A hazugság mocsarából kijutni szinte lehetetlen,
az ember az egész élete során sokszor tehetetlen.
Fuldoklik és nem kap levegőt, hiába próbálkozik,
bármit is tegyen, a gonosz ismét újrapróbálkozik.

Saját alkotásaim
A hazugság mocsarából kijutni szinte lehetetlen,
az ember az egész élete során sokszor tehetetlen.
Fuldoklik és nem kap levegőt, hiába próbálkozik,
bármit is tegyen, a gonosz ismét újrapróbálkozik.

Amíg az ember él, addig bizakodik és remél,
igen sokat küzd, dolgozik, soha nem henyél.
Elviseli a világ terheit, a reá szabott rosszat,
e sok szenvedést magával cipeli élethosszat.
Amíg az ember él, folyamatosan álmodozik,
s mindig csak a jóra és a szépre vágyakozik.
Haláláig tagadja a vétkeit, meg a tévedéseit,
sokszor elhallgatva az egykori elképzeléseit.

A milliárdos senkik röhögve tiporják el a népet,
s mindenféle módon nehezítik számukra a létet.
Adókkal, bizonytalansággal keserítik a napokat,
és sok hazugsággal ámítják a kicsiket, nagyokat.
A milliárdos senkik számára jó dolog a félelem,
az uralmukhoz ez az, ami igazán fontos lételem.
No meg a pénz varázsa, az elvakítás, a zsarolás,
s a sötétség, melyből örökre eltűnik a ragyogás.
A milliárdos senkik istennek képzelik magukat,
és lépten-nyomon egy dolgot néznek, a javukat.
A számukra mindenki más nélkülözhető szolga,
aki tanulja meg, neki az engedelmesség a dolga.

Amikor a juhok a farkastól remélik a békét,
nem hiszik, hogy nem érik meg az év végét.
Mikor tőle várják a biztonságot, az élelmet,
nem azt kapnak, hanem kizárólag félelmet.
Amikor a juhok a valóságra rájönnek végül,
a szemükben könnyel mindőjük megrémül.
Rettegnek, ám mégis összeállnak félszegen,
és ezt látva a farkas meghátrálni kénytelen.

Minden pillanattal egyre idősebbek leszünk,
hiába nézünk félre és hunyjuk le a szemünk.
Az idő nem kegyetlen, csupán teszi a dolgát,
s nem könnyíti meg soha az emberek sorsát.

Hiába csillognak a szemek, ha homályos a tudat,
s hiába a reménykedés, a csodálatos álmok,
ha nem a józan ész mutatja az utat.
Hiába csillognak a szemek, ha a mély sötét az úr,
amely eltakarja a tisztánlátást, s a valóságot,
jól elrejtve, mi van a sötétségen túl.

Amikor a remény fénye a távolban feltűnik,
az ember érzi, a terheinek egy része eltűnik.
A megfáradt lelkét újfent bizakodás járja át,
s végre kezdi meglátni a sűrű erdőben a fát.

Kinek-kinek más az útja, mások a terhei,
ahogy mások az álmai, vágyai és a tervei.
Az a számtalan út mind egy helyre vezet,
oda, ahol senki nem látja újra a kék eget.

Akinek nem jelent semmit a hazaszeretet, a haza,
és nem jelent semmit a családi kötelék, a vér,
annak túlontúl hangos manapság a szava.
Akinek nem jelent semmit a becsület, az igazság,
és nem jelent semmit magán kívül senki sem,
annak minden ártó ármány csak vigasság.

Csendes éjszakákon, mikor a neszek is alszanak,
az álmok világában érdekes történetek zajlanak.
Ilyenkor kalandozik a jó, a szép, no és a remény,
ez időtájt az élet békésebb, s nem olyan kemény.
Miközben a Hold ragyog fent, a csillagok között,
addig a bagoly őrködik az éjjeli nyugalom fölött.
