A mesék kábulatában

A mesék kábulatában olyan szépnek tűnik az élet,

annyira megnyugtatónak és igen békésnek,

ahol boldogságban élhet minden lélek.

 

Olyannak, ahol nem létezik rossz, harag, ármány,

sem kényszer, sem betegség, szörnyű gonosz,

s nincs adósság, teher, senkinek a vállán.

 

A mesék kábulatában nincs szomorúság és bánat,

csakis mosoly, öröm, vidámság, igaz szeretet,

s még a hihetetlen ostobaság sem fájhat.

A szeretet honában

A szeretet honában semmiféle rossz nem létezik,

rengeteg az öröm, a vidámság és a nevetés,

s valamennyi érzés szívből érkezik.

 

Segítségben hiány nincsen, a jó szándék állandó,

nincs feszültség és a nyugalom természetes,

s a szürke napok egyike sem fárasztó.

 

A szeretet honában az élet varázslatos és csodás,

nincs mitől félni, nem kell rettegni sohasem,

s errefelé, az őszinte tisztelet a szokás.

A reménytelenség

A reménytelenség megnyomoríthatja a lelkeket,

elveheti az emberek életkedvét is jó időre,

s csak a szeretet javíthatja a helyzetet.

 

A szeretet, amely önzetlen, vigasztal és simogat,

megdobogtatja a rémült, szomorú szíveket,

s kedvesen, biztatóan, magához hívogat.

 

A szeretet az, mely nélkül a világ sötétbe borul,

kialszik az éltető fény, nem lesz újabb esély,

és minden jó a szakadék szélére szorul.

 

A reménytelenség nagyon rossz és szörnyen fáj,

kitartással, akarattal, mégis le lehet győzni,

s végül mosolyra görbülhet majd a száj.

A tücskök zenéje

A tücskök zenéje messzire hallik az őszi estéken,

amikor a csillagok gyémántként ragyognak,

s a Hold járja szokásos útját az estében.

 

Ciripelésük egyfajta nyugalmat sugároz a térben,

és a hallatán romantikus hangulat támadhat,

érzelmek indulnak vadászatra az éjben.

 

A tücskök zenéje megcirógatja a szomorú lelket,

elfeledteti a bánatot, örömöt és reményt kelt,

s általa a legbékétlenebb is békére lelhet.

Szenvesztő érzések

Szenvesztő érzések vihara döngeti a szív falait,

ez igen sokszor árnyékot vet az érzelmekre,

s igyekszik némítani a benső én szavait.

 

E szavak próbálják felébreszteni az alvó elmét,

s finoman közölni, hogy ne reméljen hiába,

eme vihar elfújja minden vágyát, tervét.

 

Szenvesztő érzések lángja emészti a fájó lelket,

amely így, megsebezve, továbbra is remél,

és hiszi, végül majd boldogságra lelhet.

A mobilok bűvöletében

A mobilok bűvöletében éldegélnek az emberek,

a szemük szinte már összenőtt a képernyővel,

és nem tűnik fel, ha valami nem kerek.

 

Ilyetén lemaradnak a valódi világ szépségeiről,

s nem lesz saját gondolatuk szinte semmiről,

az élet kérdéseiről, a lélek mélységeiről.

 

Így lesznek befolyásolhatóak és engedelmesek,

mindenre bólogatóak, s küzdeni képtelenek,

akik minden normalitást elfelejtenek.

 

A mobilok bűvöletében elvesznek az érzelmek,

elhomályosul a tudat, s mindaz, ami emberi,

ugyanakkor megmaradnak a félelmek.

Olyan hamar elvirágzik

Olyan hamar elvirágzik a sok varázslatos virág,

kisebbek és nagyobbak, csábító illatúak,

sárgák, pirosak, fehérek, meg lilák.

 

Színpompásak és változatosak, igazi szépségek,

szemet gyönyörködtetőek, lélekre hatóak,

jelképei ők a szeretetnek, s békének.

 

Kifejezhető velük a szerelem, a vágy és a bánat,

a boldogság, az ártatlanság, a szenvedély,

a ragyogás, a tisztaság, s a csodálat,

 

Olyan hamar elvirágzik mind, sajnos túl hamar,

csekélyke időt ad nekik az anyatermészet,

ám a látványuk lenyűgöző és pazar.

A szívek mélyén

A szívek mélyén megannyi izzó vágy lapul,

s megannyi titok, viszonzatlan szerelem,

melyek a fájó lelket ejtették rabul.

 

Számtalan bánat, rengeteg szomorú pillanat,

elszalasztott lehetőségek, megbánt tettek,

és mindezek semmivé foszlanak.

 

A szívek mélyén nem lehet soha nyugalom,

s nem lehet békesség, vagy igaz szeretet,

míg a fantázia uralkodik a tudaton.

Néma óhajok

Néma óhajok, soha ki nem mondott szavak,

szívet marcangoló érzelmek sokasága,

és a cél előtt megállító lelki falak.

 

Bizonytalanság és félelem szinte mindentől,

folytonos kudarcok, ámítás, önbecsapás,

az óvatosság megvéd mindettől.

 

Néma óhajok és a szorosan összezárt ajkak,

látszólagos önbizalom, kedves mosoly,

a látszat sokszor csapdába csalhat.

Az élet sokszor meggyötör

Az élet sokszor meggyötör, megkínozza a lelket,

lehervasztja a fáradt arcokról a mosolyt,

s az ember kiutat nehezen lelhet.

 

Mindig újabb akadályt állít, s valamennyi nehéz,

elcsúfítja a szép álmokat, kiöli a vágyakat,

és mindezt még számtalan baj tetéz.

 

Az öröm sokszor nem felhőtlen és bizony kevés,

az érzelmek terén is hihetetlen a zűrzavar,

s evés helyett néha marad a nyelés.

 

Az élet sokszor meggyötör, ám muszáj harcolni,

meg kell küzdeni a problémákkal, a sorssal,

s végül talán sikerül nagyot alkotni.