Saját maga sírját ássa

Saját maga sírját ássa az, aki csak vár,

aki tétlenül néz, nem gondolkozik,

és elhiszi, nem lesz többé nyár.

 

Aki felül minden hazugságnak mindig,

s még akkor is tagadja a valóságot,

amikor a talaj a talpa alatt izzik.

 

Aki azt sem fogadja el, amit maga átél,

akit csupán az indulat, a harag fűt,

s aki nem érti, mi is az a háttér.

 

Aki önként feladja az elveit és a jogait,

másokért lemond a szabadságáról,

s így növeli a hiszékenyek sorait.

 

Aki gazul elárulja a hazáját és a népét,

véres pénzért bármikor megvehető,

s letagadja a létezésének a tényét.

 

Saját maga sírját ássa az, aki túl buta,

aki nem lát tisztán, csupán őrjöng,

és akinek az élete szörnyű kusza.

image 1774539542071 compressed

Az idők kezdete óta dúl

Az idők kezdete óta dúl,

a végtelen háborúk sora,

a kizsákmányolás sajnos,

állandó, nem áll le soha.

 

A szabadságáért népünk,

rengeteg vérrel küzdött,

a történelem folyamán,

mégis másoktól függött.

 

1848–49. hős idők voltak,

s felcsillant egy új remény,

az elnyomó hatalom ellen,

lázadt a gazdag, s szegény.

 

Véres csaták folyamában,

kemény harcokat vívtak,

halálig küzdöttek sokszor,

végül mégis sokan sírtak.

 

Sírtak, mert elbuktak végül,

Kossuth álma vérbe fulladt,

hazánk a bosszútól vérzett,

a tűz ki mégsem szunnyadt.

 

A szabadság vágya most is ég,

a földünket idegenek akarják,

özönlik a sötét, bűzös mocsok,

ha ezt hagyjuk, el is ragadják.

53832669 331781051020252 297592721957191680 n

Mennyit ér az a nép

Mennyit ér az a nép, mely összefogni képtelen,

amely önmagát pusztítja, s belülről rohad,

melynek a sorsa sosem volt vértelen?

 

Amely fejet hajt idegen uralom előtt bármikor,

amelyet nem a hazaszeretet, a szív vezérel,

és amelyik folyamatosan csak pánikol?

 

Amelyik véres pénzért behódol, árulóvá válva,

és megtagadja a gyökereit, a dicső múltját,

s amelyiket könnyen taposnak a sárba?

 

Amelyiknek már szégyen az egykori nagysága,

amely kicsi akar lenni, csak, hogy élhessen,

s melyiket torzzá tesz a gyűlölet vaksága?

 

Amelyik ahelyett, hogy példát venne elődeitől,

és fennen hirdetné az 1848.-49. ragyogását,

csak részesülni akar árulása előnyeiből?

 

Melynek nem a haza a fontos, nem a becsület,

nem Petőfi, Kossuth, és nem a szabadsága,

melynek a saját földje csupán terület?

 

Melynek egy része uszít, hergel, a másik ellen,

és megtesz bármit a félelem fenntartásáért,

s amelyikből kihalóban a harci szellem?

 

Mennyit ér az a nép, amely nem küzd magáért,

amely tétlenül nézi, hogy a porig lealázzák,

s nem áll össze egy nemzetté, a javáért?

image 1773573360577 compressed

Egy nemzet sorsát eldöntheti

Egy nemzet sorsát eldöntheti, hol tartja az eszét,

van-e bátorsága megküzdeni a szabadságáért,

s mi jellemzi, a fényes kard, vagy a szemét.

 

Képes-e a hazájáért vészterhes időkben harcolni,

és egy emberként összefogva csatába indulni,

vagy fejet hajt, s akkor meg fogják sarcolni.

 

Képes-e félretenni a nézeteltéréseket, a haragot,

az egyéni sértettséget, dacot és a büszkeséget,

s odaadni a lelkéből, a szívéből egy darabot.

 

1848. március 15-én erre képessé vált a magyar,

a szabadság utáni vágy beragyogta a kék eget,

s mindőjük kardot kötött az oldalára hamar.

 

Petőfi Sándor és a márciusi ifjak kiálltak bátran,

szembeszálltak a zsarnokokkal, elnyomókkal,

s Magyarhon népe velük tartott e csatában.

