hatalom Archívum - Kiss Gyula versei

Egy igaz embernek

Egy igaz embernek a becsülete számít, a jelleme,

nem az önimádata, a nárcizmusa, s a gőgje,

és megtenné a népéért amit kellene.

A tiszta szív vezérelné és nem a hazája elárulása,

nem a szabadság elvétele, mások lealázása,

s emberhez méltó lenne a magatartása.

A dicső elődöket követné, Hunyadit, meg Dobót,

Zrínyit, Rákóczit, Petőfit és Kossuth Lajost,

s kibogozná a jóért a gordiuszi csomót.

Nem kizárólag önmaga számítana, meg a pénze,

amit a gazdáitól kap az engedelmességéért,

tudva, csakis általuk juthat el a fénybe.

Egy igaz embernek józan a tudata, békés a lelke,

a szeme a tisztaságot tükrözi, az értelmet,

és minden elesettre van néhány perce.

Egy hatalom álma

Egy hatalom álma az engedelmes szolga,

amely mindig fejet hajt, sosem lázad,

és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.

Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,

s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,

a lelke megnyugvást csakis így lel.

Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,

az a rengeteg probléma miatta van,

s ha élve maradhat, az egy csoda.

Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,

még a vízhiányért és a szárazságért is,

s a saját léte a világ számára teher.

Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,

ha az élelme megromlik a hűtőjében,

és semmiféle jóból nem lesz bőség.

Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,

ha sivataggá válik az egykori élettere,

s ha mindent kivégez az enyészet.

Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,

mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,

amikor már nem emészti őket a tét.

A markában tartja

A markában tartja az egész világot a gonosz,

és minden lény lüktető szívét szorítja,

miközben ő maga oszt, szoroz.

Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,

és jókat kacag a sok szenvedés láttán,

kinevetve az emberi sorsokat.

Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,

véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,

és áruláshoz köti az előrejutást.

A markában tartja a létet is a sötétség ereje,

befolyásol, megvesz és megveszteget,

ám nem mindenkire hat a deleje.

A szolga csak addig kell

A szolga csak addig kell, amíg nem okoz bajt,

amíg a fejét lehajtva mindenfélét megtesz,

és soha nem is hallat semmiféle zajt.

Nem beszél vissza, nem elmélkedik, nem lát,

nem hall, nincsenek önálló gondolatai sem,

s az erdőben sosem látja majd meg a fát.

A szolga csak addig kell, míg az úrnak fontos,

amíg kellőképpen kiszolgálja az érdekeit,

melyeknek a legtöbbje aljas és mocskos.

Az udvar ura

Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,

aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,

és a számára minden baromfi furcsa.

Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,

hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,

a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.

Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,

elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,

és a tyúkok behódoljanak elvakultan.

Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,

az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,

s a haragtól befeszül az összes izma.

Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,

s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,

a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.

Semmi nem tart örökké

Semmi nem tart örökké, minden változik,

a legsötétebb vihar után is kisüt a Nap,

és egyszer a legrosszabb is távozik.

Elbukik majd a gőgösség hitvány uralma,

és hiába erőlködik őrjöngve a gonosz,

a fény fölött soha nem lesz hatalma.

Semmi nem tart örökké, tovaszáll az élet,

semmivé válnak az álmok és a vágyak,

az idő sem képes útját állni a végnek.

Nincs bocsánat azoknak

Nincs bocsánat azoknak, kik a hazájukat eladják,

akik megtagadnak minden nemzeti értéket,

és akik a népük szabadságát feladják.

Akiknek fontosabb az, hogy hatalomra jussanak,

akiknek a saját zsebük teletömése a fontos,

és akik vágyják, meg soha ne bukjanak.

Nincs bocsánat azoknak, kiknek a valóság kamu,

s hiába élteti őket a gyűlölet, meg a bosszú,

végül belőlük sem lesz más, csak hamu.

Egymás ellen fordítottak

Egymás ellen fordítottak sok embert, családot,

barátokat, szerelmeket tettek tönkre a galádok.

A politika mézes mérge oly mételyező, hatásos,

s mindaz, amit nekünk szánnak, kínzó, halálos.

Egymás ellen fordítottak, így pusztítják a jövőt,

és így biztosítják a hatalmukat a gaz cselszövők.

A megosztottság csak a népnek árt, nem nekik,

és mindezt a rengeteg pénzért, s nevetve teszik.

Az idők kezdete óta dúl

Az idők kezdete óta dúl,

a végtelen háborúk sora,

a kizsákmányolás sajnos,

állandó, nem áll le soha.

A szabadságáért népünk,

rengeteg vérrel küzdött,

a történelem folyamán,

mégis másoktól függött.

1848–49. hős idők voltak,

s felcsillant egy új remény,

az elnyomó hatalom ellen,

lázadt a gazdag, s szegény.

Véres csaták folyamában,

kemény harcokat vívtak,

halálig küzdöttek sokszor,

végül mégis sokan sírtak.

Sírtak, mert elbuktak végül,

Kossuth álma vérbe fulladt,

hazánk a bosszútól vérzett,

a tűz ki mégsem szunnyadt.

A szabadság vágya most is ég,

a földünket idegenek akarják,

özönlik a sötét, bűzös mocsok,

ha ezt hagyjuk, el is ragadják.

A hazaárulás bűne

A hazaárulás bűne soha nem megbocsátható,

senkitől, semmikor és semelyik időben,

s az effajta bűn nem is igazolható.

Régebben a büntetése egyértelmű volt, halál,

aki a hazáját eladta, bármennyi pénzen,

annak árulásában nem létezett határ.

Egykettőre lecsapott a hóhér bárdja a fejekre,

vagy kötél került a nyakakba egyhamar,

ezt az igazságtételt hagyva a jelenre.

A hazaárulás bűne újabban büntetlen marad,

és minden el van nézve a haza árulóinak,

miközben a világ a végzete felé halad.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30