A tündérmesék világának immár örökre vége,
ezt azonban még igen sokan nem veszik észre.
Az ismert, kedvelt mesehősök ideje már lejárt,
számukra nincs jövő, s a csodák kapuja bezárt.
A tündérmesék világának
Az emberek világa
Az emberek világa egy hamis és hazug világ,
tele önáltatással, csalással, kapzsisággal,
amelyben mindennaposak a viták.
Az emberek világa egy látszat, megtervezett,
szemfényvesztő, megtévesztő és lélekölő,
s az esetek többségében elrendezett.
Az emberek világa kegyetlen, rettegéssel teli,
a legtöbb ember sokat szenved, kínlódik,
és önmaga békéjét sehogyan sem leli.
Egy oroszlánkirály élete
Egy oroszlánkirály élete küzdelmekkel teli,
védelmezi a területét, harcol a falkájáért,
és így a békéjét meg szinte sosem leli.
Egy oroszlánkirály élete hamar véget érhet,
számtalan kihívó keseríti meg az életét,
mielőtt végül az elődeihez megtérhet.
Nyár végi nyugalom
Nyár végi nyugalom, pihentető percek, csend,
a nyüzsgés hónapjai után visszatérhet a rend.
Hallgatnak a madarak, tikkadtak a növények,
igyekeznek túlélni és megmaradni szegények.
Aki nem használja az eszét
Aki nem használja az eszét, annak ott a szája,
az olyan ember mindig a sült galambot várja.
Elhiszi, hogy egyszer majd az ő szájába repül,
ahogy azt is, számára ez semmibe nem kerül.
Aki nem használja az eszét, annak minden jó,
lényegtelen, ha cukor helyett marad neki a só.
Nem számítanak az adók és semmiféle teher,
s fel sem fogja, a hibáiért csakis önmaga felel.
Egy értelmes lény
Egy értelmes lény védi az utódait bármi áron,
harcol értük és az életben maradásukért,
a végsőkig, az bármennyire is fájjon.
Egy értelmes lény küzd, néha könnyes szemmel,
s ha kell, feláldozza magát a gyermekeiért,
nem úgy tesz, mint sokszor az ember.
Amikor a teli spájzot
Amikor a teli spájzot patkányok lepik el,
nem sok marad, mire a gazda reggel kel.
Felfalják az összes tartalékát, az élelmét,
s megerősítik a kártevőktől való félelmét.
Amikor a teli spájzot csupán emlék őrzi,
már semmi nincs, amit meg lehet főzni.
A régi szép idők után jön az éhezés kora,
ezt pedig senki nem felejti el majd soha.
Amikor kártevők lepik el
Amikor kártevők lepik el a gyönyörű kertet,
amelynek a csodájára járt eddig a világ,
biztonságra egy növény sem lelhet.
A kártevők színesek, s csillognak a fényben,
az étvágyuk óriási, gyorsan pusztítanak,
rettegést keltve minden kerti lényben.
Amikor kártevők lepik el az összes növényt,
s elpusztítják még a jövőnek a csíráját is,
elhozzák a végleges sötétséget fölénk.
Csupán egy rövid szösszenet
Csupán egy rövid szösszenet az egész létünk,
akad benne egy kevés öröm, sok félelem,
s végül nem derül ki, mennyit értünk.
Megannyi titkot és érzelmet viszünk az útra,
miközben a végtelen felé suhan a lelkünk,
s meglehet, ezeket nem élnénk át újra.
Csupán egy rövid szösszenet, mi nekünk jár,
és sokszor meglepetésszerűen távozunk,
kár tagadni is, ez bizony nagyon fáj.
Az egész életünk
Az egész életünk kínok, panaszok sokasága,
legfőképp szenvedés és jó adag rettegés,
mielőtt eltűnünk az idő mocsarába.
Eltitkolt érzések, érzelmek kísérik az utunk,
bizonytalanság, kétkedés és sok félelem,
előbbre azonban sehogy nem jutunk.
Az egész életünk tragédiák sora és halmaza,
a hiszékenység, s a butaság uralja a létet,
egyszer talán eljön az értelem hajnala.
