gyűlölet Archívum - Kiss Gyula versei

Halkan járja az idő

Halkan járja az idő a végtelennek útját,

közben figyel, tanul és szomorkodik,

látva az emberek jelenét, múltját.

Látva, mit tettek a Földdel, s magukkal,

mivé is lettek az önzéstől, irigységtől,

mert soha nem bírtak a bajukkal.

Mivé tette őket a pénz, no és a hatalom,

a kapzsiság, a lelketlenség, a harag,

s az elképzelt győzelem, jutalom.

Mivé tette őket a tudatlanság homálya,

a hiszékenység és az égető gyűlölet,

s a hiábavaló várakozás a csodára.

Azt is látja, él még bennük igaz szeretet,

vágynak a szerelemre, szépségre, jóra,

és úsznának a fényben egy keveset.

Szeretnének boldogok lenni és nevetni,

örülni, kacagni, felhőtlenül ragyogni,

s a gondokat, bajokat végre feledni.

Halkan járja az idő a felfedezetlen utat,

s tudja, az az út egy valódi labirintus,

az emberek sorsa meglelni a kiutat.

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Egyre nagyobb a szakadék

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

egyre nő a feszültség, a meg nem értés,

és a tudatlanság rejlik emögött.

Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,

a téboly beszennyezi a mindennapokat,

és ennek okát mindenki másban leli.

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,

a butaság teret nyer az értelem fölött.

Az elefánt tetemén marakodnak

Az elefánt tetemén marakodnak az állatok,

az oroszlánok és a hiénák tépik a testét,

a legnagyobb is áldozattá válhatott.

Sakálok ólálkodnak arrább, várva sorukat,

néha odakapnak óvatosan és rettegve,

a nagyobbak megölték már sokukat.

Egyre több keselyű gyűlik a falatozók köré,

nagyon izgatottak, lesik a történéseket,

s mind reméli, ami marad, az az övé.

Az elefánt tetemén marakodnak dühödten,

s morognak egymásra izzó gyűlölettel,

sokszor egymást tépik dühökben.

Karácsonykor is dől a mocsok

Karácsonykor is dől a mocsok eme világra,

és a szenny szolgái öntik is reánk bőven,

a szeretetre nem jut idő, csak vitákra.

Karácsonykor is dől a mocsok, s a gyűlölet,

a gonosz nem pihen még ilyenkor sem,

és nem hatja meg az ünnepi bűvölet.

A háború kutyái

A háború kutyái ünnepekkor is ugatnak,

és félelemben tartják az embereket,

miközben a vesztükbe rohannak.

Néha itt, néha ott tűnnek fel csapatosan,

habzó szájjal vicsorítanak, morognak,

s ráijesztenek mindenkire alaposan.

Az emberek a szeretet ölelésére vágynak,

a békesség fényére, a lélek nyugalmára,

és ezt mutatják meg a sötét világnak.

A háború kutyái dühödten szaladgálnak,

és rárontanak bárkire, ha megtehetik,

elejét véve a boldog szabadságnak.

A manipulált világ

A manipulált világ nem a szeretetről szól,

nem a jóságról és nem is a becsületről,

e világban a gonosz érzi magát jól.

A gonosz viszont tombol, őrjöng és nevet,

az igazság arcába vágja saját tébolyát,

s hiszi, hogy az egész lét ura lehet.

Hiszi, hogy előbb-utóbb mindenki érte él,

mindenki vágyja őt, oly engedelmesen,

s reggelente a Nap is csak érte kél.

A manipulált világ, a hazugok sötét világa,

a megtévesztetteké és a becsapottaké,

a remény itt nem szökken virágba.

A harag és a gyűlölet

A harag és a gyűlölet uralja a napokat,

ezt az egész, őrületbe borult világot,

mind a kicsiket, mind a nagyokat.

Téboly, megosztottság, kíméletlenség,

közönybe fullad minden perc és óra,

nagy a csalódás, a reménytelenség.

A szeretet, az értelem mikor tér észre,

és mire várnak a reménnyel együtt,

mikor kívánnak reagálni a vészre?

A harag és a gyűlölet mételyezi a létet,

hatásosan pusztít, mert megteheti,

káoszba taszítva az összes népet.

Aki csakis káoszt akar

Aki csakis káoszt akar, azt nem érdekli senki,

semmiféle más ember, vagy más élőlény,

és a céljaiért mindent meg fog tenni.

Ha kell, folyton uszít, hergel, provokál sokat,

letagadja a legigazabb igazat is az égről,

és önző gyűlölete soha le nem lohad.

Bőven ontja a pénzt azoknak, akik szolgálják,

kik ugyanolyan hitványul gondolkoznak,

és a világot a kedve szerint formálják.

Aki csakis káoszt akar, az azért él és azért hal,

lételeme a gyűlölet, s az izzó hatalomvágy,

eme világnak az a jó, ha az ilyen kihal.

Soha nem lesz olyan

Soha nem lesz olyan, hogy mindenkinek jó,

ahogyan soha nem lesz megértés sem,

s a félelem pusztába kiáltott szó.

Soha nem lesz olyan, hogy valami ne fájjon,

és hogy a tisztesség természetes legyen,

a szeretet pedig a gyűlölettel teázzon.

Soha nem lesz olyan már semmi, mint rég,

a becsület a szégyenpadon ül és hallgat,

a gonosz ordít, nincs, ami neki elég.

Soha nem lesz olyan, hogy az értelem győz,

és a tudás, meg a jóság fennen ragyog,

a pénz hatalma mindent legyőz.

Soha nem lesz olyan, hogy felhőtlen öröm,

a lélek és a szív még sokszor csalódhat,

s egyszer minden hiba visszaköszön.

Soha nem lesz olyan, hogy nyugalom, béke,

és nem lesz mindenki számára igazság,

e világnak biztos pusztulás a vége.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28