Meseországban

Meseországban mindennaposak a hazugságok,

biz mellékes az, hogy ki, miről is álmodik,

és nem készülnek erről tanulmányok.

 

Marionett figurák tartják kábulatban a népeket,

minden szépet ígérgetnek és biztonságot,

s olyat, mit fel nem foghat a képzelet.

 

Biza eme bábok mozgatói kegyetlen szörnyek,

kikben nem él jóság, gonoszak, szívtelenek,

s kik szenvtelen arccal gyilkolnak, ölnek.

 

Az ország lakóit megtéveszti a rengeteg mese,

lassan azt sem tudják, hogy mi lehet az igaz,

s emiatt a legtöbbjüknek fáj már a feje.

 

Piroskát ette meg a farkas, vagy nem ez történt,

netán Hófehérke szétverte a törpék csapatát,

s emiatt a herceg megszegte a törvényt?

 

Csipkerózsika ujját nem is szúrta meg a rokka,

egy csók sem ébreszthette, mert nem aludt,

s a sárkány igazából a hercegnő fogja?

 

Összezavarva, megosztva nem működik semmi,

a félelem, s a bizonytalanság rossz tanácsadó,

ezeken felül kell emelkedni és ennyi.

 

Meseországban ébrednek a lakosok, épp ideje,

és amikor a látásuk végleg ki fog tisztulni,

megszűnik a bábmesterek hamis deleje.

Rádöbbenni a valóságra

Rádöbbenni a valóságra fel nem fogható érzés,

megrázza a lelket, az elmét, az egész embert,

s mindezek után maradhat még kérdés?

 

A valóság kemény, gonosz, borzalmas és rideg,

kiöli a fantáziát, s elhervasztja a vágyakat is,

ebben az olvasatban a forró Nap is hideg.

 

Rádöbbenni a valóságra arcul üthet, de nagyon,

és olyan fájdalmakat ereszthet el szabadjára,

melyek a reményt is kiirtják egy napon.

nő, nő, szépség-2345037.jpg

Vonzás és varázs

Vonzás és varázs, érzések, érzelmek, vágyak,

a megbékélés utáni rejtett óhajok, sóhajok,

s a sebzett lelkek megbocsátásra várnak.

 

Tudják, hogy hibáztak, s túl konokok voltak,

dacból nem engedtek és hátat fordítottak,

s úgy tettek, mintha nem lenne holnap.

 

Belülről azonban a szívük hevesen dobogott,

égette őket a meg nem tett történtek heve,

s őszinte énjük titkon emiatt zokogott.

 

Vonzás és varázs, igazi félelem a csalódástól,

holott amennyiben meg tudnák beszélni,

nem kerülnének messze a valóságtól.

Mikor rosszul sül el

Mikor rosszul sül el mindaz, amit elképzeltünk,

el kellene gondolkoznunk azon, mi is történt,

s miként lehet, hogy az úton eltévedtünk.

 

Hogyan változhatott ennyit a kezdeti lelkesedés,

miként fordíthattunk hátat a kedveltünknek,

s legtöbbször sokként érhet a felfedezés.

 

A lelkünk túlontúl sérülékeny, s igen sebezhető,

a fantáziánk meglehet nem a valóságot látja,

s az akaratunk nem mindig kezelhető.

 

Mikor rosszul sül el az, amiről eddig álmodtunk,

nagy fájdalmat tudunk érezni a szívünkben,

s kiderülhet, nem mindennel számoltunk.

lány, tini, kávézó-1848477.jpg

Őszinteség nélkül

Őszinteség nélkül egy kapcsolati forma sem működhet,

legyen az akár haveri, baráti, vagy netalán szerelmi,

és ezen valamennyi fél komolyan eltűnődhet.

 

A valóság letagadása ugyancsak sokszor végzetes hiba,

s könnyedén lerombolja az addig felépített falakat,

és akkor a helyzeten bizony nem segít az ima.

 

A titkolódzás és a hazugság tovább rombol, ha baj van,

mi több, egymás ellen fordíthat bárkiket, bármikor,

s ők többé nem segítik majd egymást a bajban.

 

Őszinteség nélkül az élet kizárólag a gonosz martaléka,

melyben nincs becsület, nincs tisztesség, sem öröm,

s mindez az őszintétlenség bűnös hagyatéka.

Hol van az igazság?

Hol van az igazság, a sötétség mélyén,

annak is a legeslegeldugottabb szélén?

Hogyan süllyedhetett ennyire silánnyá,

s miként alakult át nullává, zsivánnyá?

