Ha újraélhetnénk

Ha újraélhetnénk a boldog órákat, s perceket,

a feledhetetlen pillanatokat, történéseket,

biz csökkenthetnénk a lelki terheket.

 

Dobogna a szívünk és felpezsdülne a vérünk,

ismét örömteli érzések éledhetnének újjá,

talán az elképzeltnél többet is érünk.

 

Annyi mindent gondolhatnánk ezután újfent,

belefoghatnánk más, reményteli dolgokba,

s nem hinnénk, ez mindenen túlment.

 

Ha újraélhetnénk azt, amit annyira imádtunk,

s megmerítkezhetnénk az igaz szeretetben,

azonnal szebbé válhatna a világunk.

A győzelem érzése

A győzelem érzése semmihez nem fogható,

igazán mámorító, s büszkeséggel tölt el,

bizony különlegesnek mondható.

 

Felülírja a vereség, a félelem rideg hidegét,

boldogságot áraszt szét a test sejtjeiben,

s felülmúlja minden eddigi sikerét.

 

A győzelem érzése megdobogtatja a szívet,

és elsodor minden rosszat a jó útjából,

lélekben megőrizve a bajnoki címet.

Fantáziavilág földjén

Fantáziavilág földjén varázslatosak a napok, az éjek,

az ott lakók boldogok, valamennyi percük vidám,

és nem számítanak tehernek a hosszú évek.

 

Mindig zöldell a mező, s mindenfelé csodás virágok,

sok a csörgedező patak, szellő susog a fák között,

emberi szem nem látott még ilyen világot.

 

Fantáziavilág földjén nem érződik az időnek múlása,

örök a szépség, az egészség, az erő, s a nyugalom,

és mindenki eljut a szellemi tökély csúcsára.

Békében és boldogságban

Békében és boldogságban szebbek a napok,

kellemesebben telnek az órák, a percek,

érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.

 

Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,

megszokott a segítőkészség, a jó szándék,

és emberségből mindenki példát kap.

 

Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,

a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,

s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.

 

Békében és boldogságban nem érzik az idő,

s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,

az emberiség számára ez lehet a jövő.

A tavaszi szellő bársonyán

A tavaszi szellő bársonyán gyöngyözik a harmat,

a madarak többsége éjjelente vidáman dalol,

s nappal a szemek elől elbújva hallgat.

 

Éled a természet, rügyek bimbóznak a fák ágain,

zöldellni kezd a fű a réteken, s csobog a patak,

ragyog a napfény a Föld varázslatos tájain.

 

Kiszabadul fagyos börtönéből az őszinte szeretet,

s lágyan megcirógatja a vágyakozó arcokat,

felvidítva minden felnőttet és gyereket.

 

A tavaszi szellő bársonyán a remény is útjára kél,

és útján megdobogtatja a legapróbb szívet is,

s boldogságot hoz mindenkire, aki csak él.

Milyen jó is lenne

Milyen jó is lenne egy békés világban élni,

ahol nyugalom és szeretet uralja a teret,

s ahol soha, senkitől nem kell félni.

 

Ahol a szívet nem a fagy hidege dermeszti,

hanem az öröm tüze melengeti a lelket,

s az életet a megértés és a jó jellemzi.

 

Ahol a felnőttek és a gyerekek is vidámak,

a boldogság, az igaz ölelés természetes,

a Nap ragyog, nem villámok cikáznak.

 

Milyen jó is lenne ezt valóságként megélni,

s annak idején, amikor közeleg az este,

csakis a szépről és a jóról mesélni.

Hamar elmúlik

Hamar elmúlik minden jó és minden szép,

s a lélek azt kívánja, hogy ne múljon még.

Jó lenne, ha maradna a karácsonyi varázs,

a szeretet, az öröm, a boldogság, a parázs.

 

A tisztaság parazsa és a nyugalom békéje,

az ölelés ereje jót hoz az emberek népére.

Megerősíti a szívet és bátorságot biztosít,

s a rosszal szemben igencsak megizmosít.

 

Hamar elmúlik mindig az, amit szeretünk,

ne hagyjuk annyiban, lássuk mit tehetünk.

Vértezzük fel magunkat, védekezzünk jól,

hiszen minden rólunk, s az életünkről szól.

A szeretet éjjelén

A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,

az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,

harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.

 

A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,

másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,

s kialakul egy különleges összhang a végére.

 

Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,

a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,

s a remény érzése egy időre új életre kél.

 

A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,

és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,

a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.

 

Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,

színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,

s az ajándékozásból senki ki nem maradt.

 

Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,

harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,

a mai estén megerősödnek a kötelékek.

 

A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,

őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,

s boldogabbá válik valamennyi lélek.

Ragyog a napfény

Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,

varjak csapata szárnyal a magasban károgva,

s füst szállingózik az erdő fái között.

 

A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,

melyben egy négyfős család éli mindennapjait,

s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.

 

Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,

ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,

s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.

 

Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,

és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,

remélve, a szüleik nem veszik őket észre.

 

Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,

kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,

biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.

 

Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,

esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,

náluk mindennapos a kacagás, s a móka.

 

Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,

sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,

s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.

 

Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,

aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,

s általuk e varázslatos vidék megszépül.

 

Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,

apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,

s újfent felerősödött a télnek a hidege.

 

Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,

finom étkek illata árad a konyha irányából,

s ez a csodás este minden gondot elűz.

 

A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,

gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,

van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.

Rég látott arcok

Rég látott arcok, s visszatérő emlékek,

ismerősök, barátok, s köztük testvérek.

Annyira várt találkozás, őszinte öröm,

a szép idők hangulata ím visszaköszön.

 

Boldog mosolyok villantak fel reggel,

amikor megszólalt a beállított vekker.

Az ok egyértelmű, újfent együtt végre,

és a csapat boldogan nézett fel az égre.

 

Rég látott arcok és újragondolt életek,

az elhangzottak felidézték a jó éveket.

Az idő hamar elszállt, a buli véget ért,

s a társaság valamennyi tagja hazatért.