Az éjszaka csillagai

Az éjszaka csillagai békésen ragyognak az égen,

fényük milliárdnyi éve utazik a galaxisban,

s vonzzák az emberi szemeket az éjben.

 

A fantázia különféle alakzatokat képzel belőlük,

érdekesebbé, misztikusabbá téve a napokat,

s számtalan történet, mese szól felőlük.

 

Az éjszaka csillagai megragadják a szívet, lelket,

ezüstös csillogásuk romantikára ösztönöz,

s alattuk sok ember boldogságra lelhet.

Megy az esti mese

Megy az esti mese, a maci a szépről beszél,

egy gyönyörű vidékről, hol finom a kenyér.

Egy olyan tájról, hol békében élnek a népek,

ahol szeretik egymást és soha nem is félnek.

 

Arrafelé mindig van étel és mindig van ital,

állandóan ragyog a Nap, ismeretlen a vihar.

Öregek, fiatalok megférnek egymás mellett,

s egyetlen falatért még küzdeni nem kellett.

 

Megy az esti mese, s a múlt egy a jelennel,

könnyen megküzdhet bárki a lelki sebekkel.

A maci eperre, málnára és szederre vágyik,

a fantáziája mindenkivel jótékonyan játszik.

Békében és boldogságban

Békében és boldogságban szebbek a napok,

kellemesebben telnek az órák, a percek,

érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.

 

Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,

megszokott a segítőkészség, a jó szándék,

és emberségből mindenki példát kap.

 

Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,

a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,

s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.

 

Békében és boldogságban nem érzik az idő,

s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,

az emberiség számára ez lehet a jövő.

Egy kellemes nap

Egy kellemes nap, mindenféle rossz nélkül,

finom étkek és italok mellett beszélgetve,

igazi szeretet, s boldog harmónia épül.

 

A gondokat, s bajokat feledve, békés a világ,

nem érződnek a komoly problémák terhei,

eltűnik a viszály és meghittek a viták.

 

Nem hat az aljas ármány, az uszítás mocska,

s nem utálják egymást az emberek folyton,

nem szorul el a félelemtől senki torka.

 

Egy kellemes nap mennyi szépet, jót teremt,

felvidulhat általa a legkomorabb pillanat,

és bearanyozhatja eme sötét jelent.

Ragyognak a csillagok

Ragyognak a csillagok az éjszakai égen,

s föntről tekintenek le reánk igen régen.

Gyémántként szórják fényüket a Földre,

ami eljut a síkságra, hegyekbe, völgybe.

 

Karácsony éjjelén szikrázóan fénylenek,

és már évmilliók óta küldenek fényjelet.

Megmutatják az embereknek, itt vannak,

és senkit igazából cserben nem hagynak.

 

Ragyognak a csillagok, hullik már a hó,

és befagyott újra a város mellett álló tó.

A házakban, bent, gyertyák fénye villan,

s a szeretet eme békés estén el nem illan.

Egy csodás nap

Egy csodás nap, amelyre nagy szükség volt,

állatok, növények, s maga a nyugalom,

eme nap a kikapcsolódásról szólt.

 

Békésen simogatta a vidéket a Nap melege,

lágyan cirógatta az arcokat, s a helyet,

és színpompássá vált a fák levele.

 

Az ilyen napok annyira szelídek, oly ritkák,

olyannyira mások, szinte hihetetlenek,

s magukban foglalják az élet titkát.

 

Egy csodás nap, melyből olyan nagy a hiány,

felüdítheti, s feltöltheti a fáradt lelkeket,

ez lehetne egy szebb, egy jobb irány.

Szabadon élve

Szabadon élve sokkalta szebb a világ, s az élet,

szárnyalhat a szív, a vágyak visszatérnek,

s megnyugodhat a sok csóró lélek.

 

Teljesen másképp virrad fel az új remény napja,

selymesebben simogat, cirógat a zord szél,

s a Nap fényét a legszegényebb is kapja.

 

Békésebbek a viták, s megértőbbek az emberek,

befogadóbbak egymás szeszélyei iránt is,

s úgy érzik a lehetőség most rengeteg.

 

Nincs feszültség, s nincsenek rémületes percek,

a tétovázás immár ködként párolog el tova,

és a szeretet tüze újfent izzóan serceg.

