Saját alkotásaim
Amikor az éjszaka fényei kigyúlnak és a szél sem rebben,
sőt, még a víz fodrai is alszanak a csillagok alatt,
minden lepihen, eme varázslatos csendben.
Ez idő tájt indulnak útjukra az álmok és a titkolt vágyak,
amelyek a nappali fény mellett ritkán jönnek elő,
most azonban a tündöklő Tejút felé szállnak.
Amikor az éjszaka fényei kigyúlnak, a világ is megpihen,
a szebbik oldalát mutatja, békésebb, s nyugodtabb,
ám kakasszóra mindez eltűnik a semmiben.
Csoda szép az őszi táj, mindenfelé nyugalom honol,
a lenyugvó Nap lekacsint a Földre lefekvés előtt,
kellemes melegét érzik a fák és minden bokor.
Az állatvilág is békésebb, még gyűjtögetnek a télre,
az utódaik immár a saját életüket kezdték élni,
és ők, most maguknak tesznek élelmet félre.
Csoda szép az őszi táj, színpompába öltözik a világ,
s miközben az égen bárányfelhők játszadoznak,
alant a rovarokat eteti a sok gyönyörű virág.
Színesednek a falevelek, lassacskán közeleg az ősz,
a nyár fogta a kalapját és búcsút intett vele,
immár a forróság sem lesz olyan bősz.
Még vannak termések, melyek begyűjtésre várnak,
a kiskertekben és a termőföldeken egyaránt,
s odaköszönnek, az útra kelő nyárnak.
A gólyák Afrika felé repülnek, készülnek a fecskék,
s minden állat nyugodtabbá, békésebbé válik,
hisz érzik, pihentetőbbek már az esték.
Színesednek a falevelek, a természet újra átöltözik,
varázslatosabbá válnak a nappalok, s az éjek,
és a szeretet a szívekbe visszaköltözik.
A tündérek békés és csodálatos világa, egy külön világ,
az emberi szemek számára soha nem látható,
ott a fény az úr, s mindig nyílik virág.
Zöldellnek a fák, a bokrok és természetes a nyugalom,
varázslatosan szép az a hely, s oly tökéletes,
az ott élőknek minden perc jutalom.
A tündérek békés és csodálatos világa a szeretet helye,
s mikor éjjelente e mágikus lények táncolnak,
a szívük, lelkük, jósággal van telve.
Egy varázslatos világba belépve, a lélek szinte szárnyal,
mesebeli látvány gyönyörködteti a szemeket,
s szabadon lehet táncolni a vággyal.
Csodálatos fények, pompázatos virágok, s pazar színek,
mennyei nyugalom, megelevenedő fantázia,
itt valódi békesség cirógatja a szívet.
Egy varázslatos világba belépve, tátva maradhat a száj,
azon a helyen nem létezik bánat, fájdalom,
s mindenkire, az örök élet ígérete vár.
Ki ne vágyna szeretetre, nyugalomra és boldogságra,
szerelemre, meghittségre, sok-sok nevetésre,
egészségre, nem rengeteg orvosságra?
Ki ne vágyna egy békésebb és csodálatosabb világra,
egy sokkalta élhetőbb életre, több megértésre,
s arra, hogy minden menjen a jó irányba?
A lelkünk mélyén tudjuk, hogy leépülünk lassan,
fáradékonyabbá, gyengébbé válunk mind,
és a sors ostora végül rajtunk csattan.
Az egykori erőnk immár a múlté és csupán álom,
a tükörben sem azt látjuk, amit szeretnénk,
s nem akarjuk, hogy bárki velünk háljon.
A ragyogásunkat is elfújta a szél, s nem jő vissza,
ez nagyon megvisel bennünket, nagyon fáj,
hogy mennyire, az bizony a szívünk titka.
Végül feledésbe merülünk, mint aki nem létezett,
az emlékünket a szeretteink őrzik, míg élnek,
és a kaszás mindig is mögöttünk lépkedett.
A lelkünk mélyén talán soha nem volt nyugalom,
a békesség és a szeretet sem vitte túlzásba,
s legvégül, az eltávozás lesz a jutalom.
A szeretet napjaiban békesség és nyugalom árad,
mélyebbek az érzelmek, több a mosolygás,
s a kedvességbe senki bele nem fárad.
A szeretet napjaiban háttérbe szorulnak a bajok,
az égen a csillagok is szebben ragyognak,
s boldogabbak a kicsik és a nagyok.
Karácsonykor jobban érez a szív, fogékonyabb a lélek,
békésebben, nyugalmasabban telnek a napok,
s az emberek ilyenkor kevésbé félnek.
Karácsonykor az emlékezés percei melegséget hoznak,
és az elhunyt szeretteink újfent életre kelnek,
s nincs esélye a gonosznak, rossznak.
Hópihék szálldogálnak csendesen, Karácsony este,
a Hold fénye megcsillan mindegyikőjükön,
s áthat mindent a nyugalom csendje.
Az ablakokon jégvirág díszeleg, a város már alszik,
itt-ott még fény szűrődik ki az ablakokon,
ám neszezés, zörej, sehol nem hallik.
Hópihék szálldogálnak, az éjszaka fagyos, kemény,
a szeretet átjárja a várakozással teli órákat,
és ezen az éjjelen, újjáéled a remény.
