Saját alkotásaim
Nyugalom és pihentető éj, a fantázia szárnyal,
az álmok útjukra indulnak egy szép helyre,
s együtt suhannak a forró vággyal.
Útjuk során számtalan kalandban van részük,
s átjutva a varázslatos látnivalók világába,
megmutatkozik az eddig rejtett énjük.
Nyugalom és pihentető éj, ez sokaknak álma,
annyian áhítoznak a boldogságra, örömre,
hogy a reménynek is leesik az álla.
Csupa vidámság az élet, gondok, bajok és terhek,
minden napra akad baleset, rablás, gyilkolás,
s a házaikban gyakran időseket is vernek.
Egyre kevesebb a kapható élelem, az is túl drága,
visszatartják a cukrot, a lisztet és sok mást is,
zajlik a lelkekben a megkeseredett dráma.
Hihetetlen mértékben nőnek a rezsiárak, az égig,
ám ez még semmi, lesz ennél sokkal rosszabb,
és sokak életét sorscsapások kísérik végig.
Tervezett háborúk zajlanak, az infláció hatalmas,
méregtől hullanak az emberek nap, mint nap,
s ez a világ újabban igencsak szánalmas.
Bizony mennyi ok van az örömre és a nevetésre,
mindenfelé kacaj hallik, ölelkeznek a barátok,
s közben nem lesz elég hely a temetésre.
Csupa vidámság az élet és minden perc élmény,
szebb és jobb dolgokat álmodni sem lehetne,
a kérdés csak az, hogy ki nevet a végén.
Az álmok földjén minden békés, vidám,
jól elfér egymás mellett óriás és törpe,
manó, sárkány, tünde, sellő, titán.
Mindig ragyog a Nap és zöldell a mező,
kellemes, enyhe szellők fújdogálnák,
s itt csak esténként esik az eső.
Az itt élő lények nem gyűlölik egymást,
ellenkezőleg segítik és támogatják,
folyvást tanulnak egy, s mást.
Közösen építik e földet és együtt védik,
a nyugalmukat nagy becsben tartják,
s alvás előtt a csillagokat nézik.
Az álmok földjén a gonosz nem létezik,
az öröm, s a játékosság azonban igen,
emberek mindezt nem észlelik.
Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,
ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,
s amelyben nem kellene sohasem félni!
Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,
mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,
s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!
Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,
mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,
s melyet nem lepne be soha a feledés!
Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,
elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,
és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!
A tiltások hazájában igazán csodás az élet,
semmit nem lehet, csak amit engednek,
s ettől igazán boldog minden lélek.
Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,
hiszen mindent megoldanak helyettünk,
és nem kell készülnünk a harcra.
Csodásak az áremelések, a megszorítások,
a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,
s a megfázás utáni borogatások.
Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,
ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,
s elültetni mindenkiben a félelmet.
Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,
a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,
s mit megtarthatunk, az csenevész.
Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,
mivel jótékonyan leölették az összeset,
s mi mind az éhhalálra várhatunk.
Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,
legalább gyalogolhatunk a pokol felé,
s erre találnak mindig magyarázatot.
Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,
mikor már semmihez nem lehet jogunk,
csak úgy úszunk ám a boldogságban.
A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,
minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,
s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.
Mennyivel szebb lenne egy értelmesebb világ,
ahol a szeretet átjárná a napokat, éveket,
s egész évben nyílna a sok virág.
Ahol nem lenne viszály, gyűlölet, harag, bánat,
nem létezhetne ellenségeskedés és elnyomás,
s ahol az embereket nem néznék nyájnak.
Amelyben mindenki békében élhetné a napjait,
boldogságban telne minden perc, minden óra,
s nem felednék el a történelem nagyjait.
Felnőttek és gyermekek megértenék egymást,
az igaz ölelések mindennaposak lennének,
s bárki tanulhatna a másiktól egy, s mást.
Nem létezne sem a fájdalom, sem a betegség,
senkinek nem lennének gondjai, problémái,
és nem létezne olyan, hogy ellenség.
A gonoszság nem tudná a lelket megmérgezni,
a sötétség és a félelem örökre eltűnnének,
s nem kellene a tudást soha megfékezni.
Mennyivel szebb lenne remények között élni,
hol az álmok és a vágyak valóra válnának,
és soha többé nem lenne mitől félni.
Ha újraélhetnénk a boldog órákat, s perceket,
a feledhetetlen pillanatokat, történéseket,
biz csökkenthetnénk a lelki terheket.
Dobogna a szívünk és felpezsdülne a vérünk,
ismét örömteli érzések éledhetnének újjá,
talán az elképzeltnél többet is érünk.
Annyi mindent gondolhatnánk ezután újfent,
belefoghatnánk más, reményteli dolgokba,
s nem hinnénk, ez mindenen túlment.
Ha újraélhetnénk azt, amit annyira imádtunk,
s megmerítkezhetnénk az igaz szeretetben,
azonnal szebbé válhatna a világunk.
A győzelem érzése semmihez nem fogható,
igazán mámorító, s büszkeséggel tölt el,
bizony különlegesnek mondható.
Felülírja a vereség, a félelem rideg hidegét,
boldogságot áraszt szét a test sejtjeiben,
s felülmúlja minden eddigi sikerét.
A győzelem érzése megdobogtatja a szívet,
és elsodor minden rosszat a jó útjából,
lélekben megőrizve a bajnoki címet.
Fantáziavilág földjén varázslatosak a napok, az éjek,
az ott lakók boldogok, valamennyi percük vidám,
és nem számítanak tehernek a hosszú évek.
Mindig zöldell a mező, s mindenfelé csodás virágok,
sok a csörgedező patak, szellő susog a fák között,
emberi szem nem látott még ilyen világot.
Fantáziavilág földjén nem érződik az időnek múlása,
örök a szépség, az egészség, az erő, s a nyugalom,
és mindenki eljut a szellemi tökély csúcsára.
Békében és boldogságban szebbek a napok,
kellemesebben telnek az órák, a percek,
érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.
Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,
megszokott a segítőkészség, a jó szándék,
és emberségből mindenki példát kap.
Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,
a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,
s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.
Békében és boldogságban nem érzik az idő,
s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,
az emberiség számára ez lehet a jövő.
