Hogyan lehet az embereket igába hajtani

Hogyan lehet az embereket igába hajtani, vajon hogyan,

egyszerűen, félelemben kell őket tartani mindig,

s állandó félelmükből semmi jó nem fogan.

 

El kell velük hitetni mindazt, ami a valóságban nincsen,

hazudni nekik a nap valamennyi percében folyton,

s nem hagyni, hogy bármi józanságra intsen.

 

Uralva a médiát, könnyedén eltörölni a maradék igazat,

elhallgattatni minden nem tetsző ellenvéleményt,

és felégetni a biztonságba vezető hidakat.

 

Kitalált szavak, fogalmak által korlátozni a szabadságot,

a kristálytiszta vizet teleönteni rengeteg szennyel,

és bármi áron betiltani az összes igazságot.

 

Mindennap folyamatosan méreggel szórni az élővilágot,

kiirtani az állatok sokaságát hazug ürügyek által,

s eltiporni a reményt és a sok szép virágot.

 

Háborúkba önteni az emberek adóját, nem jó dolgokba,

beleavatkozni a magánéletbe és megszüntetni azt,

s az erőszakot belevinni az emberi sorsokba.

 

Rovarevésre, műhúsra rávenni mindenkit, minél előbb,

elpusztítani a logikus gondolkodást, az értelmet,

s minél korcsabbá válik valaki, annál menőbb.

 

Hogyan lehet az embereket igába hajtani ármányokkal,

úgy, hogy ellehetetlenítenek, eladósítanak bárkit,

és csökkentik az emberi fajt, járványokkal.

istockphoto 835671618 612x612 1

Egy nemes jellem harcol az igazáért

Egy nemes jellem harcol az igazáért, a becsület a léte,

számára igen fontos, hogy teljesítse a feladatát,

és a küzdelmek elől, soha nem vonul félre.

 

Kiáll mindazért, amiben hisz, bátran, sokszor egyedül,

nem hajt fejet a legnagyobb veszély idején sem,

és ügyesen titkolja az érzéseit legbelül.

 

Egy nemes jellem harcol az igazáért, ha kell, a halálig,

megőrzi a lelke tisztaságát, s hű marad ígéretéhez,

miközben a szívében a szerelem parázslik.

istockphoto 996931286 612x612 1

Embernek maradni

Embernek maradni igen nehéz e kegyetlen időkben,

mindenfelé háború dúl, s elszegényítés zajlik,

az emberi gonoszság, sajnos biza időtlen.

 

Kihalóban az őszinteség és az igazság lángja lankad,

egyre nő az elnyomás, a kifosztás napi rutin,

az ármány a fényre, újabb címkéket aggat.

 

Újra és újból támad a sötétség szele, gyakori a vihar,

mocsok és szenny árad mindenhol, világszerte,

a jó érzés, a lélek, lassan mindenkiből kihal.

 

Egymás ellen fordítják a családokat, a barátok sorát,

megutáltatják az emberekkel magát, az életet,

s a becsületnek sehol nem találni a nyomát.

 

Embernek maradni újabban szinte valóságos csoda,

és ha az értelem nem tér vissza nagyon hamar,

ennek a rémálomnak nem lesz vége, soha.

thunderstorm 2787027 640

Életünk nagy része

Életünk nagy része munka, teher és szenvedés,

megfelelni akarás, jó pofizás, fejet hajtás,

engedelmesség és gyakori tettetés.

 

Vajmi kevés az öröm, a vidámság, a boldogság,

az igaz szeretet, a felhőtlen kacaj, a mosoly,

pedig a lélek sebeire, ez az orvosság.

 

Életünk nagy része küzdelem, bizony a halálig,

és nagyon fáj beismerni a gyengeségeinket,

ha a szívünkben igazság nem tanyázik.

depression 4782696 640

Hová tűnt az értelem

Hová tűnt az értelem, elhagyta az emberiség javát,

s miután megadta magát a mélységes sötétnek,

attól kezdve nem is hallja az igazság szavát?

 

Hová tűnt az értelem, hogy hagyhatta el a lelkeket,

hogyan válhatott semmivé, a gonosz kapcájává,

s ilyetén, hogy szerzett oly szörnyű perceket?

question mark 358177 640

Fényre van szükség

Fényre van szükség, éltető fényre, s nem sötétre,

a Nap cirógató melegére, mely életet teremt,

s nem viharra, amely eljuttat a sötétbe.

 

Fényre van szükség, az értelem, az elme fényére,

a szeretet, az igazság és a becsület fényére,

melyek pontot tesznek a sötétség végére.

forest 3776796 640

Mikor az agy nem hiszi el

Mikor az agy nem hiszi el, amiket a szemek látnak,

s megkérdőjelezi a valóságot, minden szinten,

akkor az igazság percei nagyon fájnak.

 

Amikor a mesékről egymás után lehull már a lepel,

és végre kezd kitisztulni az ég, a viharok után,

az értelem a butaságokra könnyen felel.

 

Mikor az agy nem hiszi el még azt sem, amiket tud,

s kétségbe vonja önmaga tudását, képességeit,

akkor az ember előbbre csak nehezen jut.

istockphoto 1303761470 612x612 1

Milyenek is vagyunk

Milyenek is vagyunk, vajon ismerjük magunkat,

valóban tudjuk, hol vannak önnön határaink,

és hallatjuk-e a bajban a szavunkat?

 

Fontos-e nekünk, hogy mások milyennek látnak,

és tiszta szívvel tesszük-e a dolgunkat mindig,

avagy félünk, hogy eljön a másnap?

 

Nyugodtan alszunk, hisz a lelkiismeretünk tiszta,

vagy álmatlanul hánykolódunk egész éjszaka,

mivel a nyugodt álom igencsak ritka?

 

Milyenek is vagyunk, becstelenek, becsületesek,

jószívűek, segítőkészek, netán igen rosszak,

precízek, pontosak, vagy felületesek?

 

Minderre a válasz biza nem egyszerű, sőt, nehéz,

ám meglehet, a választ nem is kell keresnünk,

hiszen az igazság, magától is benéz.

istockphoto 1243391323 612x612 1

Majd egy szép napon

Majd egy szép napon talán lehull az a sötét lepel,

amely a szemek elől eltakarta az igazságot,

s azt is, hogy a remény a padlón hever.

 

Akkorra bizony nem lesz visszaút, túlontúl késő,

az esélyek elúsztak a hiszékenység tengerén,

és a küzdelmek sorában eljön a végső.

 

Majd egy szép napon, amikor a Nap fent ragyog,

láthatja azt a rengeteg sírhalmot a temetőkben,

amelyeket éjjelente gyászolnak a csillagok.

istockphoto 1485204501 612x612 1

Az ego kalitkába zár

Az ego kalitkába zár és kiutat soha nem mutat,

megfertőzi az alapjában normális elmét is,

s e helyzetből menekvés után nem kutat.

 

Hiszi, hogy nem lehet más vélemény sohasem,

nem tűri el a bírálatot és mások állításait,

s bizonytalan, hogy mi is van odabent.

 

Nem fogadja el az igazságot, semmiképp, soha,

s ha netán kiderülne, hogy nem volt igaza,

akkor azt állítaná, ez nem más, csoda.

 

Az ego kalitkába zár, s önnönmagát védelmezi,

egyszerűen nem tűrhet semmiféle ellenállást,

miközben a hamis valóságot vélelmezi.

bird cage 2767374 480 1