan, könnyezve,

s már nagyon bánják azokat a napokat, éveket,

amikor siettek engedelmeskedni fejvesztve.

Annyi mindent

Annyi mindent elszenvedünk, amíg még élünk,

annyi keserűség és fájdalom kíséri utunkat,

miközben számtalan dologtól félünk.

Legtöbbször tehetetlenül nézzük, mi is történik,

s csak úgy közönyösen vegetálunk folyton,

amíg a sötétség köröttünk örvénylik.

A legtöbben fel sem fogják, mi vár majd rájuk,

egyszerűen nem hiszik el és nem is akarják,

ám mégis összedől a képzeletbeli váruk.

Annyi mindent elmulasztunk, rettegve és félve,

s mi mindent meg fogunk még bánni ezután,

amíg tétlenül, nem törődően nézünk félre.

Mindenki bán valamit

Mindenki bán valamit, amit nem tett meg soha,

s bár nagyon is vágyott rá, hogy megtegye,

míg várt, az esélye végleg elszállt tova.

Ugyanakkor megtett olyat, amire nem vágyott,

és nem is szándékozott, mégis véghez vitte,

hiszen egyszerűnek, s könnyűnek látszott.

Mindenki bán valamit, akár bevallja, akár nem,

s próbálhatja titkolni mások és önmaga elől,

akkor is igaz, egyszer fenn, máskor lenn.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	31