Címke: nyugalom

Pihentető nyugalom

Pihentető nyugalom, ami igen ritka, oly kevés,

s annyira nehéz rátalálni a rohanó világban,

pedig a hatása az életre igencsak mesés.

 

Az elme rendkívül túlterhelt, s szinte fuldoklik,

elszívja az energiáját a folyamatos félelem,

s ettől a reménybe vetett hite is haldoklik.

 

Az értelem, amely egykor magas szinten állott,

igen nagy mértékben lesüllyedt a tudatlanba,

ahol szinte nullává és semmivé mállott.

 

Az ész már láthatatlan a végzet sötét viharában,

egyre kevesebbszer tűnik fel a homályból,

s nagyon szenved az elárvult igazában.

 

Pihentető nyugalom, a fáradt lélek áhított álma,

és sok alvás, ahol az álmok birodalmában,

kis időre teljesülhet a szívnek a vágya.

A csillagok tengerén

A csillagok tengerén halad a lelkek hajója,

a fedélzetén minden ragyog és csillog,

s mindig boldog az összes lakója.

 

Az időtlen-idők kezdete óta úszik az égen,

nappal emberi szem soha nem láthatja,

naplemente után tündöklik az éjben.

 

A lakói mind békések és olyan nyugodtak,

bármilyen is volt az életük és a sorsuk,

végezetül mégis eme hajóra jutottak.

 

Itt nincs harag, gyűlölet, értelmetlen viták,

igazi szeretet uralja a végtelen perceit,

s mindörökre eltűntek a földi hibák.

 

A csillagok tengerén a Hold is rájuk nevet,

a hajó lágyan imbolyog a felhőkön át,

s az útja a halhatatlanság felé vezet.

A tündérek völgye

A tündérek völgye láthatatlan az emberi szemnek,

egy békés, nyugalmas, csodás helyen fekszik,

ahol a lakói állandóan jönnek-mennek.

 

Varászlatos a vidékük, körbe erdőkkel, bokrokkal,

a zöld mezőt pompázatos virágok serege lakja,

s errefelé nem kell számolni a gondokkal.

 

Néhanapján benéznek ide a koboldok és a manók,

üzletelnek, eszmét cserélnek, s jókat játszanak,

ritkán leszállnak itt másféle, mesebeli hajók.

 

Oly messziről jönnek, a galaxisok távoli zugából,

megpihennek kis időre, feltöltődnek a fényben,

és átadnak valamit cserébe az ősi tudásból.

 

Arra nagy szükség lehet a nehéz, viharos időkben,

amikor az emberek világát a gonosz ostromolja,

a tündérek e tudással segíthetnek még időben.

 

A tündérek völgye meseszép, s biz ilyen is marad,

a végtelenbe tartó lelkek tömege átsuhan erre,

és innentől az útjuk könnyű, tiszta, szabad.

Egy csodás nap

Egy csodás nap, amelyre nagy szükség volt,

állatok, növények, s maga a nyugalom,

eme nap a kikapcsolódásról szólt.

 

Békésen simogatta a vidéket a Nap melege,

lágyan cirógatta az arcokat, s a helyet,

és színpompássá vált a fák levele.

 

Az ilyen napok annyira szelídek, oly ritkák,

olyannyira mások, szinte hihetetlenek,

s magukban foglalják az élet titkát.

 

Egy csodás nap, melyből olyan nagy a hiány,

felüdítheti, s feltöltheti a fáradt lelkeket,

ez lehetne egy szebb, egy jobb irány.

Egy nyugalmas nap

Egy nyugalmas nap a sok rettentő között,

mikor a vidámság szétárad a rossz fölött,

és visszahúzódik a gaz a sötétség odvába,

a hitvány pedig beleesik a saját mocskába.

 

Kellemes szellő fújdogál, s ragyog a Nap,

a bárányfelhők közül most egyik sem rab,

méhek zümmögnek a zöld, virágos réten,

és az örömöt ma semmi nem tartja féken.

 

A víztükör nyugodt és felcsillan a remény,

madarak szállnak e békés napnak az egén,

színes falevelek zörögnek a sün lábai alatt,

s a földeken, kint, még sok élelem maradt.

 

Egy nyugalmas nap, melyből sok kellene,

s végre szárnyalhat a szabadság szelleme,

a boldog kacajok szebbé teszik a perceket,

a sors maradandóvá tehetné eme helyzetet.

tollazat, naplemente, sárga-2428666.jpg

Varázslatos élet

Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,

melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,

s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.