 

Szabadon élve felsejlik a múlt, s jövő homálya,

ím senki nem akarhat zsarnokságot többé,

s a gonosz megtérhet a pokoli honába.

seagulls, flight, birds-765490.jpg

A nyugalom színtere

A nyugalom színtere a zöld mezők világa,

hol folyvást nyílik a rétnek sokféle virága.

Méhek zümmögnek a virágszirmok fölött,

s apró hangyák sétálnak a fűszálak között.

 

A fürge gyíkok sütkéreznek egy kő tetején,

s kifekszenek oda már korán, a nap elején.

A csörgedező patak a halak kedvelt helye,

ott jól érzik magukat, rovarlárvákkal telve.

 

Énekes madarak hangja hallatszik a fákon,

dalukkal jelzik az örömüket télen, nyáron.

A hangjuk a párválasztásban is sokat segít,

minden kis madár lelke igen szép, s szelíd.

 

A jó magas fűben vadnyulak ugrándoznak,

sokat játszanak, s biz vidáman futkároznak.

A közeli erdőből idejárnak az őzek legelni,

a dús, erős fűszálakat kissé nehéz lenyelni.

 

A nyugalom színtere ez a gyönyörű vidék,

sok kis állat jár le a patakhoz, hogy igyék.

Pazar ez a táj, s csodás, varázslatos a hely,

ahol az élőlények sokasága védelmet nyer.

spring, flowers, meadow-2158357.jpg

A lelkek temetője

A lelkek temetője a csillagok között található,

láthatatlanul fekszik az idő síkjában,

s olyan, mint egy varázshajó.

 

Lassan szárnyal a galaxisok végtelen tengerén,

folyamatosan gyarapszik az utasszám,

s ott volt már az idők kezdetén.

 

Azóta gyűjti a végső nyugalomra váró lelkeket,

melyek létszáma állandóan gyarapszik,

és itt mindőjük békére lelhetett.

 

E temetőben nincsenek veszekedések és viták,

nincs düh, gyűlölet, hazugság, ármány,

s nem számítanak az egykori hibák.

 

Nem létezik ellenségeskedés, kapzsiság, harag,

van viszont szeretet, megértés és öröm,

s leomlanak a világi kemény falak.

 

A lelkek temetője a végső megbékélés szigete,

hol örökké süt a Nap, zöldek a mezők,

s hová nem jut el a gonosz hidege.

space, universe, starry sky

Volt egykor egy állatfarm

Volt egykor egy állatfarm, rengeteg jószággal,

az ott lakók szépen éltek egymás mellett,

s tele voltak megértéssel, jósággal.

 

Szabadon jártak, keltek, s tette mind a dolgát,

bár néha kisebb veszekedések történtek,

de mind maga irányította a sorsát.

 

Mindőjüknek megvolt a területe és saját élete,

ahol élelmet kereshetett, párra találhatott,

s nyugodt lehetett a nappala, éjjele.

 

A farmon megéltek a disznók, kecskék, libák,

tyúkok, birkák, marhák, galambok, kacsák,

s biza béke honolt, róluk szólt a világ.

 

Egy napon a farm körüli erdőre árnyék vetült,

s a homálya belepte a környéket teljesen,

a fűben néhány kutya vígan elmerült.

 

Szinte nem is látszottak a szürke homályban,

a dolguk az állatok életének véget vetni,

és rendet rakni a farmnak a honában.

 

Ahová nem kellenek állatok, nem kell senki,

már a jelenlétükkel is rettegést keltettek,

és előlük nem menekülhet senki.

 

Zavart okoztak eme békés világban gyorsan,

s megfélemlítették a jámbor állatokat,

ugattak pánikot keltően, zordan.

 

Azok rémülten menekültek az óljaik mélyére,

dermedten teltek a perceik, óráik, napjaik,

s érezték, kiirtás vár udvaruk népére.

 

Az idő múltával azonban végre észhez tértek,

hisz sokkal többen vannak, nem kell félni,

s a kiirtásból bizony nem kértek.

 

Összefogtak, s felálltak csatarendbe serényen,

tehetségük, erejük és nagyságuk szerint,

küzdöttek igencsak keményen.

 

A kutyák elbuktak, s vérezve menekültek tova,

a szőrük kitépve, bordáik eltörve mind,

ide nem fognak visszajönni soha.

 

Volt egykor egy állatfarm, rengeteg jószággal,

ahol a bátorság és az igazság győzött,

azóta a környék tele van rózsákkal.

pigs, chickens, farm