Nyugalom és pihentető éj

Nyugalom és pihentető éj, a fantázia szárnyal,

az álmok útjukra indulnak egy szép helyre,

s együtt suhannak a forró vággyal.

 

Útjuk során számtalan kalandban van részük,

s átjutva a varázslatos látnivalók világába,

megmutatkozik az eddig rejtett énjük.

 

Nyugalom és pihentető éj, ez sokaknak álma,

annyian áhítoznak a boldogságra, örömre,

hogy a reménynek is leesik az álla.

Csupa vidámság az élet

Csupa vidámság az élet, gondok, bajok és terhek,

minden napra akad baleset, rablás, gyilkolás,

s a házaikban gyakran időseket is vernek.

 

Egyre kevesebb a kapható élelem, az is túl drága,

visszatartják a cukrot, a lisztet és sok mást is,

zajlik a lelkekben a megkeseredett dráma.

 

Hihetetlen mértékben nőnek a rezsiárak, az égig,

ám ez még semmi, lesz ennél sokkal rosszabb,

és sokak életét sorscsapások kísérik végig.

 

Tervezett háborúk zajlanak, az infláció hatalmas,

méregtől hullanak az emberek nap, mint nap,

s ez a világ újabban igencsak szánalmas.

 

Bizony mennyi ok van az örömre és a nevetésre,

mindenfelé kacaj hallik, ölelkeznek a barátok,

s közben nem lesz elég hely a temetésre.

 

Csupa vidámság az élet és minden perc élmény,

szebb és jobb dolgokat álmodni sem lehetne,

a kérdés csak az, hogy ki nevet a végén.

Az álmok földjén

Az álmok földjén minden békés, vidám,

jól elfér egymás mellett óriás és törpe,

manó, sárkány, tünde, sellő, titán.

 

Mindig ragyog a Nap és zöldell a mező,

kellemes, enyhe szellők fújdogálnák,

s itt csak esténként esik az eső.

 

Az itt élő lények nem gyűlölik egymást,

ellenkezőleg segítik és támogatják,

folyvást tanulnak egy, s mást.

 

Közösen építik e földet és együtt védik,

a nyugalmukat nagy becsben tartják,

s alvás előtt a csillagokat nézik.

 

Az álmok földjén a gonosz nem létezik,

az öröm, s a játékosság azonban igen,

emberek mindezt nem észlelik.

Olyan jó lenne

Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,

ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,

s amelyben nem kellene sohasem félni!

 

Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,

mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,

s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!

 

Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,

mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,

s melyet nem lepne be soha a feledés!

 

Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,

elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,

és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!

A tiltások hazájában

A tiltások hazájában igazán csodás az élet,

semmit nem lehet, csak amit engednek,

s ettől igazán boldog minden lélek.

 

Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,

hiszen mindent megoldanak helyettünk,

és nem kell készülnünk a harcra.

 

Csodásak az áremelések, a megszorítások,

a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,

s a megfázás utáni borogatások.

 

Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,

ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,

s elültetni mindenkiben a félelmet.

 

Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,

a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,

s mit megtarthatunk, az csenevész.

 

Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,

mivel jótékonyan leölették az összeset,

s mi mind az éhhalálra várhatunk.

 

Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,

legalább gyalogolhatunk a pokol felé,

s erre találnak mindig magyarázatot.

 

Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,

mikor már semmihez nem lehet jogunk,

csak úgy úszunk ám a boldogságban.

 

A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,

minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,

s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.

Az álmok világában

Az álmok világában béke van és nyugalom,

szeretet járja át a szíveket, a lelkeket,

s a boldogság az igazi jutalom.

 

Senki nem bántja a másikat, hanem imádja,

segíti, amiben tudja, s támogatja mindig,

végül együtt nevetnek a világra.

 

Nem létezik betegség, zsarnokság, félelem,

sem irigység, gyűlölet, fájdalom, rettegés,

s csak az igazság a valódi lételem.

 

Az álmok világában nincsen gonosz, bánat,

nincs teher, gond, adósság, vagy rossz,

s az ember reményből építhet várat.

Erre a világra megszületni

Erre a világra megszületni aztán igazán csodás öröm,

nincs ennél szebb, s nem lehet bölcsebb gondolat,

főleg, ha belül maradunk a szegénység körön.

 

Mindig az a legjobb, ha tűrjük az igát, az elnyomást,

ha mindig engedelmeskedünk az elpusztítóinknak,

s reméljük, így megérhetjük az utolsó felvonást.

 

Ha a sötétség hitvány erőit éltetve, fizetjük az adókat,

s mindig jámborul, békésen bólogatva helyeslünk,

pénzzel tömjük a hazug, aljas, féreg csalókat.

 

Amíg soha nem vonjuk kétségbe a valótlan állításait,

s míg az elhullásunk megfelel a gonosz tervezetnek,

beteljesítve a jövőlátók számítógépes számításait.

 

Erre a világra megszületni minden ember szép álma,

és bizony annyira felemelő érzés eltiportnak lenni,

nem is lehet normális, akinek nem az a vágya.

Egyszer véget ér az út

Egyszer véget ér az út, az életünknek az útja,

ám a vég előtt számot kell majd adnunk,

s felsejlik bennünk önmagunk múltja.

 

A múlt, melyben volt öröm, bánat, s szeretet,

voltak vágyak, álmok, izzó szerelmek,

s a sors osztott ki minden szerepet.

 

Akadtak nehéz napok, nagyon keserű percek,

ugyanakkor boldog pillanatok adtak erőt,

és sokszor nem alakultak jól a tervek.

 

Kemény próbák, igazi barátságok, remények,

elhibázott döntések, beteges időszakok,

s olykor harag, máskor szeszélyek.

 

Egyszer véget ér az út és eltávozunk messze,

csatlakozunk majd megannyi elődünkhöz,

miután leszáll reánk, az örök éj leple.

A megfizethetetlen nyugalom

A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,

holott mindenki nagyon érzi a hiányát,

s biz ez hozná az életkedvet vissza.

 

Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,

élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,

a jóhoz néha ez is elég csupán.

 

Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,

beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,

elűzve a sötét gonosznak a bűzét.

 

A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,

támogatja az egészséget, örömmel tölt el,

s általa bárki igazi békét lelhet.

Ha újraélhetnénk

Ha újraélhetnénk a boldog órákat, s perceket,

a feledhetetlen pillanatokat, történéseket,

biz csökkenthetnénk a lelki terheket.

 

Dobogna a szívünk és felpezsdülne a vérünk,

ismét örömteli érzések éledhetnének újjá,

talán az elképzeltnél többet is érünk.

 

Annyi mindent gondolhatnánk ezután újfent,

belefoghatnánk más, reményteli dolgokba,

s nem hinnénk, ez mindenen túlment.

 

Ha újraélhetnénk azt, amit annyira imádtunk,

s megmerítkezhetnénk az igaz szeretetben,

azonnal szebbé válhatna a világunk.