kegyetlenség Archívum - Kiss Gyula versei

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Faramuci ez a világ

Faramuci ez a világ, kiszámíthatatlan, gonosz,

és kegyetlen, elvetemült, lelkeket eltipró,

amely még igen sok fájdalmat okoz.

Megtévesztő, szemfényvesztő, delejes csábító,

figyelmet elaltató, hazugságokat terjesztő,

és furmányosan, ármányosan kábító.

Faramuci ez a világ, olyan, amely bünteti a jót,

megbélyegzi a normalitást és az igazságot,

s amely elhallgattat minden igaz szót.

Milyen csodás ez a világ

Milyen csodás ez a világ, telis-tele szépséggel,

ármánnyal, gonoszsággal, hazugsággal,

és háborúval, no meg rémséggel.

Jóindulattal, egóval, gyűlölettel, megvetéssel,

irigységgel, kapzsisággal, minden rosszal,

és lelkeket pusztító szenvedéssel.

Hamissággal, árulással, dühvel és butasággal,

megvetéssel, lenézéssel, lekicsinyléssel,

bájolgással, erőteljes tunyasággal.

Milyen csodás ez a világ, szeretet és örömteli,

izzón békétlen, reménytelen, esélytelen,

s mindezt csak magának köszönheti.

Mi végre is jöttünk a világra

Mi végre is jöttünk a világra és vajon mi végre élünk,

mi lehet az értelme egyáltalán a létezésünknek,

s mi az oka annak, hogy állandóan félünk?

Hogyan válhatott az ismert világ urává az emberi faj,

s miként hihette el magáról, hogy ő a világ közepe,

miközben maga a léte is, iszonyúan nagy baj?

Miért tűri el a nép, hogy az elit bármit megtehessen,

bármit elérjen, megkaphasson, s uralkodhasson,

és minden jóravaló embert megvethessen?

Meddig elviselhetőek a háborúk, a pusztítások sora,

az igazságtalanság, a kegyetlenség, s a gonoszság,

meglehet, hogy ennek nem lesz vége soha?

Miféle dolog eltűrni a sok megaláztatást, a szégyent,

mindazt, ami csak szenvedést okoz és meggyaláz,

s igyekszik elfeledtetni az elképzelt édent?

Mi végre is jöttünk a világra, mi értelme a létünknek,

erre születtünk, szenvedésre, kiszolgáltatottságra,

ez megfelel nekünk, az érzékeny lényünknek?

Igen nagy bajok vannak eme világgal

Igen nagy bajok vannak eme világgal, sötét és komor,

meg nem választott hóhérok gyilkolnak szerte,

a remény, s az igazság is, mankóra szorul.

Büntetik a jót, a szépet, a logikát, az értelmet, a hitet,

ugyanakkor ünneplik a hazugságot és a bűnt,

a szegényeknek pedig alig juttatnak vizet.

Elveszik a szabadságot, rabságra, szolgaságra ítélnek,

kiirtják az emberiség zömét, s a józanságot is,

sem felnőttet, sem gyereket nem kímélnek.

Megosztják az embereket és egymás ellen fordítanak,

hamis híreket, nem létező dolgokat mutatnak,

s a médiáik, főképp hazugságot ordítanak.

A szeretet, a család, s az összetartozás bűnnek számít,

az érzelmek sokasága nem megengedett többé,

a háttér aljas propagandája, bármit is állít.

Igen nagy bajok vannak eme világgal, mely kegyetlen,

a sötétség nem kíméli a fényt és az éltető erőt,

a gonosznak, nem ez a kártyája az egyetlen.

Amikor a sötétség irányítja a fényt

Amikor a sötétség irányítja a fényt, abból jó nem lehet,

ahogy abból sem, ha gyilkosok uralják eme világot,

és a hóhérok bárdja, csak fejvesztéshez vezet.

Az emberek fel sem fogják és el sem hiszik a valóságot,

elvannak a maguk kis álomvilágában, s rettegnek,

nem tudják levetkőzni az emberi gyarlóságot.

Amikor a sötétség irányítja a fényt, elköszön a remény,

nem bírja tovább elviselni a rengeteg ostobaságot,

és azután nem süt ki a Nap, a szabadság egén.

Miféle gonosz világban is élünk

Miféle gonosz világban is élünk, miféle mocsokban,

ahol az igazság bűn és az értelem a végét járja,

a becsület pedig szétzúzva, s romokban?

Milyen világ az, amelyikben a szeretet nem számít,

amelyikben csakis az érdekek élik a világukat,

és melyikben a sötétség ereje elcsábít?

Mennyire torz az a valóság, mely kizárólag látszat,

a szemfényvesztés mindennapos, a hit is hamis,

s amelyben a szellő érintése is fájhat?

Hogyan lehet a kegyetlenség ennyire erős, gyilkos,

az ármány miként manipulálhat ily könnyedén,

s miért lehet a közérdek, annyira titkos?

Miért ilyen könnyű uralni az embereket, a népeket,

befolyásolni a gondolatokat, az érzelmek sorát,

s elferdíteni mindent, főleg a tényeket?

Miféle gonosz világban is élünk, micsoda torz álom,

és miféle fintora a létnek mindaz, ami történik,

kinek a számára lenne ez, egy vágyálom?

Ez immár a halál világa

Ez immár a halál világa, kegyetlen, gonosz és sötét,

zsarnoki, gyilkos, elnyomó, mindent pusztító,

amelyben szűkre szabták, az elitek körét.

Ez immár a halál világa, ahol az élet esélye csekély,

minden perc szenvedés, rákos daganat, fekély,

és percről-percre, egyre csak nő a veszély.

Az embernél nincs kegyetlenebb faj

Az embernél nincs kegyetlenebb faj és nem is lesz,

érdekből, s pénzért öl, háborúzik, gyilkol,

önnön céljaiért minden megtesz.

Élvezetből pusztít, rombol és elveszi mások javait,

irtja az állatokat, eltiporja a növényeket,

s elhallgattatja az igazak szavait.

Szórakozásból bántja a gyengéket, s az elesetteket,

önmagát túlértékeli és oly okosnak hiszi,

előidéz folyton új veszedelmeket.

Az embernél nincs kegyetlenebb faj, bizony nincs,

pedig van jó oldala is, szép álmokkal teli,

s él benne szeretet, ami valódi kincs.

A sors sokszor kegyetlen

A sors sokszor kegyetlen, s nem kíméli a gyengét,

nem segíti a jókat, a rendeseket, az igazakat,

hanem beléjük mártja a sötét pengét.

Nem kegyelmez az elesetteknek, a szegényeknek,

a jószívűeket és a tisztességeseket sem bírja,

egyszerűen véget vet a reményeknek.

A sors sokszor kegyetlen, az igazság nem az útja,

nem szereti a békét, bezzeg a háborút igen,

és a szenvedést a végtelenig nyújtja.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28