hatalom Archívum - Kiss Gyula versei

Az udvar ura

Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,

aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,

és a számára minden baromfi furcsa.

Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,

hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,

a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.

Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,

elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,

és a tyúkok behódoljanak elvakultan.

Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,

az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,

s a haragtól befeszül az összes izma.

Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,

s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,

a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.

Semmi nem tart örökké

Semmi nem tart örökké, minden változik,

a legsötétebb vihar után is kisüt a Nap,

és egyszer a legrosszabb is távozik.

Elbukik majd a gőgösség hitvány uralma,

és hiába erőlködik őrjöngve a gonosz,

a fény fölött soha nem lesz hatalma.

Semmi nem tart örökké, tovaszáll az élet,

semmivé válnak az álmok és a vágyak,

az idő sem képes útját állni a végnek.

Nincs bocsánat azoknak

Nincs bocsánat azoknak, kik a hazájukat eladják,

akik megtagadnak minden nemzeti értéket,

és akik a népük szabadságát feladják.

Akiknek fontosabb az, hogy hatalomra jussanak,

akiknek a saját zsebük teletömése a fontos,

és akik vágyják, meg soha ne bukjanak.

Nincs bocsánat azoknak, kiknek a valóság kamu,

s hiába élteti őket a gyűlölet, meg a bosszú,

végül belőlük sem lesz más, csak hamu.

Egymás ellen fordítottak

Egymás ellen fordítottak sok embert, családot,

barátokat, szerelmeket tettek tönkre a galádok.

A politika mézes mérge oly mételyező, hatásos,

s mindaz, amit nekünk szánnak, kínzó, halálos.

Egymás ellen fordítottak, így pusztítják a jövőt,

és így biztosítják a hatalmukat a gaz cselszövők.

A megosztottság csak a népnek árt, nem nekik,

és mindezt a rengeteg pénzért, s nevetve teszik.

Az idők kezdete óta dúl

Az idők kezdete óta dúl,

a végtelen háborúk sora,

a kizsákmányolás sajnos,

állandó, nem áll le soha.

A szabadságáért népünk,

rengeteg vérrel küzdött,

a történelem folyamán,

mégis másoktól függött.

1848–49. hős idők voltak,

s felcsillant egy új remény,

az elnyomó hatalom ellen,

lázadt a gazdag, s szegény.

Véres csaták folyamában,

kemény harcokat vívtak,

halálig küzdöttek sokszor,

végül mégis sokan sírtak.

Sírtak, mert elbuktak végül,

Kossuth álma vérbe fulladt,

hazánk a bosszútól vérzett,

a tűz ki mégsem szunnyadt.

A szabadság vágya most is ég,

a földünket idegenek akarják,

özönlik a sötét, bűzös mocsok,

ha ezt hagyjuk, el is ragadják.

A hazaárulás bűne

A hazaárulás bűne soha nem megbocsátható,

senkitől, semmikor és semelyik időben,

s az effajta bűn nem is igazolható.

Régebben a büntetése egyértelmű volt, halál,

aki a hazáját eladta, bármennyi pénzen,

annak árulásában nem létezett határ.

Egykettőre lecsapott a hóhér bárdja a fejekre,

vagy kötél került a nyakakba egyhamar,

ezt az igazságtételt hagyva a jelenre.

A hazaárulás bűne újabban büntetlen marad,

és minden el van nézve a haza árulóinak,

miközben a világ a végzete felé halad.

A pénz bűvöletében

A pénz bűvöletében sokan mássá válnak,

csillog a szemük, pökhendiek lesznek,

s egy álomvilágnak a talaján állnak.

Kapzsiság árad az ereikben, éjjel-nappal,

a mohóság felfalja a lelkük maradékát,

és nem törődnek kicsivel, naggyal.

A hatalmi téboly kezd eluralkodni rajtuk,

s marakodnak a legkisebb koncokon is,

csak a pénz láttán derül fel az arcuk.

A pénz bűvöletében fuldokolnak a végig,

és nincsenek tekintettel senkire sem,

az emberséget nem pénzben mérik.

Halkan járja az idő

Halkan járja az idő a végtelennek útját,

közben figyel, tanul és szomorkodik,

látva az emberek jelenét, múltját.

Látva, mit tettek a Földdel, s magukkal,

mivé is lettek az önzéstől, irigységtől,

mert soha nem bírtak a bajukkal.

Mivé tette őket a pénz, no és a hatalom,

a kapzsiság, a lelketlenség, a harag,

s az elképzelt győzelem, jutalom.

Mivé tette őket a tudatlanság homálya,

a hiszékenység és az égető gyűlölet,

s a hiábavaló várakozás a csodára.

Azt is látja, él még bennük igaz szeretet,

vágynak a szerelemre, szépségre, jóra,

és úsznának a fényben egy keveset.

Szeretnének boldogok lenni és nevetni,

örülni, kacagni, felhőtlenül ragyogni,

s a gondokat, bajokat végre feledni.

Halkan járja az idő a felfedezetlen utat,

s tudja, az az út egy valódi labirintus,

az emberek sorsa meglelni a kiutat.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Az idők kezdete óta

Az idők kezdete óta folyik már a küzdelem,

és nem csitul sohasem, csak átalakul,

a vetélkedés, a kétkedés szüntelen.

Az élet részévé vált a hideg, gyilkos ösztön,

és benne él a legapróbb lényekben is,

minden kellene, mégpedig rögtön.

Nem számít más, csakis a pénz, a hatalom,

és a sárkányok legyőzése, a dicsőség,

no meg az ezért kapott jutalom.

Az idők kezdete óta tart az izzó harag kora,

a békétlenségé, a kínzó gyűlölködésé,

és mindennek nem lesz vége soha.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31