Mindenkinek van olyan

Mindenkinek van olyan, ami fontos neki,

legyen az személy, tárgy, vagy eszme,

és mindezekben az örömét leli.

 

Mindenkinek van saját gondja, meg baja,

vannak saját problémái, küzdelmei,

és fájdalmában néha eláll a szava.

 

Mindenkinek vannak jól eltitkolt érzései,

perzselő vágyai, szerelmei és bánata,

s vannak igen kétkedő kérdései.

 

Mindenkinek vannak félelmei, reményei,

vannak nehéz percei és olyan dolgok,

amiket soha nem tud megérteni.

 

Mindenkinek van olyan keserű pillanata,

amely elszomorítja a szívét, s a lelkét,

az ember néha önmaga áldozata.

021a26fb 0908 4794 9320 542066e0ec56

Az ünnepi időszakban

Az ünnepi időszakban sem felhőtlen az élet,

a gondokat, bajokat nem fújja el a szél,

és így nehéz békével zárni az évet.

 

Az ünnepi időszakban is létezik bú és bánat,

sokaknak szomorúság járja át a szívét,

miközben más a fellegekben járhat.

 

Az ünnepi időszakban magára lel a szeretet,

és igyekszik boldoggá tenni a napokat,

megcirógatva felnőttet, s gyereket.

bdd64785 d74e 4a63 995f 6d107133da3e

Túl rövid az élet

Túl rövid az élet, eme tengernyi rosszhoz,

eme rengeteg gondhoz, fájdalomhoz,

és eme bizonytalan élethosszhoz.

 

Túl rövid az élet, megismerni a valóságot,

rájönni arra, hogy mi az, ami számít,

és kifizetni a tengernyi adósságot.

c1178570 29a3 4bda add2 4936dcbef065

Akármerre járok

Akármerre járok, mindenfelé félelmet látok,

rengeteg akadályt, s oly sok hazugságot,

sokaknak ez az élet nem más, átok.

 

Bizonytalanság uralja a napokat, s az éjeket,

és amíg a vágyak a végtelenben járnak,

megsemmisítik a valódi tényeket.

 

Az emberek csak élni akarnak, békességben,

ölelni, szeretni, nevetni, s reménykedni,

majd egyesülni az örök fényességben.

 

Nem vágynak rosszra, az nem kell senkinek,

a jóról álmodnak és egy élhető világról,

s nem elköteleződni a semminek.

 

Akármerre járok, érzi a szenvedést a lelkem,

érzi a múltat, a jelent és talán a jövőt is,

e világban nehéz nyugalomra lelnem.

f6b4d77e 62b1 4ee0 8fbe 021955445a43

Mind kiszolgáltatottak vagyunk

Mind kiszolgáltatottak vagyunk, amíg élünk,

amíg hordozzuk a saját terheink súlyát,

s amíg csakis rettegünk és félünk.

 

Amíg elhisszük, hogy nekünk más nem is jár,

és soha nem karol fel minket a remény,

addig biz az élet minden perce fáj.

 

Mind kiszolgáltatottak vagyunk, ha hagyjuk,

ha nem küzdünk és nem is ütünk vissza,

akkor a végzetünket meg is kapjuk.

look 7401254 1280

Amíg valaki a fénykorában van

Amíg valaki a fénykorában van, addig erős, kemény,

igen határozott, ruganyos a teste, repes a lelke,

és úgy hiszi, sose hagyja majd el a remény.

 

Amíg valaki a fénykorában van, tündököl és ragyog,

nem jut eszébe, hogy ez nem marad így örökre,

végül aztán csőstül szakadnak rá a bajok.

woman 1839955 1280

A valósággal szembenézni

A valósággal szembenézni sokan nem szeretnek,

mivel az igen fájó tud lenni a legtöbbször,

s tudják, ez ellen nem sokat tehetnek.

 

A valósággal szembenézni egy próbatétel, teher,

ami olyan hatalmas súlyt helyez a lelkekre,

melyet az emberek zöme nehezen kezel.

man 3959784 1280

Az élet túl rövid annak

Az élet túl rövid annak, akit nagyon sok jó ér,

kinek valamennyi napja igazán élvezetes,

és az élettől még több szépet remél.

 

Akinek nincsenek gondjai, problémái, terhei,

pénze viszont akad bőven, mint a tenger,

és nem érdeklik az emberek lelkei.

 

Ugyanakkor, akiknek csak szenvedés az élete,

mindennapjuk, s összes percük szomorú,

sokkalta hamarabb jön el a végzete.

 

Ők csupán kihasználtak, dolgoznak halálukig,

a jólétet csakis hírből ismerik, vagy úgyse,

s a szerencsecsillaguk hamar alábukik.

 

Nos, nekik ez az élet túlontúl hosszú, s nehéz,

kínok és gyötrelmek határtalan sokasága,

sőt, számukra a levegővétel is merész.

 

Az élet túl rövid annak, aki mindenre vágyik,

akinek nincs olyan, hogy valamiből elég,

és aki folyvást mások életével játszik.

girl 5091186 1280

Mikor a más terhét is cipelni kell

Mikor a más terhét is cipelni kell, pedig van saját elég,

az ember élete megkeseredik, fájdalommal telik,

és a megfáradt lelke talán végzetesen kiég.

 

Mikor a más terhét is cipelni kell, beleszakadhat a szív,

az elme egykori ragyogása hamar semmivé válhat,

s a maradék erő az utolsó percig csatákat vív.

despair 1235582 1280
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.