Kigyúltak az ünnepi fények

Kigyúltak az ünnepi fények, szállingózik a hó,

fehérbe öltözött a város és a természet,

s befagyott a környékbeli tó.

 

Fent ragyognak a csillagok, a Hold mosolyog,

az élővilág nagyja a téli álmát alussza,

s a kéményekből füst gomolyog.

 

Útjára indult a szeretet, benéz minden ablakon,

megmelengeti a vágyakkal teli szíveket,

s nem távozik a holnapi hajnalon.

 

Kigyúltak az ünnepi fények, az élet megpihen,

béke és nyugalom árad a falak között,

s most nem dúl a harag senkiben.

Mikor a Nap lepihen

Mikor a Nap lepihen, eljön a csillagok ideje,

fennen ragyognak az éjszaka sötétjében,

s nem zavarja őket a cudar tél hidege.

 

Olyanok, akár az apró gyémántok sokasága,

játékosan szórják szét ezüstös fényüket,

s nem süllyednek a feledés mocsarába.

 

Emlékük és szépségük az idők végéig kitart,

túlélik a galaxisok pusztulását az űrben,

s átvészelnek sok csillagközi vihart.

 

Mikor a Nap lepihen és a csönd is aludni tér,

a nyugalom a békességgel őrségbe indul,

s reggelig visszavonul a haragos szél.

Nyugalom és pihentető éj

Nyugalom és pihentető éj, a fantázia szárnyal,

az álmok útjukra indulnak egy szép helyre,

s együtt suhannak a forró vággyal.

 

Útjuk során számtalan kalandban van részük,

s átjutva a varázslatos látnivalók világába,

megmutatkozik az eddig rejtett énjük.

 

Nyugalom és pihentető éj, ez sokaknak álma,

annyian áhítoznak a boldogságra, örömre,

hogy a reménynek is leesik az álla.

Az álmok földjén

Az álmok földjén minden békés, vidám,

jól elfér egymás mellett óriás és törpe,

manó, sárkány, tünde, sellő, titán.

 

Mindig ragyog a Nap és zöldell a mező,

kellemes, enyhe szellők fújdogálnák,

s itt csak esténként esik az eső.

 

Az itt élő lények nem gyűlölik egymást,

ellenkezőleg segítik és támogatják,

folyvást tanulnak egy, s mást.

 

Közösen építik e földet és együtt védik,

a nyugalmukat nagy becsben tartják,

s alvás előtt a csillagokat nézik.

 

Az álmok földjén a gonosz nem létezik,

az öröm, s a játékosság azonban igen,

emberek mindezt nem észlelik.

Őszi táj és nyugalom

Őszi táj és nyugalom, színes levelek a fákon,

az élővilág apraja és nagyja szorgoskodik,

s a békesség megpihen ezen a tájon.

 

A völgyben patak csordogál, a réten virágok,

nyulak szaladnak játszadozva mindenfelé,

s a tenger felől felbukkantak a sirályok.

 

Őzek legelnek, készülnek a hideg, zord télre,

a közelükben róka oson a bokrok között,

s reméli, egy állat sem veszi észre.

 

A magasban réti sas száll, átszelve a vidéket,

a pockok és az egerek is a kedvére valók,

tavasszal pedig imádja a fácáncsibéket.

 

A hegyek irányából néhány varjú is ideszáll,

s mély hangon károgva üzenik társaiknak,

a számukra egy elhullott tetem az ideál.

 

Őszi táj és nyugalom, cirógat a Nap melege,

s miközben enyhe szellő suhan a távolba,

alvásra készülődik az állatok serege.

Színes falevelek és nyugalom

Színes falevelek és nyugalom uralja a tájat,

ragyog a Nap, kellemes melege simogat,

száműz eme vidékről minden árnyat.

 

Állatok készülnek a téli pihenőre serényen,

s amíg csak lehet, gyűjtögetik az élelmet,

minden falatért küzdenek keményen.

 

Apró neszek, halk zörejek, sejtelmes zajok,

a bokrok alján játszanak a siheder állatok,

s eközben a közelben pihennek a nagyok.

 

Színes falevelek és nyugalom, sebes patak,

lassan közeledik a varászlatos alkony,

és hamarosan lepihennek a vadak.

Olyan jó lenne

Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,

ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,

s amelyben nem kellene sohasem félni!

 

Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,

mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,

s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!

 

Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,

mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,

s melyet nem lepne be soha a feledés!

 

Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,

elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,

és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!

Az álmok világában

Az álmok világában béke van és nyugalom,

szeretet járja át a szíveket, a lelkeket,

s a boldogság az igazi jutalom.

 

Senki nem bántja a másikat, hanem imádja,

segíti, amiben tudja, s támogatja mindig,

végül együtt nevetnek a világra.

 

Nem létezik betegség, zsarnokság, félelem,

sem irigység, gyűlölet, fájdalom, rettegés,

s csak az igazság a valódi lételem.

 

Az álmok világában nincsen gonosz, bánat,

nincs teher, gond, adósság, vagy rossz,

s az ember reményből építhet várat.

Mind oda kerülünk

Mind oda kerülünk, ahol nincs többé fájdalom,

nincs betegség, sem bánat, vagy szenvedés,

sem semmiféle, lelket romboló ártalom.

 

Azon a helyen örök béke honol és csend hallik,

néha madarak csivitelnek a bokrok között,

s a fűszálak rejtekén is élet zajlik.

 

A fák búsan bólogatnak a szomorú sírok fölött,

s hűs árnyékukkal védelmezik a hantok sorát,

innen bizony még senki meg nem szökött.

 

Mind oda kerülünk, honnan az irány a végtelen,

s éjjelente, mikor a csillagok mosolyognak,

mind, aki ezt látja, elfeledni képtelen.

Előlem nincs menekvés

Előlem nincs menekvés, bármit is tegyél,

elfuthatsz, elbújhatsz, s ígérhetsz pénzt,

tudd, hogy a Halál sohasem henyél.

 

Ám ne aggódj, nálam megtalálod a békét,

soha, semmi nem fog többé fájni neked,

s így elkerülöd a gyilkos világvégét.

 

Megszabadulsz a fájdalmaktól, a bánattól,

mindenféle betegségtől és mérgezéstől,

s a téged megnyomorító államtól.

 

Nem gyötörnek többé adósságok, bankok,

nem hallod a bírálatokat, a gúnyolódást,

s elnémulnak örökre a bántó hangok.

 

Nem kell versenyezned mindenért azután,

s a szeretteid szívében örökké élni fogsz,

miután belépsz majd a végzet kapuján.

 

Előlem nincs menekvés, ne is próbálkozz,

és ha önként megadod magadat nekem,

nem lesz okod, hogy többé siránkozz.