 

Kitört a szabadságharc, fennen lobogott a zászló,

a piros-fehér-zöld szín ott volt már mindenütt,

most az elnyomottak tömegéből lett a vádló.

 

Kossuth Lajos hívó szavára hazatértek a katonák,

a huszárokat szólította a vér és a hazaszeretet,

s nem állította meg őket a félelem, babonák.

 

1848.-49. dicsőségét az emlékezet nem feledheti,

nem feledheti az áldozatokat, a vért, a hűséget,

és a magyar szabadságvágyat nem temetheti.

 

Egy nemzet sorsát eldöntheti, miért él, miért hal,

mi a fontos a számára és van-e benne becsület,

amelyik népben ilyen nincs, az biztosan kihal.

image 1773487347472 compressed

Szabadon szárnyalna

Szabadon szárnyalna a szabadság madara,

ám egyfolytában üldözik a ragadozók,

s jobban, mint egykoron, valaha.

 

Bármerre is tartson, biztonságra nem talál,

sok csapdát állítottak neki és lőnek rá,

ha elfogják, az az ő számára halál.

 

Szabadon szárnyalna a szabadság madara,

a szíve a remény felé vinné, a magasba,

ahol örök a fény és a béke tavasza.

image 1771939616862 compressed

A szabadságát vesztett madár

A szabadságát vesztett madár nem örül,

bús, szomorkodik, s életuntan csipog,

hiszen erős rácsok veszik körül.

 

Magába roskadva az emlékei után kutat,

milyen is volt valaha szabadon élni,

és miért nem talál most kiutat.

 

Annak idején, amikor a magasban szállt,

s az égen a tündöklő Nap felé tartott,

a természettel szinte eggyé is vállt.

 

Egy óvatlan pillanatban csapdába esett,

s mielőtt észbe kapott, láncra került,

tudta, ez sok madárral megesett.

 

Azóta reményre nem talál, csak vegetál,

kap ugyan enni és inni, de csakis rab,

s az összes szép álma messze száll.

 

A szabadságát vesztett madár nem repül,

és régi önmagának torz mása csupán,

mégis reméli, hogy innen kikerül.

image 1779184907840 compressed

Az emberek önként adják fel

Az emberek önként adják fel az egykori énjüket,

s dalolva mondanak le mindenféle jogukról,

miközben a szemükben ott a rémület.

 

Annyi teher és megannyi félelem rakódik rájuk,

az eddigi álmaik útban vannak a semmibe,

s újabban csak a biztonság a vágyuk.

 

Az emberek önként adják fel az életük értelmét,

az önálló gondolkodásukat, szabadságukat,

és mindőjük megszokott kényelmét.

ai generated 8592559 1280

A szakadék felé tart

A szakadék felé tart a világ nagyon nagy része,

s miközben sötét viharfelhők gyülekeznek,

egyre halványul a reménység fénye.

 

A szakadék felé tart a szabadság és az értelem,

vesztésre áll a szeretet, harcban áll a lét is,

s meglehet, ez a harc nem lesz vértelen.

road 7524589 1280

A digitalizáció csak addig jó

A digitalizáció csak addig jó, amíg hasznos a célja,

míg az embereket segíti nagyon sok dologban,

s parancsra nem őket veszi majd célba.

 

A digitalizáció csak addig jó, amíg szabadságot ad,

szabadságot a mindennapokban és az életben,

s amíg aki használja, nem lesz általa rab.

laptop 2558400 1280

A kalitka fogságában

A kalitka fogságában vidáman énekelnek a madarak,

az életről, a természet szépségéről, a kék égről,

s csicseregve idézik fel a régi, szép nyarakat.

 

Énekelnek a barátságról, a szeretetről, a szerelemről,

a ragyogó Napról, a tollaikat borzoló szellőről,

a virágokról, a fákról és a zöld levelekről.

 

Amíg dalolnak, elfeledik, hogy igazából csak foglyok,

ez fel sem tűnik nekik, hiszen kapnak enni, inni,

s úgy érezhetik, hogy elkerülik őket a gondok.

 

A kalitka fogságában élnek, s kívül sok szépet látnak,

látják a felhőket és a szabadon szárnyaló társaikat,

akik hamarosan majd maguk is fogollyá válnak.

th 2