szépség Archívum - Kiss Gyula versei

Sétál a szeretet a réten

Sétál a szeretet a réten és a virágokat nézi,

egyik szebb, mint a másik, gyönyörűek,

valamennyiüket imádja, óvja, félti.

A rétet zöldellő bokrok és fák veszik körül,

középen egy kristálytiszta patak csobog,

a szeretet körbetekint, s a szíve örül.

A kezével megérinti a sebes sodrású vizet,

majd gyorsan el is kapja, hiszen hideg,

olyan régen nem érzett át már ilyet.

Ilyen felszabadultságot, s igazi nyugalmat,

örömöt, boldogságot és felhőtlenséget,

ez a jövőre nézve reményt sugallhat.

Sétál a szeretet a réten, s felpillant az égre,

ekkor döbben rá, az álomvilágban jár,

csak ezt eddig még nem vette észre.

Létrejött egykoron

Létrejött egykoron egy varázslatos kert,

tündérek gondozták, védték, s óvták,

eme kertben mindőjük örömöt lelt.

Tele volt szeretettel, virággal, csodával,

bizalommal, reménnyel, s vágyakkal,

és szépséges álmok hosszú sorával.

Tele volt őszinte örömmel, megértéssel,

valódi boldogsággal, mindenféle jóval,

no meg élethosszig tartó egészséggel.

Tele volt virágzó fákkal, tiszta szívekkel,

mosollyal, vidámsággal, igaz lelkekkel,

és szemet gyönyörködtető színekkel.

Létrejött egykoron egy varázslatos kert,

az emberi szemek előtt rejtve maradt,

így élte túl, biztonságra csak így lelt.

Madarak éneke hallik

Madarak éneke hallik messze a határban,

s lágy szellő cirógatja a virágszirmokat,

a tavasz tündére nincs már magában.

Rövid pihenője után örömmel tért vissza,

s mosolyogva lépked a kizöldellő réten,

vidám, hiszen a szíve és a lelke tiszta.

Madarak éneke hallik, újraéled a remény,

s miközben sürög az élet apraja-nagyja,

bárányfelhők úsznak március egén.

Nőnap

Csomagol már a tél

Csomagol már a tél és fogja a batyuját,

a hamuba sült pogácsát, a papucsát,

s bezárja jeges palotája kapuját.

Látja, ahogy a tavasz hamarosan ideér,

s tudja, az ő ideje lejárt, mennie kell,

a tavaszt nem állíthatja meg a dér.

Csomagol már a tél, bólint a tavasznak,

kicsit örül is, mert nagyon elfáradt,

ám ideje a búcsúzó szavaknak.

Újra eltelt egy év

Minél tovább él valaki

Minél tovább él valaki, annál többet szenved,

annál jobban elkopik az elméje és a teste,

s nehezebb lesz a vége, mint a kezdet.

Mindazon örömök, amik annak idején voltak,

és amelyek képesek voltak boldogítani,

akkor még a szépről, s a jóról szóltak.

Azonban az idő múlása nem túlontúl kegyes,

vannak, akikben kevesebb nyomot hagy,

míg másokhoz sajnos kevésbé nemes.

Végül egy csöndes éjszakán bekopog a végzet,

legyen az ember otthon, esetleg máshol,

a halál megcirógatja, s közli, bevégzed.

Minél tovább él valaki, annál többet érhet el,

lehetnek sikerei, rátalálhat a boldogságra,

és ha szerencsés, a lelke békességre lel.

A Föld tragédiája

A Föld tragédiája az, hogy rajta él az ember,

az a faj, amely a többi lényt eltiporja,

és amelynek a béke nem kell.

Amely pusztít, rombol, háborúzik és gyilkol,

nem kímél senkit, semmit, sohasem,

s mely minden igazságot titkol.

Amely kizsákmányolja eme bolygó kincseit,

bemocskolja a vizét, a saját életterét,

s végül mégis elveszíti mindenit.

Amely képes a szeretetre, az ölelésre, a jóra,

a megértésre, a cirógatásra, a szépre,

és bizony képes a kedves szóra.

Ez a kettősség jellemzi, a pénz markában él,

egész életében hatalomra vágyakozik,

de a legapróbb történéstől is fél.

A Föld tragédiája, hogy mindezeket hagyja,

ám eljön az idő, amikor visszaüt majd,

s az lesz az ő legcsodásabb napja.

Milyen csodás ez a világ

Milyen csodás ez a világ, telis-tele szépséggel,

ármánnyal, gonoszsággal, hazugsággal,

és háborúval, no meg rémséggel.

Jóindulattal, egóval, gyűlölettel, megvetéssel,

irigységgel, kapzsisággal, minden rosszal,

és lelkeket pusztító szenvedéssel.

Hamissággal, árulással, dühvel és butasággal,

megvetéssel, lenézéssel, lekicsinyléssel,

bájolgással, erőteljes tunyasággal.

Milyen csodás ez a világ, szeretet és örömteli,

izzón békétlen, reménytelen, esélytelen,

s mindezt csak magának köszönheti.

A szeretet kertjében

A szeretet kertjében gyönyörűek a virágok,

az illatuk táncot lejt a simogató széllel,

s ezen módon szépítik meg a világot.

A kertben békesség és nyugalom uralkodik,

a Nap is mindig szívesen időzik errefelé,

s a cirógatással soha nem fukarkodik.

Eme kert gazdái, a szív és a lélek szorgosak,

vigyáznak, nehogy elburjánozzon a gaz,

hiszen a számukra a virágok fontosak.

A szeretet kertjében igazán idilli az állapot,

a boldogság, s az öröm sokat járnak erre,

itt valamennyi lény elfelejti a bánatot.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30