Ragyog a téli Nap, kápráznak a szemek,
hunyorogva látják csupán a világot,
s így úgy tűnhet, minden remek.
Ragyog a téli Nap, szépnek tűnik a jövő,
s talán a remény is magára találhat,
ha a fényből marad még hírvivő.
Ragyog a téli Nap
Címke: tévedés
A tévedést beismerni
A tévedést beismerni nem könnyű sohasem,
igen erős akarat és bátorság is kell hozzá,
ez a lélekben is nyomot hagy, odabent.
A tévedést beismerni sokaknak nem sikerül,
nem is akarják megtenni, mert az kudarc,
s hogy ki milyen jellem, végül kiderül.
Aki nem tud érvelni
Aki nem tud érvelni, az folyvást hőbörög, támad,
hátat fordít az igazságnak és a valóságnak,
s minden szavával, tettével, csak lázad.
Aki nem tud érvelni, az mindenkit gyaláz, szapul,
egyszerűen nem képes belátni a tévedését,
s így az üres lelkét, a butasága ejti rabul.
Rózsaszínben látni
Rózsaszínben látni a világot, egy meseszerű dolog,
mindent szépnek és jónak hinni, biza nagy hiba,
mert kiderülhet, az álomképek csak romok.
Aki nem lát túl az orra hosszánál, annak már vége,
bármikor, bármilyen ürüggyel is manipulálják,
önként rogy majd rettentő félelmében térdre.
Rózsaszínben látni bármit, nem célszerű, egy álom,
zord valótlanság, az elme kreatív játéka csupán,
és ilyetén, semmi jót, soha, senki ne várjon.
A sötétség erdejében
A sötétség erdejében bolyong a megtévedt értelem,
és jó ideje már, hogy nem látja a fától az erdőt,
ám ezt nem fogja fel, hisz nem lát túl élesen.
Tétován baktat és a tájékozódásra bizony képtelen,
egyik fa után a másiknak ütődik, nem érti miért,
s emiatt lassan átjárja a csontjait is a félelem.
A sötétség erdejében még a fény is gyengévé válik,
és nem ragyog fennen, mint csillagok az éjben,
ezen a helyen semmi nem az, aminek látszik.
Látszólagosság
Látszólagosság az egész élet, mindig is az volt,
soha nem a valóság tükröződött vissza,
és semmi nem az, amiről szólt.
A jó a mesék világában hódít, s a valóban lapít,
a rossz pedig, amely a szavakban veszít,
keményen az igazságra tanít.
A szép álmok köddé válnak, hiszen csak álmok,
a rémálmok ellenkezőleg, valóra válnak,
s a sors bizonyítja, hogy álnok.
A szerelem vak, elhiteti, biz csodálatos minden,
a harag és a gyűlölet felébreszt gyorsan,
s jelzi, épp ideje eltűnni innen.
A kimondott szavak sokszor hazugok, hamisak,
ugyanakkor az igaz tettek bizonyítanak,
és megmutatják, sokan naivak.
Látszólagosság uralja az elméket és a szíveket,
manipulálja a tudatot, hat az érzésekre,
szürkének láttatva a pazar színeket.
A rosszat és az igazságot hallani
A rosszat és az igazságot hallani nagyon nehéz,
mivel túl kínos lehet, túlságosan könyörtelen,
s túlontúl gyötrelmes a léleknek az egész.
Senki nem szereti, ha ráébresztik, biza tévedett,
s kiderült, hogy mennyire átverték, becsapták,
amíg a hazugságok csapdájába lépkedett.
Igen megterhelő meglátni a valóság igazi arcát,
annál sokkal könnyebb ellökni a segítő kezet,
s elutasítani azt, aki értünk is vívja a harcát.
A rosszat és az igazságot hallani oly félelmetes,
ám beismerni önnön hibáinkat, tévedésünket,
semmikor, s egyáltalán nem szégyenletes.
