Játék a szavakkal

Játék a szavakkal, sokszor nagyon csúnya játék,

negédesen és bájologva előadni a jót, a hőst,

miközben láthatatlan a rejtett szándék.

 

Kitekerni a valóságot, s hazuggá tenni az igazat,

az éjszaka sötétjében előkészíteni a rosszat,

és mi reggel látszani fog, az a kirakat.

 

Elhitetni a segítőszándékot és letagadni a valót,

homályossá tenni az addig jól látó szemeket,

s mindig rejtve tartani a bűnös csalót.

 

Játék a szavakkal, gyakorta gonosz szándékkal,

megtörni a lelkeket, s megfertőzni az elmét,

így nem harcolhatnak a sötét árnyékkal.

Nem mindenki éri el

Nem mindenki éri el azt, amire vágyik,

a sors az emberrel igen gyakran játszik.

Senki nem tudhatja, hogy hogyan végzi,

és ha másként alakul is, azt bizony kétli.

 

Sokszor nem az történik, minek kellene,

oly sokakról kiderülhet, nincs is jelleme.

Az álmok gyakorta nem lesznek mások,

s akik ezt nem értik, azok csupán bábok.

 

A vágyak tengere előbb-utóbb kiszárad,

és a lélek a várakozásba bizony kifárad.

A szeretet sokszor nem nagyon látható,

bár legtöbbször lapul, biz igazán áradó.

 

Nem mindenki éri el mindazt, mit akart,

az élet émelyítő valóságával kelt zavart.

Ez a világ egy látszat, egy roncs csupán,

vajh mi marad majd az emberiség után?

A szemeknek nyílnia kellene

A szemeknek nyílnia kellene, mielőtt végleg késő,

és biza ideje lenne látni is, s nem csupán nézni,

különben eljön az elmúlás pillanata, a végső.

 

Meg kellene látni végre mindazt, mi most történik,

a valóságot, amit a homály oly ügyesen elleplez,

és ami mögött a gyilkos végzet örvénylik.

 

Ideje lenne észre térni és hallgatni a józan tudatra,

elfogadni, hogy összefogás nélkül nincs remény,

a szeretet vezethet el a békés, győztes utakra.

 

A szemeknek nyílnia kellene, vagy így maradnak,

és már nem is lesz esélyük, bármit is meglátni,

mivel a dolgok igen rossz irányba haladnak.

Álomba ringatni magunkat

Álomba ringatni magunkat igencsak veszélyes,

hiszen abban a helyzetben elalél az agyunk,

s mit kivetíthet, az gyakorta szeszélyes.

 

Szeszélyes, hiszen tőlünk függetlenül változik,

néha szépet mutat, máskor pedig kalandosat,

ám gyakorta az ember rosszat álmodik.

 

Az ébredés pillanatában tisztulni kezd mindez,

vajon mit is láthattunk a lelki szemeink előtt,

s a tisztánlátáshoz el kell jutni egy szinthez.

 

Egy szinthez, mely sokaknak nehézséget okoz,

és mivel nem tud eligazodni önmagán sem,

immár az álmai jelentése után nyomoz.

 

Álomba ringatni magunkat egy érdekes utazás,

meglehet sokkal felkavaróbb, mint az élet,

s izgalmasabb, az igazság utáni kutatás.

A béka szindróma

A béka szindróma napjainkban valósággá vált,

és az emberek nagy része sajnos ezt teszi,

hiszékenységében magának okoz kárt.

 

Nem érzik, nem látják, nem tudják a valóságot,

és éppen ezen okból nem is gyanakodnak,

még véletlenül sem sejtik az igazságot.

 

Anélkül pedig elszállhat a maradék reményük,

és ha nem ugranak ki idejében e helyzetből,

a megsemmisülés végleg kiöli az esélyük.

 

A béka szindróma sajna jelen van a napokban,

aki alatt lassan melegszik a víz, hozzászokik,

s majd a főtt húsa eloszlik a habokban.

Minden szép és minden jó

Minden szép és minden jó, hallhatjuk naponta,

el vagyunk látva mindazzal, ami csak kell,

s a kamrákban sok a kolbász, a szalonna.

 

Van ott bőven tej, befőtt, savanyúság és méreg,

hullanak is a patkányok a sok finomságtól,

s a jómódtól gyorsan pusztulnak a népek.

 

Reggel kukorékol a kakas, a szemétdomb várja,

szokás szerint rugdal jobbra, s azután balra,

míg a ragacsos mocsokba süllyed a lába.

 

Az udvaron lévő állatok éhezik a napi betevőt,

ki vannak szolgáltatva a gazdáik kényének,

s érzik, hogy gyilokkal szórják a levegőt.

 

Minden szép és minden jó, így örömteli az élet,

nem szenvedünk hiányt, csak a valóságból,

s ennek örvendezzen valamennyi lélek.

Milyen jó is lenne

Milyen jó is lenne egy békés világban élni,

ahol nyugalom és szeretet uralja a teret,

s ahol soha, senkitől nem kell félni.

 

Ahol a szívet nem a fagy hidege dermeszti,

hanem az öröm tüze melengeti a lelket,

s az életet a megértés és a jó jellemzi.

 

Ahol a felnőttek és a gyerekek is vidámak,

a boldogság, az igaz ölelés természetes,

a Nap ragyog, nem villámok cikáznak.

 

Milyen jó is lenne ezt valóságként megélni,

s annak idején, amikor közeleg az este,

csakis a szépről és a jóról mesélni.

Nyugodt álmok

Nyugodt álmok kísérik mindazoknak az útját,

akik mindig becsülettel és tisztelettel élnek,

s akik nem szégyellik önmaguk múltját.

 

Akik jól tudják, hogy mi a valóság és mi a jó,

látják és hiszik, a tetteikkel sokat segítenek,

s nem hagyja el az ajkukat hazug szó.

 

Nem néznek félre, mikor igazságtalan történik,

s tenni akarnak a hazájukért és a népükért,

a gonosz köröttük hiába is örvénylik.

 

Nyugodt álmok és pihentető éjek izzó parazsa,

a tisztességes emberekből igen sok kellene,

s nagyobb a szükség rájuk, mint valaha.

Szívvel szeretni

Szívvel szeretni és ésszel, tisztán látni a világot,

a valóságot nyitott szemmel megtapasztalni,

s megmenteni, ha kell, a legapróbb virágot.

 

Megóvni a gyengéket, az elesettek hosszú sorát,

védelmezni a családot, a legkisebb gyermekig,

és alkalmanként lemosni a nehéz út porát.

 

Szívvel szeretni, őszintén, érdekektől mentesen,

s mikor szükséges, kőkemény támasszá válni,

átölelni a hozzánk közel állókat kedvesen.

Nehéz úgy védeni

Nehéz úgy védeni valakit, ha ő nem akarja,

mert nem hiszi el a valóságot, az igazat,

s minden erről szóló hírek zavarja.

 

A csapból is folyó hazugságáradat az jöhet,

hiszen kizárólag a televízióban látottak,

s a rádió hírei, ami meg nem ölet.

 

Holott pont ennek az ellenkezője a valóság,

s mindegy mennyire csodálja a valótlant,

nem fogja megmenteni a hatóság.

 

Nehéz úgy védeni bárkit, ha az elméje sötét,

ám biz megmenthető a becsapott ember,

ha az értelem elfújja a sötét ködét.