Szívszorító jövő vár mindenkire, aki él,
aki mindennap megküzd a sorsával,
s közben a közelgő végzetétől fél.
Félhet is, hiszen túlontúl erős a gonosz,
bőven van pénze, markában a világ,
és minden jót elpusztít, eloroz.
Elveszi a reményt is, a lélek reményét,
éjjel-nappal hazudik, rettegést kelt,
s kiéli az elmebaját, szeszélyét.
Gőgösen, s öntelten vigyorog az élőkre,
összeugraszt, kegyetlenül megoszt,
és senki nem vonhatja kérdőre.
Az irányítás élteti csupán és a hatalom,
a totális ellenőrzés a bolygó felett,
sőt, a mindenek feletti uralom.
Ellenfele az értelem gyenge lábakon áll,
s szövetségesére, a fénynek seregére,
sajnos hiába és csalódottan vár.
Szívszorító jövő árnya száll a sötétben,
s ha az emberiség nem tér észhez,
eltűnik a sorsnak a ködében.
