Egy csodás őszi estén, amikor eláll a szél,
az álmok sokasága fantáziadús útjára kél.
Odafent, miközben a csillagok ragyognak,
parányi szépség jut kicsiknek, nagyoknak.
Egy csodás őszi estén
Csodás érzésekkel van tele
Csodás érzésekkel van tele ez a szép világ,
gyűlölettől, haragtól kókad az a sok virág.
Irigység, s rosszakarat járja át a perceket,
a gőgösség sokszor rombolja le a terveket.
A pökhendiség virít, a kivagyiság tombol,
a kegyetlenség pedig lesújt, mint az ostor.
Az utálat nevetve dőzsöl, a hazugság arat,
s a lelkeket mérgezik az ármányos szavak.
Csodás érzésekkel van tele az emberi szív,
amely mindennap új és újabb csatára hív.
A szeretet retteg, a remény sem tündököl,
mindenre, ami még jó, vár már a sírgödör.
Sírnak az esőfelhők
Sírnak az esőfelhők látva a kiszárasztott tájat,
s látva, miket tettek az élővilág egészével,
szomorúvá teszi őket az, amit látnak.
Sírnak az esőfelhők, bánatosan és csendesen,
a könnyeik által új remény, új élet sarjad,
ők így igyekeznek segíteni a helyzeten.
Akinek a lelke ragyog
Akinek a lelke ragyog, az egy boldog ember,
békésen alszik éjjel, s vidáman ébred reggel.
Számára a keserű is édes, csodásak a napok,
mindig számíthatnak rá a kicsik és a nagyok.
Aki örök sötétségben él
Aki örök sötétségben él, az gyűlöli a fényt,
nem érti és emiatt szívből retteg is tőle,
ám soha nem ismerné be ezt a tényt.
Aki örök sötétségben él, ott érzi jól magát,
az az éltető közege és számára a csúcs,
hiszi, a fény okozza minden baját.
Egy hitvány embernek
Egy hitvány embernek az utóda is hitvány,
hiszen örökli mindazt a jót és szépet,
amelyek szerepelnek a listán.
A listán, amelyen ő a világ közepe, az isten,
aki kijelöli az utat a halandók számára,
s aki ellen felszólalás nincsen.
Aki nem tűri az igazságot, mert az fáj neki,
s ha mégis kénytelen azt meghallgatni,
azt mérgesen, kényszerből teszi.
Aki dicsőíti önmagát, s a nem létező tetteit,
aki mindent letagad, legyen az bármi is,
és aki nem adja fel az áruló elveit.
Egy hitvány embernek lelkiismerete nincs,
soha nem is volt és soha nem is lesz,
s egy normális életre esélye sincs.
Mikor a túlvilág szele
Mikor a túlvilág szele megcirógatja az arcot,
és magához hív a végtelennek a nyugalma,
az ember lelke békésen feladja a harcot.
Mikor a túlvilág szele jelzi, elérkezett az idő,
és nem kell már tovább szenvedni többé,
a távolba vész majd ama keserves jövő.
A veszett kutya veszte
A veszett kutya veszte önmaga hamissága lett,
hiszen habzó szájjal már rengeteg rosszat tett.
Hízelgett, s támadott is, ha úgy tartotta kedve,
a végzetes betegségével nem mehetett szembe.
A veszett kutya veszte előre kiszámítható volt,
mivel a legtöbb napja csak a pusztításról szólt.
Mikor a gazdájának elege lett, elaltatta végleg,
hiszen neki a beteg kutyák semmit nem érnek.
Hiába gyűjtögetnek
Hiába gyűjtögetnek oly szorgosan a hangyák,
és hiába igyekeznek tartalékokat képezni,
ha azt a rablóhangyák nem hagyják.
Feldúlják a raktáraikat, elveszik az élelmüket,
sőt, az apróbb rokonaikat el is pusztítják,
és így tovább növelik a félelmüket.
Hiába gyűjtögetnek, ha az életük értelme oda,
és hiába próbálnak meg többet dolgozni,
ha a reményüket elfújja a szél tova.
Ennek a világnak
Ennek a világnak békére van szüksége és fényre,
nyugalomra, szeretetre, őszinteségre, örömre,
szabadságra, becsületre, sok valódi tényre.
Ennek a világnak nem kell a rossz, sem a gonosz,
nem kell az árulás, a kizsákmányolások sora,
és nem kell senki, aki a zsebekben motoz.
Ennek a világnak nincs szüksége az emberi fajra,
a kártékonyságára, meg a jellemtelenségére,
sem pedig az általa okozott rengeteg bajra.
