Címke: érzelmek

Mikor már csak

Mikor már csak önmagunk árnyékai vagyunk,

s a legszebb éveink a végtelen felé tartanak,

átgondoljuk, az utódokra mit hagyunk.

 

Mikor már a Nap melege is hűvösnek érződik,

és a szellő cirógatása kemény ütésként hat,

rájövünk, mindez túl jól nem végződik.

 

Mikor már alig tudunk felmenni a lépcsőkön,

mindenünk fáj és a levegőt kapkodni kell,

az esélyeinken merengünk, a végsőkön.

 

Mikor már az emlékezetünk többször hibázik,

és a hajdani elménk inkább aludni vágyik,

az egykori énünk egyre jobban hiányzik.

 

Mikor már semmi nem megy úgy, mint régen,

s már a szeretet is megkopik irányunkban,

éjszakánként szomorúan ülünk az éjben.

 

Mikor már csak szenvedés a sorsunk és bánat,

nevetés ritkán hagyja el kiszáradt ajkainkat,

a lelkünk az utolsó sóhajtásunkra várhat.

image 1777492052369 compressed

A lelkünk mélyén rejtőznek

A lelkünk mélyén rejtőznek a legszebb álmok,

a legcsodásabb remények, az izzó vágyak,

és ott tiszta minden, nem pedig álnok.

 

A lelkünk mélyén rejtőznek a szép pillanatok,

ama feledhetetlen percek, s az igazi énünk,

ahol felidézhetjük a ragyogó virradatot.

image 1777372069744 compressed

Ha a sötétség győz

Ha a sötétség győz, a fény örök rabságba kerül,

és láncon fog tengődni az idők végezetéig,

minden, ami jó volt, a mocsárba merül.

 

Ott leli végzetét a valóság, a szeretet, a remény,

az emberség, a becsület, a tisztelet, a lélek,

és a szerelem is ott végzi majd szegény.

 

Oda süllyed az értelem, a jóság, meg a szépség,

és velük az összetartás, a segítőszándék is,

mindent elnyelhet a feneketlen mélység.

 

Ha a sötétség győz, távozik a megszokott világ,

örömében nevetgél és tivornyázik a gonosz,

a butaság földjén pedig nem nyílik virág.

image 1775731355875 compressed

Születésnapomra (evokáció)

Hatvannégy éves lettem Én,

itt a világnak közepén.

Ejnye-bejnye!

 

Ajándékot kapok magamtól,

s ez eltávolít a bajomtól,

minden szinten.

 

Fél évszázad sosem semmi,

ezalatt sokat kell tenni.

Bizony-bizony!

 

Lehettem volna én akármi,

soha nem szerettem várni,

senkire és semmire.

 

Mégsem lettem. Sajnos hiába,

kiáltom fájdalmam a világba.

Egye-fene!

 

Szakadatlan küzdelem az élet,

szenved benne épp elég lélek.

Fájdalom, szánalom.

 

Az igazságnak nyoma sincsen,

becsületem minden kincsem.

Az a nyerő erő!

 

Sokan nem értenek a szóból,

ám kérik a részüket a jóból.

Semmit nekik!

 

Aki a mások fájdalmának örül,

előbb nézzen otthon körül.

Silány-hitvány!

 

Én az egész népet tanítanám,

drága nemzetem és hazám.

Hív a tiszta szív!

image 1772869074641 compressed

Mindenki leplezni próbálja

Mindenki leplezni próbálja önnön hibáit,

a fájdalmait, a csalódásait, az érzéseit,

és elhallgatni az elvesztett vitáit.

 

Letagadni a valódi mivoltát, a valós énjét,

a legtitkosabb álmait, az izzó vágyait,

s eközben védeni a saját lényét.

 

Mindenki leplezni próbálja az igazi arcát,

a sebezhetőségét és az érzékenységét,

mialatt a lelke megvívja a harcát.

image 1772046016148 compressed

Az idő vándora

Az idő vándora megfogta a kis batyuját,

s végiggondolta miket pakoljon bele,

mielőtt bezárná a kis háza kapuját.

 

Pakolni való pedig szép számban akadt,

szerelmek, érzések, vágyak és álmok,

a szíve a bánatba majd beleszakadt.

 

Szomorú volt, hogy nem várhat tovább,

ám sietős a dolga, hisz ketyeg az óra,

s muszáj mennie egy házzal odább.

 

Azért még igyekezett elpakolni ezt, azt,

a szeretet emlékét, a béke pillanatait,

nem pedig szemetet és gisz-gazt.

 

Megrázta a batyut, érezte van ám súlya,

mégis eltette a fiatalság vidámságát,

és az egészség perceit is az útra.

 

Beszuszakolta melléjük a jót, a reményt,

a becsületet, tisztességet, az értelmet,

s nem utolsósorban az igaz erényt.

 

Az idő vándora bekötötte a batyu száját,

elmerengett, milyen csodás volt régen,

körbenézett, s lekapcsolta a lámpát.

image 1771783776423 compressed

Egy férfi ül a padon

Egy férfi ül a padon, s mereng magában,

nézi a parkban daloló kis madarakat,

a Nap pihenni készül a határban.

 

Visszaidézi a múltat, közben a fákat nézi,

a lelki szemei előtt látja a szeretteit,

odafentről figyelik őt, hiszi, s érzi.

 

Tudja, hozzá is bekopog majd az alkony,

egy angyal képében gyengéden átöleli,

és hívja, a végtelenbe vele tartson.

 

Egy férfi ül a padon, nem sír, nem nevet,

s már látja is közeledni azt az angyalt,

az órájára néz, itt az idő, mehet.

page

Mindenki próbálja elkerülni

Mindenki próbálja elkerülni a csalódásokat,

igyekszik óvni önmaga testét és lelkét,

s túlélni a marcangoló vívódásokat.

 

Próbálja megállni a helyét ebben a világban,

és sikeresen venni az akadályok sorát,

leplezve, hogy ő maga sem hibátlan.

 

Mindenki próbálja elkerülni, hogy elbukjon,

és reméli, hogy a sors majd segíteni fog,

abban is, hogy az útja végéig eljusson.

image 1771856350821 compressed

Sokan küzdenek kínokkal

Sokan küzdenek kínokkal, meg fájdalmakkal,

meg nem értéssel, lenézéssel, bánattal,

és szembesülnek sértő rágalmakkal.

 

Sokan küzdenek csalódással és lelki sebekkel,

titkos vágyakkal, meg nem élt álmokkal,

s teszik mindezt könnyes szemekkel.

 

Sokan küzdenek kiábrándultsággal, haraggal,

nélkülözéssel, lemondással és tagadással,

a becsületet nem megvehető arannyal.

 

Sokan küzdenek békétlenséggel, s vívódással,

reménytelen szerelemmel, kiszolgáltatva,

s a kapcsolatukban állandó civódással.

 

Sokan küzdenek kínokkal, sebzett reménnyel,

szeretetnélküliséggel, csendes magánnyal,

és eme világon egyre kevesebb eséllyel.

image 1771856354867 compressed