Mikor a Nap lepihen

Mikor a Nap lepihen, eljön a csillagok ideje,

fennen ragyognak az éjszaka sötétjében,

s nem zavarja őket a cudar tél hidege.

 

Olyanok, akár az apró gyémántok sokasága,

játékosan szórják szét ezüstös fényüket,

s nem süllyednek a feledés mocsarába.

 

Emlékük és szépségük az idők végéig kitart,

túlélik a galaxisok pusztulását az űrben,

s átvészelnek sok csillagközi vihart.

 

Mikor a Nap lepihen és a csönd is aludni tér,

a nyugalom a békességgel őrségbe indul,

s reggelig visszavonul a haragos szél.

Az álmok földjén

Az álmok földjén minden békés, vidám,

jól elfér egymás mellett óriás és törpe,

manó, sárkány, tünde, sellő, titán.

 

Mindig ragyog a Nap és zöldell a mező,

kellemes, enyhe szellők fújdogálnák,

s itt csak esténként esik az eső.

 

Az itt élő lények nem gyűlölik egymást,

ellenkezőleg segítik és támogatják,

folyvást tanulnak egy, s mást.

 

Közösen építik e földet és együtt védik,

a nyugalmukat nagy becsben tartják,

s alvás előtt a csillagokat nézik.

 

Az álmok földjén a gonosz nem létezik,

az öröm, s a játékosság azonban igen,

emberek mindezt nem észlelik.

Őszi táj és nyugalom

Őszi táj és nyugalom, színes levelek a fákon,

az élővilág apraja és nagyja szorgoskodik,

s a békesség megpihen ezen a tájon.

 

A völgyben patak csordogál, a réten virágok,

nyulak szaladnak játszadozva mindenfelé,

s a tenger felől felbukkantak a sirályok.

 

Őzek legelnek, készülnek a hideg, zord télre,

a közelükben róka oson a bokrok között,

s reméli, egy állat sem veszi észre.

 

A magasban réti sas száll, átszelve a vidéket,

a pockok és az egerek is a kedvére valók,

tavasszal pedig imádja a fácáncsibéket.

 

A hegyek irányából néhány varjú is ideszáll,

s mély hangon károgva üzenik társaiknak,

a számukra egy elhullott tetem az ideál.

 

Őszi táj és nyugalom, cirógat a Nap melege,

s miközben enyhe szellő suhan a távolba,

alvásra készülődik az állatok serege.

Színes falevelek és nyugalom

Színes falevelek és nyugalom uralja a tájat,

ragyog a Nap, kellemes melege simogat,

száműz eme vidékről minden árnyat.

 

Állatok készülnek a téli pihenőre serényen,

s amíg csak lehet, gyűjtögetik az élelmet,

minden falatért küzdenek keményen.

 

Apró neszek, halk zörejek, sejtelmes zajok,

a bokrok alján játszanak a siheder állatok,

s eközben a közelben pihennek a nagyok.

 

Színes falevelek és nyugalom, sebes patak,

lassan közeledik a varászlatos alkony,

és hamarosan lepihennek a vadak.

Az éjszaka csillagai

Az éjszaka csillagai békésen ragyognak az égen,

fényük milliárdnyi éve utazik a galaxisban,

s vonzzák az emberi szemeket az éjben.

 

A fantázia különféle alakzatokat képzel belőlük,

érdekesebbé, misztikusabbá téve a napokat,

s számtalan történet, mese szól felőlük.

 

Az éjszaka csillagai megragadják a szívet, lelket,

ezüstös csillogásuk romantikára ösztönöz,

s alattuk sok ember boldogságra lelhet.

Megy az esti mese

Megy az esti mese, a maci a szépről beszél,

egy gyönyörű vidékről, hol finom a kenyér.

Egy olyan tájról, hol békében élnek a népek,

ahol szeretik egymást és soha nem is félnek.

 

Arrafelé mindig van étel és mindig van ital,

állandóan ragyog a Nap, ismeretlen a vihar.

Öregek, fiatalok megférnek egymás mellett,

s egyetlen falatért még küzdeni nem kellett.

 

Megy az esti mese, s a múlt egy a jelennel,

könnyen megküzdhet bárki a lelki sebekkel.

A maci eperre, málnára és szederre vágyik,

a fantáziája mindenkivel jótékonyan játszik.

Békében és boldogságban

Békében és boldogságban szebbek a napok,

kellemesebben telnek az órák, a percek,

érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.

 

Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,

megszokott a segítőkészség, a jó szándék,

és emberségből mindenki példát kap.

 

Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,

a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,

s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.

 

Békében és boldogságban nem érzik az idő,

s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,

az emberiség számára ez lehet a jövő.

Egy kellemes nap

Egy kellemes nap, mindenféle rossz nélkül,

finom étkek és italok mellett beszélgetve,

igazi szeretet, s boldog harmónia épül.

 

A gondokat, s bajokat feledve, békés a világ,

nem érződnek a komoly problémák terhei,

eltűnik a viszály és meghittek a viták.

 

Nem hat az aljas ármány, az uszítás mocska,

s nem utálják egymást az emberek folyton,

nem szorul el a félelemtől senki torka.

 

Egy kellemes nap mennyi szépet, jót teremt,

felvidulhat általa a legkomorabb pillanat,

és bearanyozhatja eme sötét jelent.

Ragyognak a csillagok

Ragyognak a csillagok az éjszakai égen,

s föntről tekintenek le reánk igen régen.

Gyémántként szórják fényüket a Földre,

ami eljut a síkságra, hegyekbe, völgybe.

 

Karácsony éjjelén szikrázóan fénylenek,

és már évmilliók óta küldenek fényjelet.

Megmutatják az embereknek, itt vannak,

és senkit igazából cserben nem hagynak.

 

Ragyognak a csillagok, hullik már a hó,

és befagyott újra a város mellett álló tó.

A házakban, bent, gyertyák fénye villan,

s a szeretet eme békés estén el nem illan.

Egy csodás nap

Egy csodás nap, amelyre nagy szükség volt,

állatok, növények, s maga a nyugalom,

eme nap a kikapcsolódásról szólt.

 

Békésen simogatta a vidéket a Nap melege,

lágyan cirógatta az arcokat, s a helyet,

és színpompássá vált a fák levele.

 

Az ilyen napok annyira szelídek, oly ritkák,

olyannyira mások, szinte hihetetlenek,

s magukban foglalják az élet titkát.

 

Egy csodás nap, melyből olyan nagy a hiány,

felüdítheti, s feltöltheti a fáradt lelkeket,

ez lehetne egy szebb, egy jobb irány.