hatalom Archívum - Kiss Gyula versei

Az idők kezdete óta dúl

Az idők kezdete óta dúl,

a végtelen háborúk sora,

a kizsákmányolás sajnos,

állandó, nem áll le soha.

A szabadságáért népünk,

rengeteg vérrel küzdött,

a történelem folyamán,

mégis másoktól függött.

1848–49. hős idők voltak,

s felcsillant egy új remény,

az elnyomó hatalom ellen,

lázadt a gazdag, s szegény.

Véres csaták folyamában,

kemény harcokat vívtak,

halálig küzdöttek sokszor,

végül mégis sokan sírtak.

Sírtak, mert elbuktak végül,

Kossuth álma vérbe fulladt,

hazánk a bosszútól vérzett,

a tűz ki mégsem szunnyadt.

A szabadság vágya most is ég,

a földünket idegenek akarják,

özönlik a sötét, bűzös mocsok,

ha ezt hagyjuk, el is ragadják.

A hazaárulás bűne

A hazaárulás bűne soha nem megbocsátható,

senkitől, semmikor és semelyik időben,

s az effajta bűn nem is igazolható.

Régebben a büntetése egyértelmű volt, halál,

aki a hazáját eladta, bármennyi pénzen,

annak árulásában nem létezett határ.

Egykettőre lecsapott a hóhér bárdja a fejekre,

vagy kötél került a nyakakba egyhamar,

ezt az igazságtételt hagyva a jelenre.

A hazaárulás bűne újabban büntetlen marad,

és minden el van nézve a haza árulóinak,

miközben a világ a végzete felé halad.

A pénz bűvöletében

A pénz bűvöletében sokan mássá válnak,

csillog a szemük, pökhendiek lesznek,

s egy álomvilágnak a talaján állnak.

Kapzsiság árad az ereikben, éjjel-nappal,

a mohóság felfalja a lelkük maradékát,

és nem törődnek kicsivel, naggyal.

A hatalmi téboly kezd eluralkodni rajtuk,

s marakodnak a legkisebb koncokon is,

csak a pénz láttán derül fel az arcuk.

A pénz bűvöletében fuldokolnak a végig,

és nincsenek tekintettel senkire sem,

az emberséget nem pénzben mérik.

Halkan járja az idő

Halkan járja az idő a végtelennek útját,

közben figyel, tanul és szomorkodik,

látva az emberek jelenét, múltját.

Látva, mit tettek a Földdel, s magukkal,

mivé is lettek az önzéstől, irigységtől,

mert soha nem bírtak a bajukkal.

Mivé tette őket a pénz, no és a hatalom,

a kapzsiság, a lelketlenség, a harag,

s az elképzelt győzelem, jutalom.

Mivé tette őket a tudatlanság homálya,

a hiszékenység és az égető gyűlölet,

s a hiábavaló várakozás a csodára.

Azt is látja, él még bennük igaz szeretet,

vágynak a szerelemre, szépségre, jóra,

és úsznának a fényben egy keveset.

Szeretnének boldogok lenni és nevetni,

örülni, kacagni, felhőtlenül ragyogni,

s a gondokat, bajokat végre feledni.

Halkan járja az idő a felfedezetlen utat,

s tudja, az az út egy valódi labirintus,

az emberek sorsa meglelni a kiutat.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Az idők kezdete óta

Az idők kezdete óta folyik már a küzdelem,

és nem csitul sohasem, csak átalakul,

a vetélkedés, a kétkedés szüntelen.

Az élet részévé vált a hideg, gyilkos ösztön,

és benne él a legapróbb lényekben is,

minden kellene, mégpedig rögtön.

Nem számít más, csakis a pénz, a hatalom,

és a sárkányok legyőzése, a dicsőség,

no meg az ezért kapott jutalom.

Az idők kezdete óta tart az izzó harag kora,

a békétlenségé, a kínzó gyűlölködésé,

és mindennek nem lesz vége soha.

Mások pénzén

Mások pénzén és munkája által könnyű élni,

dőzsölni, szórakozni, s meggazdagodni,

ha az elszámoltatástól nem kell félni.

Ha következmény nélkül bármit lehet tenni,

meg is teszik, nekik nem kerül semmibe,

birtokokat, no meg kastélyokat venni.

Mások pénzén szép az élet és vígak a napok,

s amíg az emberek sokasága tönkremegy,

háborúzgatnak, s hazudoznak nagyot.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

Valamiben reményt lelni

Valamiben reményt lelni egyre nehezebb,

egyre inkább fogyatkozik a józan ész,

s az értelem is jelentősen kevesebb.

Tömegek nyögik a hitványak gaz uralmát,

a hazugságaikat és az elnyomásukat,

hisz ezért kapja mind a jutalmát.

Elveszik és ellopják a kisemberek pénzét,

káoszt teremtenek a terveik szerint,

s elhozzák nekik a háború rémét.

A szabadságot véres csizmákkal tapossák,

mindenféle emberi jogot eltipornak,

és ezt szenvedi meg a lakosság.

A józan vélemények a szemétre kerülnek,

és miközben az emberek rettegnek,

addig a bűnösök kéjbe merülnek.

Amíg ők dúskálnak a javakban, pénzben,

s a bankszámláik kövérre dagadnak,

rengetegen szenvednek a létben.

Valamiben reményt lelni lehetetlen álom,

és míg az emberiség némán csak tűr,

addig a nyakára záródik a járom.

A dőzsölés

A dőzsölés könnyen megy a mások pénzén,

a mások szenvedése és munkája által,

s mind elszórásra kerül a végén.

A dőzsölés életforma az élősködők javának,

ők soha nem fognak nélkülözni, soha,

hisz mindegyik eltesz magának.

A dőzsölés kiváltság, a senkiháziak sajátja,

akik érdemtelenül feszítenek büszkén,

és akiknek nincs valódi barátja.

A dőzsölés addig tart, amíg a világ ezt tűri,

míg a kihasználtak zöme nem tér észre,

s míg mindet a pokolba nem küldi.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30