Szívszorító jövő

Szívszorító jövő vár mindenkire, aki él,

aki mindennap megküzd a sorsával,

s közben a közelgő végzetétől fél.

 

Félhet is, hiszen túlontúl erős a gonosz,

bőven van pénze, markában a világ,

és minden jót elpusztít, eloroz.

 

Elveszi a reményt is, a lélek reményét,

éjjel-nappal hazudik, rettegést kelt,

s kiéli az elmebaját, szeszélyét.

 

Gőgösen, s öntelten vigyorog az élőkre,

összeugraszt, kegyetlenül megoszt,

és senki nem vonhatja kérdőre.

 

Az irányítás élteti csupán és a hatalom,

a totális ellenőrzés a bolygó felett,

sőt, a mindenek feletti uralom.

 

Ellenfele az értelem gyenge lábakon áll,

s szövetségesére, a fénynek seregére,

sajnos hiába és csalódottan vár.

 

Szívszorító jövő árnya száll a sötétben,

s ha az emberiség nem tér észhez,

eltűnik a sorsnak a ködében.

A félelem vezérli

A félelem vezérli a mindennapok összes percét,

az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,

emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.

 

Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,

egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,

és felelősséget semmi iránt nem vállal.

 

Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,

a mindenekfölött állás és az istenné válás,

s a buta szolgák fölötti teljes uralom.

 

A félelem vezérli az egész életet, minden napot,

s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,

amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.

A szolgaság jelképével arcukon

A szolgaság jelképével arcukon, rémült szemekkel,

rettegő pillantásokkal és iszonyatos félelemmel,

fejüket lehajtva küzdenek a lelki sebekkel.

 

A sebekkel, amelyeket a zsarnoki hatalom okozott,

és melyeket a háttér sötétsége diktált a számukra,

a hiszékenység pedig a maximumra fokozott.

 

A másokra tekintés hihetetlen gyötrelem számukra,

s mivel sokan nem hordják a mocsoknak bélyegét,

még nagyobb teher nehezedik a ferde vállukra.

 

Magukban elátkoznak mindenkit, kik józanul élnek,

akik szeretik a szabadságot, s a tiszta levegővételt,

és az aljas hazugságok nyomásában sem félnek.

 

Meghipnotizáltan gyűlölködnek, ellenségük az ész,

és nem bírják eltűrni a józanságot, hiszen gyávák,

s nem ellenkeznek, amikor közeledik a vész.

 

A szolgaság jelképével arcukon a halálukra várnak,

és engedelmesen kiszolgálva a hóhérok parancsát,

a végzetnek az ösvényén is szemlesütve járnak.

A széthúzás bolygóján

A széthúzás bolygóján mindennaposak a harcok,

területért küzdenek a királyságok, koronáért,

és igen gyakorta kerülnek elő a kardok.

 

Az ellentétek folyamatosak, a békére nincs esély,

hol az egyik, hol pedig a másik uralkodó győz,

s e bolygón teljesen megszokott a veszély.

 

Rengetegen hullottak már el a véres csaták során,

némelyik haderő túlontúl lassan indult rohamra,

a másik pedig átgondolatlanul, s igen korán.

 

Egy napon a sötétből előretört egy gyilkos sereg,

mi az útjában állt, azt elpusztította kegyetlenül,

s nem menekült előle sem felnőtt, sem gyerek.

 

Célja e gonosz erőnek a totális hatalom, s a világ,

összeültek a királyok megbeszélni a helyzetet,

és bizony nem voltak felhőtlenek a viták.

 

Azonban végül döntöttek, tudták más út nincsen,

különben valamennyiük kiirtásra fog kerülni,

és nem marakodhatnak tovább a kincsen.

 

A sátáni erő ügyesen igyekezett megosztani őket,

uszított, lefizetett és aljas árulókat alkalmazott,

s nagyon könnyen levágatta a királyi főket.

 

A széthúzás bolygóján ellenállás kezdődött végre,

s az uralkodók összefogtak az egyezség szerint,

így sem ők, sem népük nem kényszerült térdre.

Fenyegetésből és zsarolásból

Fenyegetésből és zsarolásból állnak mostanság a napok,

ennek a borzalomnak szinte mindenki ki van téve,

s a következményét viselik a kicsik, s a nagyok.

 

Ijesztgetés, rémítgetés tölti be az életünk minden percét,

s nem lehet nyugodtan dolgozni, tanulni, szórakozni,

a bábok bármi áron végrehajtanák a gonosz tervét.

 

Nekik nem számít más, csak a pénz és a hatalom deleje,

a fizetett bérencek hosszú sora, a hazug médiaterror,

mindezek a sötétség igazi, gyilkos, s aljas ereje.

 

Fenyegetésből és zsarolásból készül számunkra a halál,

s nem mondanak le arról, hogy eltöröljék a létünket,

és győzni fognak, ha a fény új erőre nem talál.

Hazugságok hálójában

Hazugságok hálójában vergődik manapság a világ,

a sötétség ellepi a lelkeket, lebénítja a szíveket,

s feltörnek erőteljesen a mélyből a hibák.

 

A hibák, melyek megmutatják az ember gyengéjét,

rávilágítanak a hiszékenységére, a butaságára,

s maradandóan megfertőzhetik az elméjét.

