A megfizethetetlen nyugalom

A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,

holott mindenki nagyon érzi a hiányát,

s biz ez hozná az életkedvet vissza.

 

Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,

élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,

a jóhoz néha ez is elég csupán.

 

Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,

beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,

elűzve a sötét gonosznak a bűzét.

 

A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,

támogatja az egészséget, örömmel tölt el,

s általa bárki igazi békét lelhet.

Ha újraélhetnénk

Ha újraélhetnénk a boldog órákat, s perceket,

a feledhetetlen pillanatokat, történéseket,

biz csökkenthetnénk a lelki terheket.

 

Dobogna a szívünk és felpezsdülne a vérünk,

ismét örömteli érzések éledhetnének újjá,

talán az elképzeltnél többet is érünk.

 

Annyi mindent gondolhatnánk ezután újfent,

belefoghatnánk más, reményteli dolgokba,

s nem hinnénk, ez mindenen túlment.

 

Ha újraélhetnénk azt, amit annyira imádtunk,

s megmerítkezhetnénk az igaz szeretetben,

azonnal szebbé válhatna a világunk.

Apró kezek

Apró kezek, csillogó szemek, huncut mosoly,

a gyermeki lélek játékos, tanulni vágyó,

és csupán nagyon ritkán komoly.

 

Hancúrozás, birkózás, s bújócska a társakkal,

ugrálás a trambulinon, fogócska a kertben,

és megismerkedés a sok furcsa állattal.

 

Őszinte öröm és szívből jövő boldog percek,

igazán varázslatos időszak ez a kicsiknek,

s a levegő a közelükben szinte serceg.

 

Apró kezek, amelyeket a kezeinkkel fogunk,

kíváncsi és minket fürkésző pillantások,

értük, ha kell, áldozatokat is hozunk.

Nyugodt esték, békés napok

Nyugodt esték, békés napok, s vidám élet,

erre vágyik az a rengeteg megfáradt lélek.

Oly sok szenvedés, s annyi fájdalom után,

emberibb és sokkal igazabb időkre csupán.

 

Áhítják a szeretetet, s a szerelem varázsát,

az örömteli ölelést és a szívnek a tanácsát.

Vágyják az egészséget, mesebeli dolgokat,

s minden jót, ami megszépítheti a sorsukat.

 

Nyugodt esték, békés napok, órák, percek,

és szép évek, melyek boldogságban telnek.

Mindezeket, s mást is álmodnak olyan rég,

Földet, ahol süt a Nap, s mindig kék az ég.

Milyen jó is lenne

Milyen jó is lenne egy békés világban élni,

ahol nyugalom és szeretet uralja a teret,

s ahol soha, senkitől nem kell félni.

 

Ahol a szívet nem a fagy hidege dermeszti,

hanem az öröm tüze melengeti a lelket,

s az életet a megértés és a jó jellemzi.

 

Ahol a felnőttek és a gyerekek is vidámak,

a boldogság, az igaz ölelés természetes,

a Nap ragyog, nem villámok cikáznak.

 

Milyen jó is lenne ezt valóságként megélni,

s annak idején, amikor közeleg az este,

csakis a szépről és a jóról mesélni.

Hullik a hó

Hullik a hó és érzelmek szárnyalnak a szélben,

gyermekek kacaja hallik, szánkók siklanak,

ez egy kivételes pillanat az idei télben.

 

Felszabadult öröm, s láncok nélküli vidámság,

hógolyózás és hóangyal a friss hó buckáiban,

ez egy gyermeknek maga a királyság.

 

Hullik a hó és selymesen csillog az éjszakában,

a Hold ezüstje gyémántként ragyog a havon,

ez biz a normális a télnek évszakában.

Hamar elmúlik

Hamar elmúlik minden jó és minden szép,

s a lélek azt kívánja, hogy ne múljon még.

Jó lenne, ha maradna a karácsonyi varázs,

a szeretet, az öröm, a boldogság, a parázs.

 

A tisztaság parazsa és a nyugalom békéje,

az ölelés ereje jót hoz az emberek népére.

Megerősíti a szívet és bátorságot biztosít,

s a rosszal szemben igencsak megizmosít.

 

Hamar elmúlik mindig az, amit szeretünk,

ne hagyjuk annyiban, lássuk mit tehetünk.

Vértezzük fel magunkat, védekezzünk jól,

hiszen minden rólunk, s az életünkről szól.

Az összetartás ereje

Az összetartás ereje sokat segít, ha baj van,

általa könnyebb megküzdeni mindennel,

s megismerszik, ki a barát a bajban.

 

Összetartás nélkül könnyen elbukhat bárki,

s egyedül sokszor nagyon nehéz küzdeni,

ám együtt nem kell szorongva várni.

 

Karácsonykor különösen van hatása ennek,

hiszen az emberek, s a családok sokasága,

eme ünnepen ebből példát tesznek.

 

A szeretet és az ölelés melengeti a lelkeket,

a szívek érzik mindezt, s az öröm őszinte,

magával ragad felnőttet, s gyermeket.

 

Az összetartás ereje megerősítve önmagát,

reményt adhat bizony az emberiségnek

és megmentheti a létet, s a Földanyát.

A szeretet éjjelén

A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,

az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,

harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.

 

A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,

másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,

s kialakul egy különleges összhang a végére.

 

Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,

a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,

s a remény érzése egy időre új életre kél.

 

A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,

és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,

a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.

 

Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,

színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,

s az ajándékozásból senki ki nem maradt.

 

Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,

harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,

a mai estén megerősödnek a kötelékek.

 

A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,

őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,

s boldogabbá válik valamennyi lélek.

Ragyog a napfény

Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,

varjak csapata szárnyal a magasban károgva,

s füst szállingózik az erdő fái között.

 

A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,

melyben egy négyfős család éli mindennapjait,

s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.

 

Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,

ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,

s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.

 

Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,

és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,

remélve, a szüleik nem veszik őket észre.

 

Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,

kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,

biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.

 

Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,

esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,

náluk mindennapos a kacagás, s a móka.

 

Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,

sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,

s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.

 

Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,

aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,

s általuk e varázslatos vidék megszépül.

 

Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,

apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,

s újfent felerősödött a télnek a hidege.

 

Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,

finom étkek illata árad a konyha irányából,

s ez a csodás este minden gondot elűz.

 

A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,

gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,

van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.