Saját alkotásaim
Amikor másról szól a rege, vidám a nóta,
másokról hazudozni egyfajta élmény,
és ez így van az idők kezdete óta.
Amikor másról szól az élet, az bizony fáj,
fáj, hogy más esetleg jobb, vagy szebb,
és erről bezzeg hallgat az a száj.
Amikor másról szól a valóság, az igazság,
és mindeközben a világ egy hamisság,
bizony nem igen lesz itt vigasság.
Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,
aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,
és a számára minden baromfi furcsa.
Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,
hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,
a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.
Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,
elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,
és a tyúkok behódoljanak elvakultan.
Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,
az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,
s a haragtól befeszül az összes izma.
Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,
s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,
a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.
Aki csak a rosszat akarja látni, az azt is fogja,
nem látja meg a jóságot, vagy a szépséget,
s önnön keserűségének lesz a foglya.
Nem hallja meg a madarak csilingelő énekét,
tudomást sem vesz a gyönyörű virágokról,
és nem is fogja fel a szeretet lényegét.
Nem tűnik fel neki, ha a Nap ragyog az égen,
nem értékeli a jó szándékot, a segítséget,
ahogy a Hold mosolyát sem az éjben.
Aki csak a rosszat akarja látni, magát bántja,
a számára a jókedv, s a derű, nem létezik,
sőt, ami ingyen van, még az is drága.
