Az élelem megvonása

Az élelem megvonása, az akarat megtörése folyik,

egyre erősebben támadnak a sötétség szolgái,

s teszik ezt addig, amíg a nép el nem fogyik.

 

Sokan nem hiszik, s nem akarják tudomásul venni,

nem lehet úgy esély a további életben maradásra,

ha senki nem akar ezért tettlegesen is tenni.

 

Hihetetlenül sikeresen hajtották igába az értelmet,

és pusztították el az egykoron ragyogó elméket,

kiölve sokakból valamennyi pozitív érzelmet.

 

Az élelem megvonása csak a színdarab egy része,

és nem állnak le a szándékuk véghezvitelével,

amíg nem fojtják a világot véglegesen vérbe.

Közösségben az erő

Közösségben az erő, együtt minden könnyebb,

a szeretet a kulcsa az igazi összefogásnak,

és az elérhetőnél sohasem lesz föntebb.

 

Mindig akad egy újabb kihívás és újabb próba,

másik, nehezebb feladat, keményebb harc,

s hamar kiderül, ki hajlik az igaz szóra.

 

Ki kell tartani a végsőkig, feladni nem szabad,

és bármi is legyen majd végül az eredmény,

igenis összejöhet egy győzni képes csapat.

 

Közösségben az erő, amely példátlan, sikeres,

könnyedén lebonthatja akár önnön gátjait is,

és éppen a kitartása miatt lehet hiteles.

Hétfőn reggel

Hétfőn reggel, mikor ébreszt az átkozott óra,

már tudjuk jól, ez sem lesz egy csodás hét,

s nem igen számíthatunk semmi jóra.

 

Kedden reméljük, túl fogjuk élni ezt a napot,

s bár még elég nehezen vesszük a levegőt,

talán mégsem hívnak hozzánk papot.

 

Szerdán valahogy elvagyunk a terhek között,

s reméljük, hogy egyszer vége lesz a hétnek,

és nem csap össze a végzet a fejünk fölött.

 

Csütörtökön derengeni kezd a fényes hajnal,

az erőnk lassan visszatér régi önmagához,

és hisszük, leszámolunk minden bajjal.

 

Pénteken vidámabban kelünk fel óra nélkül,

hiába esik az eső, s hiába tombol a szél,

mindezeket le fogjuk győzni végül.

 

Szombat a megnyugvás, a pihenés időszaka,

alhatunk végre, mint malacok a szalmában,

amíg fel nem ver minket az utca zaja.

 

Vasárnap alapos gyanúnk támad, gond lehet,

valahogy túl gyorsan illannak el a percek,

s ez ellen a szegény fejünk mit tehet?

 

Hétfőn reggel újfent igen morcan ébredünk,

és érezzük, ez is rettenetes nap lesz ismét,

létezhet, hogy ez volna a végzetünk?

Olyan jó lenne

Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,

ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,

s amelyben nem kellene sohasem félni!

 

Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,

mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,

s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!

 

Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,

mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,

s melyet nem lepne be soha a feledés!

 

Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,

elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,

és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!

Aggódó szívek

Aggódó szívek, s folyamatos nyomás a lelkeken,

a valóságot önmaguknak is letagadó emberek,

akik ilyetén a semmibe vesznek csendesen.

 

Gyermekek, akik még nem értik, ám érzik a bajt,

látják, hogy szüleik újabban sokat bánkódnak,

s nem bírják elnyomni pici szívükben a zajt.

 

Egyre nehezebb napok és kilátástalanabb percek,

az eddig oly sok munka által felépített életek,

melyek most mind pénzügyi halált lelnek.

 

Növekvő kiszolgáltatottság uralja e sötét időket,

s pontosan megtervezett cselekmények sora,

melyben jutalmazzák a hazug hírvivőket.

 

Aggódó szívek, amelyek kapaszkodót keresnek,

és minden dobbanásukkal reményre várnak,

bízva abban, egyszer szabadok lehetnek.

Hihetetlen a feszültség

Hihetetlen a feszültség az emberek között,

óriási a belül lakozó rémítő aggodalom,

s a kegyetlen jövőkép áll emögött.

 

Lassacskán már nem beszélnek egymással,

s elhidegülnek az eddigi jó kapcsolatok,

le kellene számolniuk egy, s mással.

 

Nem kellene hallgatniuk a hazug szavakra,

az ámításra, becsapásra, mételyezésre,

s gondolniuk kéne a saját javukra.

 

A szeretet lenne erre a legjobb gyógymód,

a színtiszta őszinteség, a becsületesség,

s nem megtagadni a valósat szólót.

 

Hihetetlen a feszültség eme sötét világban,

s mégis meg kell próbálni legyőzni ezt,

hiszen a gonosz terve sem hibátlan.

A tiltások hazájában

A tiltások hazájában igazán csodás az élet,

semmit nem lehet, csak amit engednek,

s ettől igazán boldog minden lélek.

 

Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,

hiszen mindent megoldanak helyettünk,

és nem kell készülnünk a harcra.

 

Csodásak az áremelések, a megszorítások,

a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,

s a megfázás utáni borogatások.

 

Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,

ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,

s elültetni mindenkiben a félelmet.

 

Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,

a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,

s mit megtarthatunk, az csenevész.

 

Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,

mivel jótékonyan leölették az összeset,

s mi mind az éhhalálra várhatunk.

 

Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,

legalább gyalogolhatunk a pokol felé,

s erre találnak mindig magyarázatot.

 

Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,

mikor már semmihez nem lehet jogunk,

csak úgy úszunk ám a boldogságban.

 

A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,

minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,

s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.

Fény az út végén

Fény az út végén, mely reményt adhat végül,

amely kitartásra ösztönözhet mindenkit,

s melynek üzenete soha el nem évül.

 

Mely megdobogtatja a szíveket, megnyugtat,

békésen cirógatja a rettegő, sérült lelkeket,

s egy szebb, egy jobb világba eljuttat.

 

Megőrzi a békét, örömtelivé teszi a napokat,

szeretettel öleli át a Föld összes lényét,

és felvidítja a kicsiket, s a nagyokat.

 

Fény az út végén, egy új lehetőség, másik út,

másféle gondolkodás, erősebb akarat,

és a sötét jövő nem lesz olyan rút.

Ellehetetlenítve

Ellehetetlenítve telnek a mindennapok, a percek,

az emberek egyre jobban érzik a terheket,

s a lelkekben a kétségbeesés serceg.

 

Megkeseredetten rettegnek, hogy ezután mi lesz,

mindenki a szerencsében, a csodában bízik,

s mindez a lelkierejükből sokat kivesz.

 

Míg nem mernek kiállni egymásért, s magukért,

addig hiába is reménykednek bármiben is,

és utólag sírhatnak az elvesztett javukért.

 

Ellehetetlenítve, szenvesztően telik minden óra,

a kilátástalanság sokakat nyomorba taszít,

s ezentúl nem számíthat senki jóra.

Rideg világ

Rideg világ, ledermedt értelem, s kihűlt szívek,

mindezek sötétségbe borítják a nappalokat,

és megsebeznek minden jó szívet.

 

Fogságban tartják az amúgy is érzékeny lelket,

amely a tehetetlenségtől rettentően szenved,

s ilyetén, rabként, békét nem lelhet.

 

Felforgatott életek, s örökös félelemben tartás,

megannyi szétforgácsolt család, baráti kör,

s a végzet felé való erőteljes hajtás.

 

Rideg világ, s kegyetlen, embertelen folyamat,

milliók vesztét okozza a veszett elmebaj,

mely végül magával ránt sokakat.