ostobaság Archívum - Kiss Gyula versei

Amikor rengeteg száj kiáltja

Amikor rengeteg száj kiáltja azt, mást akar,

elég a békéből, s a biztonságból, már zavar.

Unalmas a kiszámíthatóság és a nyugalom,

hiszen nekik mindig kijár a pokoli jutalom.

Amikor számtalan szem tagadja a látványt,

felébresztik a lelkükben megbújó sárkányt.

Az pedig tüzet okád rájuk, s megégeti őket,

mind a kicsiket, nagyokat, férfiakat, nőket.

Amikor milliónyi fül nem szeretne hallani,

az igazságról csakis hamisakat kell vallani.

Valótlanságot, elfogadhatót, megtévesztőt,

félelmet gerjesztőt, rettentően elképesztőt.

Amikor rengeteg száj kiáltja, nincs értelem,

csak lázadás, tüntetés, amely nem vértelen.

Az ostobák maguknak tulajdonítják a fényt,

és megtagadnak mindenféle értelmes lényt.

Amikor éretlen csírák

Amikor éretlen csírák akarnak növénynek látszani,

s gyenge mivoltuk ellenére mégis az élettel játszani,

fel sem fogják, mi az a napfény, mit is jelent ártani,

s az erőlködésük eredménye mily végzetes, drámai.

Önmaguk sírját is megássák, s a pusztulásuk biztos,

mindaz a méreg, amit reájuk szór a valóság, gyilkos.

Amikor éretlen csírák miatt pusztulnak a kert lakói,

az életösztön közli, távol vannak a reménység hajói.

A hiszékenység és a butaság

A hiszékenység és a butaság együtt edzenek,

mindennap látogatják az edzőtermeket,

s ott izmaik fejlesztésébe kezdenek.

A hiszékenység és a butaság kézen fogva jár,

igen elégedettek önmaguk fejlődésével,

s hiszik, rájuk egy csodálatos jövő vár.

A rettegő lovag

A rettegő lovag megjárta a hadak útját,

és részt vett sok csatában, sokfelé,

sosem feledve önmaga múltját.

A harcokban bátran küzdött, hősiesen,

és nem félt a páncélos ellenségeitől,

követte a parancsokat hűségesen.

Egy éjszaka rémisztő látomása támadt,

páncél nélküli emberek gyűrték le,

és ebbe a tudatba bele is sápadt.

Reggel vastagabb páncélt vett magára,

s óvatosan, szinte félve nézett körül,

gondolta, ez lesz a gyógyír a bajára.

Harc idején többé nem rohant az élen,

visszafogta a lovát is, miközben félt,

s alig várta, hogy végre hazaérjen.

A kastélyában ülve is a félelem kínozta,

páncélban evett, ivott, úgy is aludt,

és sokat gondolt a tömegsírokra.

A rettegő lovag szégyene lett magának,

s kezdte elveszíteni a maradék eszét,

a páncéltalanokat tartva a bajának.

Mélységes sötétség van

Mélységes sötétség van sok koponyán belül,

ahol csupán a harag és a gyűlölet tombol,

oda az értelem fénye soha be nem kerül.

Mélységes sötétség van szerte eme világban,

a téboly és az őrület hatalma növekvőben,

ez meg is mutatkozik a dühödt vitákban.

Senki nem marad ugyanaz

Senki nem marad ugyanaz, minden változik,

változik az életkor, változik az egészség,

és mindaz, amiről az ember álmodik.

Változnak a vágyak és változik maga a lét is,

sőt, folyamatosan változnak az érzelmek,

ennek ellenére az élet szenvedés mégis.

Senki nem marad ugyanaz, de nem is teheti,

míg él a józanság, s míg lélegzik a remény,

az értelmet az ostobaság hiába temeti.

Butaságfalván nagy a vigalom

Butaságfalván nagy a vigalom, megy a buli,

senkit nem érdekel a tudás, a valóság,

itt az előrejutáshoz nem kell suli.

Bőven elég ha nagy a száj, s ha üres a lélek,

ha a feltörekvő nem kérdez és nem lát,

s ha önként megy elébe a végnek.

Errefelé a gondolkodás egy nem létező szó,

mindennapos az őrjöngés, a tivornya,

és e falva lakóinak ez tökéletes, jó.

Butaságfalván nagy a vigalom, víg az ének,

folyik az ital, ropják a táncot egész este,

s nem fogják fel, homályban élnek.

Agymosó Masa mossa

Agymosó Masa mossa a hiszékeny agyakat,

ezt teszi naponta, rendre, folyamatosan,

és mindig kétszer, az unott szavakat.

Így éri el, hogy a mosásának nyoma legyen,

és mindenki ugyanazt a mantrát hajtsa,

mind a földön, égen, vízen, s hegyen.

Igen szorgosan dolgozik, hisz ez a feladata,

ezért is kapja a pénzét és az elismerést,

hiszi, nemsokára eljön az ő pillanata.

A pillanata, amelyben fennen tündökölhet,

melyben fürödhet, mint a hal a vízben,

és amely által ragyogva üdvözölhet.

Agymosó Masa mossa a fogékony elméket,

s mindazt, amire a megbízói megkérik,

ha kell, rongyot, ha kell, kelméket.

A sekélyes elmék világában

A sekélyes elmék világában nagy a verseny,

folyamatosan méricskélik a másikat,

s mind töri magát, hogy nyerjen.

Vetélkednek, kinek is van bölcs gondolata,

és ki az, aki végül hazaviszi a pálmát,

kinek ármányosabb a fondorlata.

A sekélyes elmék világában boldog az élet,

hisz nem esik nehezükre a sok tudás,

és mindennap csak emelik a tétet.

A hírek főleg a rosszról szólnak

A hírek főleg a rosszról szólnak, hiszen az a cél,

elvétve akad csupán igazán kellemes téma,

s így a rettegés rendszeresen visszatér.

Háborúk, pusztítás és erőszak uralja a napokat,

a megtévesztés, a képmutatás állandósult,

erősen befolyásolva a kicsiket, nagyokat.

A hamisság, s a hazugságok óceánként áradnak,

megfertőzve az egykor oly értelmes elméket,

és gyakorta szinte viharként támadnak.

Már a vízcsapokból is politika és ármány folyik,

nem meglepő, hogy a víz ihatatlanná válik,

s úgy tűnik, eme posvány el nem fogyik.

A hírek főleg a rosszról szólnak, pedig volna jó,

a szeretet, a békesség, az öröm és hasonlók,

ám ezekről igen keveset hallatszik a szó.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30