 

Miféle utat járhatott be, amíg ide került,

és amíg a harcossága, a becsülete leült?

Újabban miként bírja elviselni önmagát,

és miképpen képes elárulni a földanyát?

 

Ennyire könnyen meg lehetett vásárolni,

és a tisztességén a becsületén átgázolni?

Netán semmitmondó, gyáva semmi lett,

mit alátámaszthat mostanság annyi tett?

 

Hol van az igazság, s létezett egyáltalán,

mielőtt berogyott a korrupció bejáratán?

A hajdani fénye megkopott, s megfakult,

mára a valóság iránt teljesen megvakult?

Az eltemetett igazságok

Az eltemetett igazságok a föld alatt fekszenek,

ám bizony egyszer elő fognak onnan bújni,

hiába olyan sokaknak nem tetszenek.

 

Előbújnak, s megmutatják a valóság csúf arcát,

mely torz, hamis, megtévesztő és gonosz,

s amely sunyin, aljasul vívja a harcát.

 

A valóság megrémíti a bűnösöket, s a társaikat,

félelemmel tölti be a napjaik minden percét,

és veszélyezteti kapzsi, önző vágyaikat.

 

Az eltemetett igazságok nem fognak nyugodni,

nem maradhatnak rejtve az idők végezetéig,

s tiszta forrásként fognak majd zubogni.

gejzír, rugó, strokkur-3242008.jpg

A Hiszékenység

A Hiszékenység elhisz mindent, amit mondanak,

elhiszi azt is, hogy nem érheti semmi rossz,

s közben a gerendák a fejére omlanak.

 

Nem látja mindazt, ami valójában most történik,

nem érzékeli a kegyetlenül gonosz veszélyt,

pedig a halál folyama fölötte örvénylik.

 

Hazugságnak gondolja az igazság minden részét,

s megbotránkozik azokon, akik elmélkednek,

s nem ajánlják fel önként, önmaguk létét.

 

Sértőnek tartja, ha valaki hiszékenynek gondolja,

elutasítja a becsületes gondolatokat és a jót,

s az ő szavukat soha meg nem fontolja.

 

A Hiszékenység nagyon nagyra tartja saját magát,

s nem tűri, hogy vitatkozzon vele az értelem,

és pláne nem, hogy hallassa is a szavát.

Érzelmek fogságában

Érzelmek fogságában döntéseket hozni nehéz,

és nem lehet tisztán látni a valóságot,

bár a józan tudat ritkán benéz.

 

Elfogultan sajna sérülékenyebb a szív, a lélek,

nem egyszerű felnőni a feladatokhoz,

és ettől nagyon sokan félnek.

 

Homályos a látás, mikor hozzánk közel állnak,

s megbolygatva a napjaink szürkeségét,

kimondva csakis reánk várnak.

 

A felelősség érzete lehet igen félelmetes teher,

mikor tőlünk várnak valami szépet, jót,

és a fantázia az egekig emel.

 

Érzelmek fogságában az ember nem önmaga,

kívülről nézve egy teljesen más személy,

de látott már ilyet a földanya.

woman, lady, black and white-912367.jpg

Egy elhunyt emlékei

Egy elhunyt emlékei a valóságot őrzik végleg,

és a lelkében a halál után is vele szállnak,

s vele is maradnak örökre, tényleg.

 

A sírban már tisztábbak a folyamatok, a tettek,

világossá válnak a hazugságok, ármányok,

és mindaz, amiatt halottá lettek.

 

Kikristályosodik a borzalmas terv valódi énje,

a genetikai kísérletek, a népesség kiirtása,

s az azt elrendelők gazdag krémje.

 

Megvilágosodik a gyilkos őrület igazi tébolya,

mely nem ismer kegyelmet, s tisztességet,

s a kegyetlenségben sohasem tétova.

 

A megosztásban rendkívüli sikereket értek el,

egymás ellen fordították az emberek javát,

ám a céljukat csak nehezen érték el.

 

Az agresszív propaganda megsemmisítő ereje,

az egész világot behálózza az álnokság,

s a homályban létező erők deleje.

 

Ám aki már nem él, azt nem is tudják zsarolni,

és nem tarthatják félelemben soha többé,

s nem lehet könnyedén letarolni.

 

Egy elhunyt emlékei tisztán mutatják a múltat,

és felidézve a borzalmakhoz vezető utat,

a remény biz hátul kullogva fújtat.

autumn, autumn leaves, autumn light