Ébredj magyar

Ébredj magyar, amíg ébredni van időd,

ha nem teszed, örökre odalesz a jövőd!

Hallgass a szívedre, az értelem szavára!

Biztos elmennél idegenekért a halálba?

 

Elárulnád a hazád, véres júdás pénzért,

euróért, dollárért és egy hitvány célért?

Elárulnád a népedet, saját gyermeked,

csak hogy megtartsd eddigi helyzeted?

 

Ha nem tudsz érvelni, inkább hallgass,

de másokat a butaságoddal ne zargass!

Ha nem tudod felfogni, mi is a valóság,

megperzsel az igazság, meg az adósság.

 

Van értelme hőbörögni, meg lázadozni,

pénzzel a zsebben csodára vágyakozni?

Miféle dolog megvetni önmagad népét,

és előidézni saját hazád szomorú végét?

 

Milyen hitvány az, aki tombol, s őrjöng,

és csekély értelmi szintjén csak hőzöng?

Aki beleköt bárkibe, az üres feje szerint,

odaüt az ártatlannak újra, meg megint?

 

Ébredj magyar, döntsd el, akarsz-e élni,

vagy inkább magad megadva csak félni!

Akarod-e népednek, családodnak javát,

vagy elhiszed a hazug hitványak szavát?

image 1775933968546 compressed

Az ösztön ereje

Az ösztön ereje erősebb, mint azt hinnénk,

sokszor jobban segít, mint a gondolat,

nélküle sokra talán nem is vinnénk.

 

Az ösztön a nehéz időkben támogat igazán,

súg a léleknek, ahogyan a szívnek is,

és útba igazít az élet nagy piacán.

 

Az ösztön ereje a láthatatlanságában rejlik,

és csakis akkor jövünk rá, hogy létezik,

amikor a veszély előttünk felsejlik.

image 1771875389558 compressed

Az út elágazásánál

Az út elágazásánál, előbb-utóbb, sajnos muszáj dönteni,

hiszen egy egész élet múlhat a helyes választáson,

csak a végén ne hulljanak az ember könnyei.

 

A kényszer, a kiszolgáltatottság, megviseli a lelkek sorát,

szétszórtak, bizonytalanok, tanácstalanok lesznek,

és magukat becsapva várják az isteni csodát.

 

Az út elágazásánál eldőlhet minden, sötétség, vagy fény,

pusztulás, vagy megerősödés, kudarc, vagy siker,

ezekkel a gondokkal szembesül fiatal és vén.

istockphoto 690192102 612x612 1

Míg elménk engedi

Míg elménk engedi, addig hozzunk döntést,

addig mérlegeljük, hogy mi a jó, a rossz,

s felejtsük el az egónkat és az önzést.

 

Addig szeressünk, s tegyük meg, amit lehet,

hiszen később, mikor agyunk már kifárad,

az emberek többsége hibáinkon nevet.

 

Addig nyújtsunk kezet, amíg van még kinek,

és emeljük fel a földről az elnyomottakat,

ám ne is kérdezzük, hogy azt minek.

 

Mindig harcoljunk az igazságért és a jókért,

ne adjuk fel soha, semmikor, semmiért,

sem pénzért, aranyért, vagy csókért.

 

Míg elménk engedi, addig lehetünk valakik,

ám amikor a homály leereszkedik reánk,

semmivé válnak vágyaink, s szavaink.

lány, fiatal, modell-4566073.jpg

A szeretteinket elveszíteni

A szeretteinket elveszíteni mindig fájdalmas és szomorú,

addig kellene velük törődni, amíg közöttünk vannak,

akkor már késő, mikor a sírjukon ott a koszorú.

 

Mindaddig kell megbecsülni őket, ameddig akad rá mód,

az arcukat megsimítani, a vállukat átölelni, s szeretni,

és mondani nekik alkalmanként néhány jó szót.

 

Segítséget nyújtani a bajban, vidámmá tenni a napokat,

enyhíteni a nehéz terheiket, amennyiben az lehetséges,

s őszinte szívvel védelmezni a kicsiket, nagyokat.

 

Ne hagyjuk, hogy mások döntsék el, meddig is élhetnek,

mikor hagyhatják el a lakásukat és merre mehetnek,

melyik pillanatban örülhetnek, s mikor félhetnek.

 

A szeretteinket elveszíteni drámai és hatalmas veszteség,

nélkülük mássá válik a saját életünk is, a végső percig,

végezetül elragad bennünket is a messzeség.

istockphoto 1295280231 612x612 1

Élni, vagy halni

Élni, vagy halni, ez napjaink kérdése,

mindenki gondolja meg jól, mit akar,

a döntése kihat a napjaira és a létére,

a valóság iszonyatos borzalmat takar.

 

Élni, vagy halni, korántsem mindegy,

maga a lét az, ami elpusztításra kerül,

s aki megmarad szolga és kutya lesz,

a valódi énje végleg homályba merül.

 

Élni, vagy halni, ez bizony nem játék,

innen nincs visszaút, vagy kegyelem,

a döntés végleges, s a fájdalom örök,

nem ment meg senkit a világegyetem.

 

Élni, vagy halni, leszegett fejjel járni,

elfeledni mindazt, ami emberivé tesz,

elfogadni a zsarnokság sötét uralmát,

ettől a valóság nullává, semmivé lesz.

 

Élni, vagy halni, s kiirtatni magunkat,

ez a sötétség erőinek a leghőbb álma,

ám amíg a fény ereje erősen támogat,

nem teljesülhet be a gonoszság álma.

bridge, forest, fantasy
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.