Saját alkotásaim
A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,
pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,
azonban a sors sajnos nagyon álnok.
Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,
s miközben az ember már beleéli magát,
gyorsan küld felé egy sötét árnyat.
A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,
olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,
amit senki nem szívesen adna vissza.
A végtelen felé hajózva, a csillagok között,
az emberi lelkek nyugodtak és békések,
csak a rosszat hagyják maguk mögött.
Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,
a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,
s a dobogó szívük őszinte melegét.
A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,
a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,
és a kicsik mosolygó arcocskáját.
Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,
a forró szerelmes perceket, a vágyakat,
és az összetartozás valós eszméjét.
A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,
nincs többé fájdalom, sértődés, harag,
s minden lélek szabadon szállhat.
A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,
holott mindenki nagyon érzi a hiányát,
s biz ez hozná az életkedvet vissza.
Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,
élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,
a jóhoz néha ez is elég csupán.
Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,
beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,
elűzve a sötét gonosznak a bűzét.
A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,
támogatja az egészséget, örömmel tölt el,
s általa bárki igazi békét lelhet.
Mikor már minden fáj, szenved a lélek,
ez az élet nem érhet ilyen csúfos véget.
Megannyi probléma, gondok és terhek,
és a semmibe szálló dédelgetett tervek.
Lassan nem marad semmi, ami megéri,
ezért eljött az idő a valóságról mesélni.
Az azonban bizony nagyon is fog fájni,
és nem lehet csak a régi álmokkal hálni.
Mikor már minden fáj, kevés a remény,
hiszen a gonosz sajnos erős, s kemény.
Harcolni ellene szívvel, szerettel lehet,
mert tovább ez a sok rossz, nem mehet.
Szabad szelek szárnyán szállva vidám az élet,
s szabadon szökellve a virágos mezőkön,
igazi nyugalmat talál minden lélek.
Széles e világon, sok a szemet megragadó táj,
dombok, hegyek és völgyek békés vidékén,
a szív repes, ilyenkor semmi sem fáj.
Szabad szelek szárnyán útra kelnek a vágyak,
érzések hevülnek és érzelmek szikráznak,
reményt adva sok-sok titkos vágynak.
Madárcsicsergés hajnalban, este és reggel,
igazi nyugalmat sugall, békét, szeretetet,
s kellemesebben szól, mint a vekker.
Messze viszi a szél a kis madarak hangját,
s változatos dallamok kelnek versenyre,
ezzel szebbé téve az emberek napját.
Madárcsicsergés a természet kedves része,
behozza az életet, s a reményt a városba,
így száműzve a sötétséget a fénybe.
Ha újraélhetnénk a boldog órákat, s perceket,
a feledhetetlen pillanatokat, történéseket,
biz csökkenthetnénk a lelki terheket.
Dobogna a szívünk és felpezsdülne a vérünk,
ismét örömteli érzések éledhetnének újjá,
talán az elképzeltnél többet is érünk.
Annyi mindent gondolhatnánk ezután újfent,
belefoghatnánk más, reményteli dolgokba,
s nem hinnénk, ez mindenen túlment.
Ha újraélhetnénk azt, amit annyira imádtunk,
s megmerítkezhetnénk az igaz szeretetben,
azonnal szebbé válhatna a világunk.
Az élet nagy része szenvedés, s kevés az öröm,
ha az emberiség nem ébred fel sürgősen,
itt nem marad majd kő a kövön.
Amíg él valaki, addig számtalan küzdelmet vív,
megannyi sorscsapást szenved el, s kínokat,
a sors azonban új küzdelemre hív.
Az egész lét örökös és vég nélküli harcok sora,
aki nem akar, vagy nem tud kiállni magáért,
attól a remény esélye is elszáll tova.
A szeretet sokat segíthet a bajban, vész esetén,
összetarthat, megerősítheti a kapcsolatokat,
s átlendíthet a szörnyű napok nehezén.
Az élet nagy része szenvedés, fájdalom, bánat,
az érzések, s érzelmek háborgó tengerében,
az emberi sajgó lelke még mire várhat?
Megy az esti mese, a maci a szépről beszél,
egy gyönyörű vidékről, hol finom a kenyér.
Egy olyan tájról, hol békében élnek a népek,
ahol szeretik egymást és soha nem is félnek.
Arrafelé mindig van étel és mindig van ital,
állandóan ragyog a Nap, ismeretlen a vihar.
Öregek, fiatalok megférnek egymás mellett,
s egyetlen falatért még küzdeni nem kellett.
Megy az esti mese, s a múlt egy a jelennel,
könnyen megküzdhet bárki a lelki sebekkel.
A maci eperre, málnára és szederre vágyik,
a fantáziája mindenkivel jótékonyan játszik.
Addig szeressük egymást, amíg csak megtehetjük,
ne hagyjuk, hogy végleg elkeserítsenek minket,
s az időnket soha ne a rosszra vesztegessük!
Egy igaz ölelés, vagy szívből jövő kedves szavak,
sokkal többet tudnak alkalomadtán érni, adni,
mint a világot fogságban tartó anyagi javak.
Az őszinte, s tiszta szeretet sokat jelent a léleknek,
sokszor gyógyító erővel bír, néha jó tettekre hív,
és közben kedvesen búcsút int a végzetnek.
Addig szeressük egymást, amíg még élni hagynak,
ne tűrjük el, hogy elvegyék az életkedvünket is,
s levegőt se hagyjanak kicsinek, nagynak!
