Mikor búcsúra készül valaki

Mikor búcsúra készül valaki, elszomorodik,

eszébe jutnak a számára fontos percek,

s hamarosan nagyon elkomolyodik.

 

Átjárja szívét a bánat, az érzései tombolnak,

maga sem tudja, hogy mi is lesz ezután,

s fájdalma égető percei rombolnak.

 

Igen gyorsan omlik össze a felépített világa,

még nem készült fel teljesen elköszönni,

és reménykedik, mégsem élt hiába.

 

A valóság arcul üti, nem minden szép és jó,

bizonyára maga is hibázott, nem vétlen,

és most bármi, pusztába kiáltott szó.

 

Átértékeli a tetteit, s a történések folyamát,

kezdi tisztán látni miket is hagyott ki,

majd kiissza a saját keserű poharát.

 

Mikor búcsúra készül valaki, nem önmaga,

úgy érzi, ez nem valóság, csupán álom,

s amit eddig érzett, arra nincs szava.

A lelkek mélyén

A lelkek mélyén izzó parázs a szíveket hevíti,

és amíg a remény ereje táplálja a vágyakat,

az igazi valóság bizony a hitelét veszíti.

 

Átveszi helyét az álmodozás, a mesék világa,

minden szebbnek és jobbnak tűnik akkor,

a tudat próbál ugyan küzdeni, de hiába.

 

A lelkek mélyén addig nem nyugszik a vihar,

míg a hormonok össze-vissza működnek,

s a rózsaszínű köd végleg el nem inal.

A technika ördöge

A technika ördöge ügyesen tagadja a létét,

elhiteti, hogy kizárólag jóra használják,

s nem segíti majd e világnak a végét.

 

Az emberek teljesen a hatása alá kerülnek,

és szinte minden percben leköti őket,

közben észrevétlenül alámerülnek.

 

Alámerülnek a szemfényvesztés közepébe,

elutasítanak minden személyes dolgot,

s így nem jutnak egymás közelébe.

 

Mások társaságára már nem igen vágynak,

inkább éjjel-nappal a telefont bűvölik,

s vele kelnek, majd vele is hálnak.

 

Eközben a technika sötét oldala dolgozik,

s hihetetlen fejlődésen megy keresztül,

bizony egyetlen élővel sem osztozik.

 

A mesterséges intelligencia hatalomra tör,

rakétákat, bombákat, repülőket irányít,

s az év összes napján tömegeket öl.

 

Mindenkit lehallgat, állandóan megfigyel,

hamarosan az egész világot korlátozza,

s nem kegyeskedik soha, senkivel.

 

A technika ördöge elkápráztat és elcsábít,

elvonja a figyelmet az igazi valóságról,

s elaltat, mielőtt véglegesen elkábít.

A rosszat és az igazságot hallani

A rosszat és az igazságot hallani nagyon nehéz,

mivel túl kínos lehet, túlságosan könyörtelen,

s túlontúl gyötrelmes a léleknek az egész.

 

Senki nem szereti, ha ráébresztik, biza tévedett,

s kiderült, hogy mennyire átverték, becsapták,

amíg a hazugságok csapdájába lépkedett.

 

Igen megterhelő meglátni a valóság igazi arcát,

annál sokkal könnyebb ellökni a segítő kezet,

s elutasítani azt, aki értünk is vívja a harcát.

 

A rosszat és az igazságot hallani oly félelmetes,

ám beismerni önnön hibáinkat, tévedésünket,

semmikor, s egyáltalán nem szégyenletes.

Aggódó szívek

Aggódó szívek, s folyamatos nyomás a lelkeken,

a valóságot önmaguknak is letagadó emberek,

akik ilyetén a semmibe vesznek csendesen.

 

Gyermekek, akik még nem értik, ám érzik a bajt,

látják, hogy szüleik újabban sokat bánkódnak,

s nem bírják elnyomni pici szívükben a zajt.

 

Egyre nehezebb napok és kilátástalanabb percek,

az eddig oly sok munka által felépített életek,

melyek most mind pénzügyi halált lelnek.

 

Növekvő kiszolgáltatottság uralja e sötét időket,

s pontosan megtervezett cselekmények sora,

melyben jutalmazzák a hazug hírvivőket.

