Egyszer eljön a hajnal

Egyszer eljön a hajnal, a sötétség ideje véget ér,

a szörnyek visszavonulnak a rideg odúikba,

s a világosság közeledtéből egy sem kér.

 

Ártottak a világnak, ahol és amikor csak tudtak,

öltek, raboltak, harácsoltak, megzsaroltak,

és hitték, így majd isteni szintre jutnak.

 

Megtettek bármit, hogy az övék legyen minden,

oly rengeteg pénz áldoztak a sötét terveikre,

s nem igen szándékoztak eltávozni innen.

 

Egyszer eljön a hajnal és a rémálmok kora lejár,

valamennyi rém végezetül a pokolra kerül,

és a borzalmak ocsmány színháza bezár.

A csillagok tengerén

A csillagok tengerén halad a lelkek hajója,

a fedélzetén minden ragyog és csillog,

s mindig boldog az összes lakója.

 

Az időtlen-idők kezdete óta úszik az égen,

nappal emberi szem soha nem láthatja,

naplemente után tündöklik az éjben.

 

A lakói mind békések és olyan nyugodtak,

bármilyen is volt az életük és a sorsuk,

végezetül mégis eme hajóra jutottak.

 

Itt nincs harag, gyűlölet, értelmetlen viták,

igazi szeretet uralja a végtelen perceit,

s mindörökre eltűntek a földi hibák.

 

A csillagok tengerén a Hold is rájuk nevet,

a hajó lágyan imbolyog a felhőkön át,

s az útja a halhatatlanság felé vezet.

Mindenért küzdeni kell

Mindenért küzdeni kell, olykor nem is keveset,

s nem hullik az ölünkbe a siker, a diadal,

a jóból pedig sosem kapunk eleget.

 

Folyamatos a terhelés, s az akadály sem kevés,

a sors gyakorta megnehezíti az életünket,

s a hétköznapok többsége sem mesés.

 

Ráadásul olykor érhetnek bennünket csapások,

tragédiák, kudarcok, drámák, veszteségek,

s elmosódhatnak az álombeli határok.

 

Mindenért küzdeni kell és ingyen nincs semmi,

ám legyen az életünk bármilyen nehéz is,

az utunkon muszáj tovább menni.

nő, arc, portré-1148923.jpg

Az egykori bátorság

Az egykori bátorság sajnos mára már tovaszállt,

elillant a történelem porával együtt messze,

s helyébe a félelem iszonyú terhe szállt.

 

Egykor az elődeink a vérüket ontották a hazáért,

hatalmas áldozatokat hoztak, fejek hullottak,

ma pedig alig mer kiállni valaki magáért.

 

A rettegés lett az úr, ebben az elbutuló világban,

a megszólaláshoz is óriási erőre van szükség,

s közben a lélek belül szenved magában.

 

Összefogás nélkül ez az állapot tartós maradhat,

s mindenki kiszolgáltatott senkivé fog válni,

miközben világ a pusztulás felé haladhat.

 

Az egykori bátorság emléke a homályban lapul,

és nem csilloghat, mint azt egykoron tehette,

újabban önnön gyávasága ejtette rabul.

portré, komor, fiatal nő-1634421.jpg

Eltitkolt érzelmek

Eltitkolt érzelmek, s belülről gyötrő vágyak,

a félelem, a bizonytalanság, a tétovázás,

mind a beteljesülés útjában állnak.

 

A megfelelni akarás, a ki mit szól bármihez,

a pletyka, a sunyi pusmogás, az irigység,

mind elzárja a szív útját bárkihez.

 

Izzón perzseli a lelket az oly áhított gyönyör,

a varázslatos álmok utáni sóvárgás tüze,

s mindezekkel az elme nem is pöröl.

 

Eltitkolt érzelmek, megtagadott percek sora,

eljátszott közömbösség, s elfordított arc,

ezek nem vezetnek el a célhoz soha.

nő, lány, szomorúság-4721873.jpg

A gonosz sosem alszik

A gonosz sosem alszik, csak halottnak tetteti magát,

s közben sunyin és alattomosan vár a sötétben,

remélve, örökre ellátja az emberiség baját.

 

Folyvást imitálja, hogy jó, ám hazudik éjjel, nappal,

megtéveszt, összeugraszt, egymás ellen fordít,

és befogja az igazság száját a maszkkal.

 

Megzsarol, folyamatosan fenyeget, gyűlöletre uszít,

az agyakat mossa a nap valamennyi percében,

s igen erőteljesen, naphosszat csak butít.

 

A gonosz sosem alszik, s nem nyugszik míg létezik,

kizsákmányol, eltapos és végleg megsemmisít,

ha a fény serege kicsit is késve érkezik.

különleges erők, katona, katonaság-2253824.jpg

A tűzzel játszani

A tűzzel játszani korántsem veszélytelen,

sőt, alkalomadtán nagyon is reménytelen.

A tűz nem szereti, ha a lángjaiba nyúlnak,

és azt sem, amikor váratlan szelek fújnak.

 

Az éghetetlen dolgokért soha nem rajong,

s a területétől távolra nem igazán csapong.

Neki elég az, ami őt igazán naggyá teheti,

s a tűzrevaló izzó parazsa az egekig emeli.

 

A tűzzel játszani nem értelmes cselekedet,

hisz elégethet ellenséget, jókora seregeket.

Hamuvá változtathatja a becstelen világot,

s azután megszűnnek a gondok, viszályok.

tűz, szép, láng-1034853.jpg

Az igazi barát

Az igazi barát nem hagy el soha a bajban,

sőt, sokszor előre megérzi azt, ha baj van.

Megértően, s türelmesen nyújthat támaszt,

s meg is fogja lelni a neked fontos választ.

 

Mindig segíteni fog fájó problémák idején,

s maga is nagyon örül a barátjának sikerén.

Segítő kezet nyújt a legnehezebb időkben,

és pontosan ott van a találkozókon időben.

 

Az igazi barát átölel, amikor a kín gyötör,

melletted áll, s veled semmikor nem pöröl.

A szíve érted is dobog, hisz nagyon szeret,

s boldogságod idején őszintén veled nevet.

Felfoghatatlan gonosz

Felfoghatatlan gonosz irányítja ezt a világot,

s miközben az emberek mélyen alszanak,

addig elpusztítja a legapróbb virágot.

 

Örök sötétséget terjeszt a létrejöttétől fogva,

nem ismeri a lelkiismeretet, a szánalmat,

és bárkire csak a kínzó halált hozza.

 

Becsülete az nincs, s tisztessége sosem volt,

nem is hiányolja, hisz neki a hatalom kell,

a világ tetején ülné meg a halotti tort.

 

Felfoghatatlan gonosz, sötét ármány, gyilok,

s az, hogy eddig hogyan tudott elrejtőzni,

nem más, mint egy pokolbeli titok.

Régi emlékek

Régi emlékek suhannak a gondolatok útjain,

felidézve olyan sok szépet, annyi vágyat,

s csendesen pengetnek a lélek húrjain.

 

Ismét előtörnek az elmúlt idők a homályból,

mosolyok, ölelések, vidámság és flörtök,

s megannyi érzés a szívnek a honából.

 

Újfent élnek az eltávozott szerettek, barátok,

az elvesztett gyermekek, közeli rokonok,

és elmosódnak a láthatatlan határok.

 

Régi emlékek, s egykori, csodás álmok sora,

bennünk élnek az időknek a végezetéig,

s nem fognak elhagyni minket soha.