 

A csapból is folyik a méreg, gyilkosan, keményen,

nem kegyelmez senkinek, nem ismer kíméletet,

s átgázolhat valamennyi szép reményen.

 

Átgázol emberek millióin, s eltiporja a létet magát,

nem kímél sem nőt, sem férfit, sem gyermeket,

igyekszik elhallgattatni az igazság szavát.

 

Hazugságok hálójában fuldoklik a lét, s az értelem,

kínzóan szenved a becsület és a tisztesség java,

ám a gonoszok hatalma sem lehet végtelen.

A sátán trükkje

A sátán trükkje az, hogy elhomályosítja az elmét,

ködöt bocsát az agyakra, elvakítja a szemet,

s mindeközben bőszen ássa a vermét.

 

Vermét, amelybe belapátolja a hiszékenyek sorát,

és oda kerül mindenki, ki bedől a szavainak,

és nem keresi mindennek a valós okát.

 

Csupa jót ígér az embereknek, mindenféle szépet,

a vágyaik által vezérelt csodákat, varázslatot,

és közben sikeresen butítja el a népet.

 

A pokoli mézesmadzagot mindőjük előtt elhúzza,

folyamatosan csepegteti a ragadós maszlagot,

és a remény szelét sikeresen elfújja.

 

A sátán trükkje sötét szemfényvesztésen alapszik,

s minél többször adja elő bizarr mutatványát,

a hatalma annál inkább gyarapszik.

A köpcös varangy

A köpcös varangy vígan élt a birtokán,

régen túl volt már a híres béka iskolán.

Egész nap pöffeszkedett az árnyékban,

este pedig szúnyogozhatott a máséban.

 

Békatársaival elhitette, hogy ő kiváló,

és a többi békára a legjobban vigyázó.

Addig brekegett, amíg elhitték szavait,

ígérte, gyarapítja majd a brekik javait.

 

Meg is választották vezérnek gyorsan,

s reménykedni kezdtek biza a sorsban.

Telt-múlt az idő, s a vezérük változott,

legyintett rájuk, majd várába távozott.

 

Onnan nézett alá a becsapott várnépre,

s fotelében ülve mosolygott a tájképre.

A tájkép közepén önnön maga látszott,

és a kezében lévő koronájával játszott.

 

Hívei ellátták sok szúnyoggal, léggyel,

hasát simogatva el is bánt úgy néggyel.

Megkeresték a láthatatlanok egyik este,

ők jóval nagyobbak, így szavukat leste.

 

Ajánlottak neki kincseket, vagy halált,

s eme ajánlatuk bizony a szívébe talált.

Mondták, szép zöld területe kell nekik,

s ha nem adja magától, úgy is elveszik.

 

Ha engedelmes lesz, s feláldozza népét,

úgy gazdag marad és csodálhatja képét.

A köpcös varangy azóta is vígan dőzsöl,

s egy jó kis békairtástól meg nem hőköl.

toad, animal, amphibian

Tragikus sorsok

Tragikus sorsok és tönkretett életek,

kiszolgáltatott emberek, s családok,

hazugságokkal álcázott gyilkos terv,

egymást érik az új, s újabb csapások.

 

Láthatatlan ellenséggel vívott csata,

világháború zajlik, csak más néven,

gazdasági manipulációk tömkelege,

s tömeghisztéria, hogy a nép féljen.

 

Tragikus sorsok, rettegés és zsarolás,

megtévesztés, s uszítás egymás ellen,

maszkokba zárt lelkek, s gondolatok,

a cél az, senki megszólalni se merjen.

 

Becstelen, lelketlen, gonosz hatalom,

programozott, agymosó médiák sora,

arcukat adó, s népre ható személyek,

harc nélkül a remény is elszáll tova.

guy, man, people

Homály

Homály terjeszkedik a térben,

sunyin bejárja a világ minden

pontját.

 

Betekint az összes ablakon, ajtón,

összezavar, felkavar, rád hárítja

a gondját.

 

Hazug szemfényvesztéssel hitet,

becsap mindennel, mivel lehet,

elámít.

 

Tagadja a valóságot, félrevezet,

agymosottá tesz, megtéveszt,

elcsábít.

 

Leépíti a valós tudást, a tényeket,

félrevezet, tagadja önmaga létét,

varázsol”.

 

Mivel nem is létezik bármit tehet,

mindenhol beavatkozik, elnémít,

harácsol.

 

Ki ellene lázad az ellensége lesz,

nem kívánatos elemként elhal,

elpusztul.

 

A Homály világuralomra vágyik,

bekebelezve az értelmet, a jót,

felbuzdul.

 

Nem ismer gátat, nem ismer határt,

lerombolja a tervébe nem illőket,

gyilkol,

 

Saját szervezetét belülről táplálja,

nem osztozkodik és nem enged,

titkol.

 

Önbizalma határtalan, tébolyult,

biz eltakarná az égről a Napot,

vakít.

 

Hiszi az övé valamennyi élőlény,

kit szolgaságban tart, s mélybe

taszít.

 

Nehéz ellene küzdeni, de muszáj,

különben vége az igazi létnek

végleg.

 

Amennyiben a Fény feladja magát,

az összes álmának beesteledik,

tényleg.