 

Aggódó szívek, amelyek kapaszkodót keresnek,

és minden dobbanásukkal reményre várnak,

bízva abban, egyszer szabadok lehetnek.

Hihetetlen a feszültség

Hihetetlen a feszültség az emberek között,

óriási a belül lakozó rémítő aggodalom,

s a kegyetlen jövőkép áll emögött.

 

Lassacskán már nem beszélnek egymással,

s elhidegülnek az eddigi jó kapcsolatok,

le kellene számolniuk egy, s mással.

 

Nem kellene hallgatniuk a hazug szavakra,

az ámításra, becsapásra, mételyezésre,

s gondolniuk kéne a saját javukra.

 

A szeretet lenne erre a legjobb gyógymód,

a színtiszta őszinteség, a becsületesség,

s nem megtagadni a valósat szólót.

 

Hihetetlen a feszültség eme sötét világban,

s mégis meg kell próbálni legyőzni ezt,

hiszen a gonosz terve sem hibátlan.

Játék a szavakkal

Játék a szavakkal, sokszor nagyon csúnya játék,

negédesen és bájologva előadni a jót, a hőst,

miközben láthatatlan a rejtett szándék.

 

Kitekerni a valóságot, s hazuggá tenni az igazat,

az éjszaka sötétjében előkészíteni a rosszat,

és mi reggel látszani fog, az a kirakat.

 

Elhitetni a segítőszándékot és letagadni a valót,

homályossá tenni az addig jól látó szemeket,

s mindig rejtve tartani a bűnös csalót.

 

Játék a szavakkal, gyakorta gonosz szándékkal,

megtörni a lelkeket, s megfertőzni az elmét,

így nem harcolhatnak a sötét árnyékkal.

Nem mindenki éri el

Nem mindenki éri el azt, amire vágyik,

a sors az emberrel igen gyakran játszik.

Senki nem tudhatja, hogy hogyan végzi,

és ha másként alakul is, azt bizony kétli.

 

Sokszor nem az történik, minek kellene,

oly sokakról kiderülhet, nincs is jelleme.

Az álmok gyakorta nem lesznek mások,

s akik ezt nem értik, azok csupán bábok.

 

A vágyak tengere előbb-utóbb kiszárad,

és a lélek a várakozásba bizony kifárad.

A szeretet sokszor nem nagyon látható,

bár legtöbbször lapul, biz igazán áradó.

 

Nem mindenki éri el mindazt, mit akart,

az élet émelyítő valóságával kelt zavart.

Ez a világ egy látszat, egy roncs csupán,

vajh mi marad majd az emberiség után?

A szemeknek nyílnia kellene

A szemeknek nyílnia kellene, mielőtt végleg késő,

és biza ideje lenne látni is, s nem csupán nézni,

különben eljön az elmúlás pillanata, a végső.

 

Meg kellene látni végre mindazt, mi most történik,

a valóságot, amit a homály oly ügyesen elleplez,

és ami mögött a gyilkos végzet örvénylik.

 

Ideje lenne észre térni és hallgatni a józan tudatra,

elfogadni, hogy összefogás nélkül nincs remény,

a szeretet vezethet el a békés, győztes utakra.

 

A szemeknek nyílnia kellene, vagy így maradnak,

és már nem is lesz esélyük, bármit is meglátni,

mivel a dolgok igen rossz irányba haladnak.

Álomba ringatni magunkat

Álomba ringatni magunkat igencsak veszélyes,

hiszen abban a helyzetben elalél az agyunk,

s mit kivetíthet, az gyakorta szeszélyes.

 

Szeszélyes, hiszen tőlünk függetlenül változik,

néha szépet mutat, máskor pedig kalandosat,

ám gyakorta az ember rosszat álmodik.

 

Az ébredés pillanatában tisztulni kezd mindez,

vajon mit is láthattunk a lelki szemeink előtt,

s a tisztánlátáshoz el kell jutni egy szinthez.

 

Egy szinthez, mely sokaknak nehézséget okoz,

és mivel nem tud eligazodni önmagán sem,

immár az álmai jelentése után nyomoz.

 

Álomba ringatni magunkat egy érdekes utazás,

meglehet sokkal felkavaróbb, mint az élet,

s izgalmasabb, az igazság utáni kutatás.