Mindenkinek megvan a saját útja

Mindenkinek megvan a saját útja, legyen az bármilyen,

s eme úton sokat kell küzdeni, sokat kell kiállni,

mielőtt az ember végül fáradtan megpihen.

 

Mindenkinek megvan a saját útja, amelyen önmaga jár,

és önmaga cipeli a terheit, miközben halad előre,

végig remélve, hogy reá csakis valami jó vár.

path 2741259 1280

Az út vége felé

Az út vége felé bizony elgondolkozik az ember,

s előtörnek a hajdani fénykora emlékei,

miken elmélázik könnyes szemmel.

 

Eszébe jutnak az egykori cselekedetei és tettei,

a vágyai, az álmai, az elképzelései, óhajai,

amiket a szívében el tudott rejteni.

 

Az út vége felé rájön a hibáira és a tévedéseire,

s miközben látni véli a szeretteinek arcát,

fájdalmasan gondol a nehézségeire.

road 3186188 1280

Önmaga sorsával is nehezen küzd

Önmaga sorsával is nehezen küzd meg az ember,

pedig minden percben csak arra törekszik,

és emiatt lelki nyugalmat nem lel.

 

Gondokkal ébred reggel és azokkal pihen le este,

sőt, gyakorta álmában is forgolódik, vívódik,

mintha a holnap csakis veszély lenne.

 

Önmaga sorsával is nehezen küzd, hát a máséval,

és miközben igyekszik láthatatlanná válni,

nem bír el, a reá nehezedő árnyékkal.

sadness 4025950 1280

Amíg félelemben tartják

Amíg félelemben tartják a világot, az embereket,

addig biz nem fog változni semmi, sohasem,

és nem lehet elkerülni a végső rettenetet.

 

Amíg félelemben tartják az egyéneket, a lelkeket,

könnyedén uralhatják az élet minden percét,

az egyszerű emberekre hárítva a terheket.

bible 6948554 1280

Mézes mérgekkel próbálják

Mézes mérgekkel próbálják elaltatni a hangyákat,

hiszen azok szeretik az édes, finom ételeket,

és ilyetén nem kell felállítani csapdákat.

 

Eme mérgek lassan, fokozatosan fejtik ki a hatást,

s emiatt nem tűnik fel a szorgos rovaroknak,

milyen ravasz módon kapják a csapást.

 

Mézes mérgekkel próbálják elősegíteni a végzetet,

mivel mindenképp el akarják érni a céljukat,

kiirtani ezeket a szorgos és apró lényeket.

ants 4949166 1280

Józan ész és értelem nélkül

Józan ész és értelem nélkül nem sok esély marad,

mivel az emberiség jó része még el sem hiszi,

hogy a sorsuk igen rossz irányba halad.

 

Sokaknak nincs ideje, energiája, a valóságot látni,

sőt, ha látja is, egyszerűen nem tudja elhinni,

hogy bárkik el akarnák az élettől vágni.

 

Józan ész és értelem nélkül elhal minden remény,

apró gyertyalángként pislákoló fénye kialszik,

s mindenki rájön, a jövő milyen kemény.

abyss 2036211 1280

Nem veszik észre az állatok

Nem veszik észre az állatok, hogy csapdába kerültek,

és lépre csalták mindőjüket a sok édes csalétekkel,

miközben ők, az evés gyönyörébe merültek.

 

Nem tűnik fel nekik, hogy a területüket bekerítették,

és körös-körül kerítések, rácsok vannak telepítve,

s a legtöbbjüket pedig már rég leterítették.

 

Nem veszik észre az állatok, hogy a végüket akarják,

és az eddigi életüknek mindörökre vége fog lenni,

s többé nem tudják majd, mi is a szabadság.

pexels photo 29925386

Néma gyász a szívben

Néma gyász a szívben és soha el nem múló bánat,

a szeretteink elvesztése, főleg az édesanyánké,

olyan izzóan, s annyira szenvesztően fájhat.

 

Néma gyász a szívben, mely hang nélkül is kínoz,

és felfoghatatlan érzéseket, érzelmeket hoz elő,

bizony egyre közelebb visz minket a sírhoz.

pexels photo 11824783

Kártyáznak a pokolban

Kártyáznak a pokolban, az ördög és a bolond,

ősidők óta játsszák már ezt a tüzes játékot,

s ehhez, ez a hely a megfelelő porond.

 

Szinte forr körülöttük a levegő, itt van az idő,

a tétek sokasága felhalmozva az asztalon,

s hamarosan végleg el fog dőlni a jövő.

 

Az ördög immár nem vár, kiterítette a lapjait,

a bolond csak nézi, ám hiába látja, kétli,

s neveti, ez nem befolyásolja a napjait.

 

Kártyáznak a pokolban, a játék vége közeleg,

s bár a bolond nem hiszi el, hogy veszíthet,

ezek a lapok a végzetet hozzák közelebb.

pexels photo 269630

Amíg valaki még fiatal

Amíg valaki még fiatal, addig bizony el nem hiszi,

hogy legyen bármennyire gyors és igen fürge,

a sors legvégül őt is a temetőbe viszi.

 

Az idősebbek szavára lebecsmérlőn hiába legyint,

idő múltával, amikor az egészsége meggyengül,

arcra esik, majd újra, újból és megint.

 

Eleinte nem érti miért van az így és fel sem fogja,

nem is bírja elviselni a tudatot sem, sehogyan,

s azt, hogy már gyengül, ki nem mondja.

 

Mikor az ereje kezdi elhagyni és nehezen mozog,

megbeszéli magával, hogy ez csupán látszat,

tovább küzd, erősködik, akaratos, konok.

 

Mindenkit megbírál, aki jót akar, s jót is tanácsol,

nehezen tűri el a segítőszándékot, a jóakaratot,

és önmagának egy álomvilágot varázsol.

 

Amíg valaki még fiatal, hitetlenkedve rázza a fejét,

ám a napnyugta közeledtével mégis megbékél,

s mielőtt végleg búcsút int, megleli a helyét.

cemetery 348952 1280