elit Archívum - Kiss Gyula versei

A kiváltságosok klubjában

A kiváltságosok klubjában mindent szabad,

ama klub tagjai megtehetnek bármit,

és szórakozni való mindig akad.

Titkos összejöveteleken álarc mögé bújnak,

és fekete, csuklyás köpenyt viselnek,

úgy hódolnak a szexnek, bornak.

Sötét rituáléval kezdik meg a mágikus estet,

s amíg szól a sejtelmes zene és az ének,

láthatnak sok gyönyörű női testet.

Azután jöhet az arc nélküli bujaság és a kéj,

a szavak nélküli intimitás, a játszadozás,

csodás élményekkel zárul az éj.

A kiváltságosok klubjában dőzsöl ám az elit,

átlagember soha nem lehet eme kör tagja,

s aki kíváncsi, azt hamar jégre teszik.

Varázsolnak a kezek

Varázsolnak a kezek, üresednek a zsebek,

a tátott szájak a csodálattól hangosak,

s meg vannak tévesztve a szemek.

Varázsolnak a kezek, tetőfokon az ámulat,

s miközben az emberek elméje alszik,

jól szórakozik az elitista társulat.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Magánrepülőn utazva

Magánrepülőn utazva, felülről nézve, szép ez a világ,

nem láthatóak a gondok és a kínzó szegénység,

s eme tényekről oly feleslegesek is a viták.

Aki a gépen ül, az semmit nem érez meg mindebből,

neki lényegtelen mindez, hisz mindene megvan,

és flegma, lekezelő a véleménye minderről.

Önmaga bulikra jár, rendezvényekre és sok estélyre,

a házai, kastélyai, birtokai, óriásiak, hatalmasak,

s neki nem kérdés, hogy miket is eszik estére.

Ahogyan az sem, hányszor jár üdülni és kaszinókba,

mikor repülhet át a kedvenc sajtjáért Párizsba,

vagy mikor indulhat pénz mosni Monacóba.

Természetesen elvárja a köznéptől a klíma védelmét,

azt, hogy az emberek mondjanak le mindenről,

és soha ne firtassák e magas eszme értelmét.

Tűrjék az igát engedelmesen, örüljenek a háborúnak,

ne sírbakoljanak, amiért az adójukat elherdálják,

és értsék meg, egyes körök így háborúznak.

Mondjanak le a húsokról, a tejről, s mindenféle jóról,

egyenek műhúst, bogarakat, vagy inkább semmit,

ne is létezzenek és értsenek a hatalmi szóból.

Magánrepülőn utazva csodás az összes perc, pillanat,

folyik a pezsgő, a whisky és mindig ragyog a Nap,

ám egyszer mindenkihez bekopog az alkonyat.

A kisemberek sorsa érdektelen

A kisemberek sorsa érdektelen a hatalmi elit számára,

ők nem mérvadók, s nem tényezők, csak alja nép,

és csupán terhet raknak a világnak a vállára.

Egy egyszerű ember nem számít, ne is vegyen levegőt,

és lehetőleg ne szennyezze a létével ezt a bolygót,

inkább keresse fel önként a zsúfolt temetőt.

A kisemberek sorsa érdektelen, s nem méltóak a létre,

úgy bánnak velük, mint az állatokkal, szolgákkal,

és ez így is marad, amíg nem térnek észre.

Csak addig kellünk

Csak addig kellünk, amíg hasznot remélnek tőlünk,

amíg az uralkodó elit, életre érdemesnek tart,

s amíg sok pénzt, javakat sajtol ki belőlünk.

Addig, amíg nem vagyunk betegek, van még erőnk,

míg el lehet hitetni velünk, fontosak vagyunk,

s azt is, hogy még mindig lehetünk nyerők.

Addig, míg engedelmesek vagyunk és fejet hajtunk,

nem beszélünk vissza és nem gondolkodunk,

s míg a hatalmat gyakorolhatják rajtunk.

Csak addig kellünk, míg képesek vagyunk dolgozni,

el tudjuk látni a reánk kiszabott feladatok sorát,

s még arrébb tudjuk magunkat vonszolni.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30