 

Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,

hol szerelem járja át a napok minden percét,

s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.

 

A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,

nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,

és alapból a jó, a békésebb élet titka.

 

A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,

oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,

nem meglepő a mindennapos derültség.

 

Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,

mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,

ám az ember sajnos felébred végül.

tavasz, virágos rét, fény-620869.jpg

Vihar előtti csend

Vihar előtti csend honol és semmi nem hallik,

nyugodt a vidék, a természet igazi önmaga,

s minden a szokásos rend szerint zajlik.

 

Békésen legelnek a birkák a közeli, dús réten,

s közben nem néznek fel, csak eszegetnek,

és szinte teljesen kábák a napfényben,

 

Eszükbe sem jut, hogy történhet velük bármi,

és nem veszik észre a közeli farkashordát,

hisz nem tudnak a fűnél tovább látni.

 

A farkasok bizony régóta birkahúsra vágynak,

lopakodva osonnak a juhnyáj nyomában,

s gondolatban mindig előttük járnak.

 

Vihar előtti csend van, ám sötét vihar közeleg,

ha a birkák megesznek mindent, mit látnak,

számukra már nem lesz legközelebb.

naplemente, juh, hegyek-3758238.jpg

Elhaló remények

Elhaló remények járják a végzet kegyetlen útját,

megtörten és félelemmel telve bandukolnak,

amíg fel nem fedik önmaguk múltját.

 

A múltat, amely sok örömmel boldogította őket,

s általuk vidámabbak lettek az órák, a napok,

segítségük felvidított férfiakat, nőket.

 

Az élet nehéz terhei és percei könnyebbé váltak,

amikor felcsillantak új szerelmek, s vágyak,

s mikor újfent bárányfelhők szálltak.

 

Lehetőséget és erőt adtak a nehéz napok idején,

felvillanyozták az elméket a sötétségben,

s fényt sugároztak a lelkeknek ilyetén.

 

Elhaló remények mélán bandukolnak az utakon,

talpuk alatt csikorognak a kövek, a kavicsok,

ám hiszik, az út végén ott a nyugalom.

út, napsugarak, napkelte-3478977.jpg

Varázslatos a nyugalom

Varázslatos a nyugalom e mesebeli tájon,

s harmatcseppek csillognak a sok faágon.

Mint apró gyémántok a füvön villódznak,

a rét zöldjében színes bogarak birkóznak.

 

Patak csörgedezik a magas hegylánc felől,

és a halak közül a leggyorsabb úszik elöl.

A bokrok rejtekében vadnyulak pihennek,

sokat szaladgáltak ma már, ezért pihegnek.

 

Őzek csapata legelészik alant a völgyben,

ürge és pocokjáratok találhatók a földben.

A magasban sas repül a békés vidék fölött,

s vadmalacok játszanak az erdő fái között.

 

Kotoréka előtt kicsiny utódait eteti a róka,

szépen növekednek, náluk gyakori a móka.

A vadmacska a turbékoló gerlepárt figyeli,

s most a szép, csíkos, nyári bundáját viseli.

 

Varázslatos a nyugalom, pazar az élővilág,

s körös-körül nyílik a sok gyönyörű virág.

Bárányfelhők suhannak tova a kékségben,

azután eltűnnek a Nap lenyugvó fényében.

fa, rét, nyár-4298471.jpg

Régi szép idők

Régi szép idők, mikor még volt béke és nyugalom,

amikor boldog és vidám gyermekévek jártak,

és senkit nem aggasztott a léha unalom.

 

Az emberek nem utálták, hanem szerették egymást,

együtt jártak kirándulni, bulizni, s szórakozni,

és sokuk tanult a másiktól egy, s mást.

 

Meg lehetett élni a jövedelemből, maradt is belőle,

mindenki tette a dolgát, s végezte a feladatát,

és nem számított, ki mit gondol felőle.

 

Az évszakok évszakok voltak, a levegő friss, tiszta,

sok volt a vidámság, s őszinték a barátságok,

és a cél előtt senki nem fordult vissza.

 

Nem félelem és rettegés uralta a nap minden percét,

s nem szórták folyvást a mérget a levegőből,

teljesítve ezzel a sötét gonoszok tervét.

 

Régi szép idők, igazak voltak, s nem csupán álmok,

azóta sokat változott a világ, de rossz irányba,

az emberiség hitvány lett, aljas és álnok.

lányok, természet, boldogság-6174061.jpg