Saját alkotásaim
Pénzért bármit meg lehet venni és szerezni,
hatalmat, kastélyt, autót, repülőt, jachtot,
ám nem lehet tiszta szívből szeretni.
El lehet érte adni a becsületet, lelket, hazát,
s megtagadni a családot, igaz barátokat,
nem meghallva a gyermekek szavát.
A telhetetlenek képesek gyilkolni is miatta,
háborúznak és pusztítanak kegyetlenül,
s a rengeteg ártatlant a világ siratja.
Pénzért bármit megkap az, akinek van elég,
s míg ő dőzsöl a javakban és élvezkedik,
sokaknak arra sem jut, hogy egyék.
A gonosz fegyverei a pénz és az aljas ármány,
amelyek befészkelik magukat az elmékbe,
mindegy, hogy milyen fájdalmak árán.
A manipuláció, s a megtévesztés igen sikeres,
ám amennyiben mégsem hatnának eléggé,
a sunyi hatalom meglehetősen ideges.
A kitűzött cél az elpusztítás, s a teljes uralom,
a szeretet, a becsület, a tisztesség kiirtása,
és igyekeznek változtatni a tudaton.
A tudaton, melyben még él a jó, s él a remény,
amelyben valódiak az érzelmek, a vágyak,
és miben érző lény a gazdag, szegény.
A gonosz fegyverei az uszítás és a megosztás,
s mindezek ellen túlontúl nehéz küzdeni,
az összefogás lehet csakis a megoldás.
Miféle ember az, aki pénzért ütlegeli a népét,
aki parancsra és szórványos juttatásokért,
igyekszik támogatni a világnak végét?
Aki bármit megtenne a csekély béremelésért,
s feláldozza a valaha volt lelkiismeretét,
a morzsákból kapott részesedésért?
Aki szégyent hoz egyenruhájára, s önmagára,
mivel gondolkodás nélkül üt, ver, gyilkol,
és soha nem néz vissza önmagába?
Aki elhiszi, hogy kivételezett és hogy számít,
akit a látszólagos hatalom vonz nagyon,
s akit a gazdagok szolgálata csábít?
Miféle ember az, ki a mások családját bántja,
akit nem érdekel az igazság, s a valóság,
és a sötét erők terveit valóra váltja?
Lelkiismeret nélkül élni nem lehet könnyű,
és ártani másoknak felsőbb parancsokra,
nem más, mint aljas, gonosz, szörnyű.
Mégis van olyan réteg, amely erre kapható,
mely véres, júdás pénzért bármit megtesz,
és néhány tagja folytonos hangadó.
Ez a réteg nem sajnál senkit, semmit, aljas,
másokra hárítja a felelősséget bármikor,
s a hitványsága undorítóan szánalmas.
Valaha azért tanultak, hogy jókat tegyenek,
gyógyítsák a betegeket testben, lélekben,
s ne csak a hatalom bérencei legyenek.
Immár sajnálat nélkül osztogatják a halált,
nem szánnak sem öreget, sem gyereket,
s a sötétség bennük jó szolgára talált.
Lelkiismeret nélkül élni, lelketlennek való,
olyannak, aki eladja a becstelen lelkét,
ám a végén reá is vár majd a bakó.
Szívszorító jövő vár mindenkire, aki él,
aki mindennap megküzd a sorsával,
s közben a közelgő végzetétől fél.
Félhet is, hiszen túlontúl erős a gonosz,
bőven van pénze, markában a világ,
és minden jót elpusztít, eloroz.
Elveszi a reményt is, a lélek reményét,
éjjel-nappal hazudik, rettegést kelt,
s kiéli az elmebaját, szeszélyét.
Gőgösen, s öntelten vigyorog az élőkre,
összeugraszt, kegyetlenül megoszt,
és senki nem vonhatja kérdőre.
Az irányítás élteti csupán és a hatalom,
a totális ellenőrzés a bolygó felett,
sőt, a mindenek feletti uralom.
Ellenfele az értelem gyenge lábakon áll,
s szövetségesére, a fénynek seregére,
sajnos hiába és csalódottan vár.
Szívszorító jövő árnya száll a sötétben,
s ha az emberiség nem tér észhez,
eltűnik a sorsnak a ködében.
A félelem vezérli a mindennapok összes percét,
az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,
emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.
Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,
egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,
és felelősséget semmi iránt nem vállal.
Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,
a mindenekfölött állás és az istenné válás,
s a buta szolgák fölötti teljes uralom.
A félelem vezérli az egész életet, minden napot,
s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,
amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.
A szolgaság jelképével arcukon, rémült szemekkel,
rettegő pillantásokkal és iszonyatos félelemmel,
fejüket lehajtva küzdenek a lelki sebekkel.
A sebekkel, amelyeket a zsarnoki hatalom okozott,
és melyeket a háttér sötétsége diktált a számukra,
a hiszékenység pedig a maximumra fokozott.
A másokra tekintés hihetetlen gyötrelem számukra,
s mivel sokan nem hordják a mocsoknak bélyegét,
még nagyobb teher nehezedik a ferde vállukra.
Magukban elátkoznak mindenkit, kik józanul élnek,
akik szeretik a szabadságot, s a tiszta levegővételt,
és az aljas hazugságok nyomásában sem félnek.
Meghipnotizáltan gyűlölködnek, ellenségük az ész,
és nem bírják eltűrni a józanságot, hiszen gyávák,
s nem ellenkeznek, amikor közeledik a vész.
A szolgaság jelképével arcukon a halálukra várnak,
és engedelmesen kiszolgálva a hóhérok parancsát,
a végzetnek az ösvényén is szemlesütve járnak.
A széthúzás bolygóján mindennaposak a harcok,
területért küzdenek a királyságok, koronáért,
és igen gyakorta kerülnek elő a kardok.
Az ellentétek folyamatosak, a békére nincs esély,
hol az egyik, hol pedig a másik uralkodó győz,
s e bolygón teljesen megszokott a veszély.
Rengetegen hullottak már el a véres csaták során,
némelyik haderő túlontúl lassan indult rohamra,
a másik pedig átgondolatlanul, s igen korán.
Egy napon a sötétből előretört egy gyilkos sereg,
mi az útjában állt, azt elpusztította kegyetlenül,
s nem menekült előle sem felnőtt, sem gyerek.
Célja e gonosz erőnek a totális hatalom, s a világ,
összeültek a királyok megbeszélni a helyzetet,
és bizony nem voltak felhőtlenek a viták.
Azonban végül döntöttek, tudták más út nincsen,
különben valamennyiük kiirtásra fog kerülni,
és nem marakodhatnak tovább a kincsen.
A sátáni erő ügyesen igyekezett megosztani őket,
uszított, lefizetett és aljas árulókat alkalmazott,
s nagyon könnyen levágatta a királyi főket.
A széthúzás bolygóján ellenállás kezdődött végre,
s az uralkodók összefogtak az egyezség szerint,
így sem ők, sem népük nem kényszerült térdre.
Fenyegetésből és zsarolásból állnak mostanság a napok,
ennek a borzalomnak szinte mindenki ki van téve,
s a következményét viselik a kicsik, s a nagyok.
Ijesztgetés, rémítgetés tölti be az életünk minden percét,
s nem lehet nyugodtan dolgozni, tanulni, szórakozni,
a bábok bármi áron végrehajtanák a gonosz tervét.
Nekik nem számít más, csak a pénz és a hatalom deleje,
a fizetett bérencek hosszú sora, a hazug médiaterror,
mindezek a sötétség igazi, gyilkos, s aljas ereje.
Fenyegetésből és zsarolásból készül számunkra a halál,
s nem mondanak le arról, hogy eltöröljék a létünket,
és győzni fognak, ha a fény új erőre nem talál.
Hazugságok hálójában vergődik manapság a világ,
a sötétség ellepi a lelkeket, lebénítja a szíveket,
s feltörnek erőteljesen a mélyből a hibák.
A hibák, melyek megmutatják az ember gyengéjét,
rávilágítanak a hiszékenységére, a butaságára,
s maradandóan megfertőzhetik az elméjét.
A csapból is folyik a méreg, gyilkosan, keményen,
nem kegyelmez senkinek, nem ismer kíméletet,
s átgázolhat valamennyi szép reményen.
Átgázol emberek millióin, s eltiporja a létet magát,
nem kímél sem nőt, sem férfit, sem gyermeket,
igyekszik elhallgattatni az igazság szavát.
Hazugságok hálójában fuldoklik a lét, s az értelem,
kínzóan szenved a becsület és a tisztesség java,
ám a gonoszok hatalma sem lehet végtelen.
