A vágyott nyugalom

A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,

pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,

azonban a sors sajnos nagyon álnok.

 

Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,

s miközben az ember már beleéli magát,

gyorsan küld felé egy sötét árnyat.

 

A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,

olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,

amit senki nem szívesen adna vissza.

A végtelen felé hajózva

A végtelen felé hajózva, a csillagok között,

az emberi lelkek nyugodtak és békések,

csak a rosszat hagyják maguk mögött.

 

Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,

a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,

s a dobogó szívük őszinte melegét.

 

A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,

a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,

és a kicsik mosolygó arcocskáját.

 

Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,

a forró szerelmes perceket, a vágyakat,

és az összetartozás valós eszméjét.

 

A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,

nincs többé fájdalom, sértődés, harag,

s minden lélek szabadon szállhat.

A megfizethetetlen nyugalom

A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,

holott mindenki nagyon érzi a hiányát,

s biz ez hozná az életkedvet vissza.

 

Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,

élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,

a jóhoz néha ez is elég csupán.

 

Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,

beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,

elűzve a sötét gonosznak a bűzét.

 

A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,

támogatja az egészséget, örömmel tölt el,

s általa bárki igazi békét lelhet.

Mikor már minden fáj

Mikor már minden fáj, szenved a lélek,

ez az élet nem érhet ilyen csúfos véget.

Megannyi probléma, gondok és terhek,

és a semmibe szálló dédelgetett tervek.

 

Lassan nem marad semmi, ami megéri,

ezért eljött az idő a valóságról mesélni.

Az azonban bizony nagyon is fog fájni,

és nem lehet csak a régi álmokkal hálni.

 

Mikor már minden fáj, kevés a remény,

hiszen a gonosz sajnos erős, s kemény.

Harcolni ellene szívvel, szerettel lehet,

mert tovább ez a sok rossz, nem mehet.

Szabad szelek szárnyán

Szabad szelek szárnyán szállva vidám az élet,

s szabadon szökellve a virágos mezőkön,

igazi nyugalmat talál minden lélek.

 

Széles e világon, sok a szemet megragadó táj,

dombok, hegyek és völgyek békés vidékén,

a szív repes, ilyenkor semmi sem fáj.

 

Szabad szelek szárnyán útra kelnek a vágyak,

érzések hevülnek és érzelmek szikráznak,

reményt adva sok-sok titkos vágynak.

Madárcsicsergés

Madárcsicsergés hajnalban, este és reggel,

igazi nyugalmat sugall, békét, szeretetet,

s kellemesebben szól, mint a vekker.

 

Messze viszi a szél a kis madarak hangját,

s változatos dallamok kelnek versenyre,

ezzel szebbé téve az emberek napját.

 

Madárcsicsergés a természet kedves része,

behozza az életet, s a reményt a városba,

így száműzve a sötétséget a fénybe.

Ha újraélhetnénk

Ha újraélhetnénk a boldog órákat, s perceket,

a feledhetetlen pillanatokat, történéseket,

biz csökkenthetnénk a lelki terheket.

 

Dobogna a szívünk és felpezsdülne a vérünk,

ismét örömteli érzések éledhetnének újjá,

talán az elképzeltnél többet is érünk.

 

Annyi mindent gondolhatnánk ezután újfent,

belefoghatnánk más, reményteli dolgokba,

s nem hinnénk, ez mindenen túlment.

 

Ha újraélhetnénk azt, amit annyira imádtunk,

s megmerítkezhetnénk az igaz szeretetben,

azonnal szebbé válhatna a világunk.

Az élet nagy része szenvedés

Az élet nagy része szenvedés, s kevés az öröm,

ha az emberiség nem ébred fel sürgősen,

itt nem marad majd kő a kövön.

 

Amíg él valaki, addig számtalan küzdelmet vív,

megannyi sorscsapást szenved el, s kínokat,

a sors azonban új küzdelemre hív.

 

Az egész lét örökös és vég nélküli harcok sora,

aki nem akar, vagy nem tud kiállni magáért,

attól a remény esélye is elszáll tova.

 

A szeretet sokat segíthet a bajban, vész esetén,

összetarthat, megerősítheti a kapcsolatokat,

s átlendíthet a szörnyű napok nehezén.

 

Az élet nagy része szenvedés, fájdalom, bánat,

az érzések, s érzelmek háborgó tengerében,

az emberi sajgó lelke még mire várhat?

Megy az esti mese

Megy az esti mese, a maci a szépről beszél,

egy gyönyörű vidékről, hol finom a kenyér.

Egy olyan tájról, hol békében élnek a népek,

ahol szeretik egymást és soha nem is félnek.

 

Arrafelé mindig van étel és mindig van ital,

állandóan ragyog a Nap, ismeretlen a vihar.

Öregek, fiatalok megférnek egymás mellett,

s egyetlen falatért még küzdeni nem kellett.

 

Megy az esti mese, s a múlt egy a jelennel,

könnyen megküzdhet bárki a lelki sebekkel.

A maci eperre, málnára és szederre vágyik,

a fantáziája mindenkivel jótékonyan játszik.

Addig szeressük egymást!

Addig szeressük egymást, amíg csak megtehetjük,

ne hagyjuk, hogy végleg elkeserítsenek minket,

s az időnket soha ne a rosszra vesztegessük!

 

Egy igaz ölelés, vagy szívből jövő kedves szavak,

sokkal többet tudnak alkalomadtán érni, adni,

mint a világot fogságban tartó anyagi javak.

 

Az őszinte, s tiszta szeretet sokat jelent a léleknek,

sokszor gyógyító erővel bír, néha jó tettekre hív,

és közben kedvesen búcsút int a végzetnek.

 

Addig szeressük egymást, amíg még élni hagynak,

ne tűrjük el, hogy elvegyék az életkedvünket is,

s levegőt se hagyjanak kicsinek, nagynak!