Néma sikolyok szállnak az időben tova,
s mindőjüket be fogja lepni az idő pora.
Eme sikolyok emberi sorsokról szólnak,
s az emlékét hordozzák rossznak, jónak.

Saját alkotásaim
Néma sikolyok szállnak az időben tova,
s mindőjüket be fogja lepni az idő pora.
Eme sikolyok emberi sorsokról szólnak,
s az emlékét hordozzák rossznak, jónak.

Szárnyaszegett madárként lapul a remény,
érezve, hogy ez a világ neki is igen kemény.
Valaha szabadon szárnyalt a felhők között,
és sok boldog percet hagyott maga mögött.
Mára megfáradt, s az ereje már nem a régi,
így a történéseket, a bajokat csendben nézi.

A tönkretett jövőt visszaszerezni nem lehet,
az már a reménnyel együtt semmivé lett,
s ezt bánhatja minden felnőtt, gyerek.
A tönkretett jövőt vissza fogják sírni sokan,
azonban még jobban a régi szép múltat,
ám az időt ez nem hatja meg, rohan.

A pökhendi záptojás hitte, hogy népének éke,
ő a legkiválóbb, egy istenség, a tojások szépe.
Hitte, hogy neki kijár a tisztelet és a dicsőség,
az ő szava szent, bármit is tesz, az a minőség.
A pökhendi záptojás egy koronáról álmodott,
és lélekben immár a felhők fölött szálldosott.
Gőgös volt, beképzelt és volt számtalan bűne,
szétpukkadása után még sokáig érzett a bűze.

Mágia a szavakkal, a hazugságokkal, az MI-vel,
az agymosással, a butítással, no és a semmivel.
A mágia hatásos, ha befogadóképes reá a tudat,
s ha csak problémákat mutat, nem pedig kiutat.

Az igazság fájó annak, akinek perzseli a lelkét,
akinek azáltal napvilágra kerülnek a bűnei,
felszínre hozva mindenféle sötét tervét.
Az igazság fájó annak, akiről lehullhat a lepel,
s akiről bebizonyosodhat miféle ember is,
miközben dőzsöl és a hatalomért teper.

A boldog pillanatok megfogyatkoztak nagyon,
egyre többet bujdokolnak az emberek elől,
és lehet, végleg elköszönnek egy napon.
A boldog pillanatok kis batyujukkal haladnak,
visszaidézik a régi szép időket, s az örömöt,
remélve, a lelkek mélyén megmaradnak.

Amikor egy hóhér kezébe bárdot adnak,
és egy ezüsttel, arannyal teli erszényt,
lesz félnivalója kicsinek, nagynak.
Amikor egy hóhér kiélheti véres vágyát,
és kéjes örömmel végezhet bárkivel,
gúnyos mosollyal húzza el a száját.
Amikor egy hóhér elhiszi, hogy istenség,
és a legjobb, a legtehetségesebb hóhér,
akkor úgy érzi, már ő a mindenség.

Amikor több már a fájdalom, mint kellene,
s jóval több a szenvedés, mint az öröm,
megmutatkozik az ember jelleme.
Amikor több már a homály, több a feledés,
s az ember egykori fénye a sötétbe vész,
gyorsan elhalkul a kacaj, nevetés.
Amikor több már a hazugság, mint az igaz,
és sokkal több a gyűlölet a szeretetnél,
oly keveseknek adatik meg a vigasz.
Amikor több már a sérelem minden jónál,
és a lelket beborítja a sebeinek tömege,
egy simogatás többet érhet a szónál.
Amikor több már az utálat, mint az imádat,
és több a kegyetlenség is a békességnél,
ideje lenne végre beismerni a hibákat.

Minden szép álomnak vége szakad egyszer,
és mindenkinél eljön majd az a pillanat,
mikor már nem ragyog a Nap reggel.
Minden szép álomnak szomorú lesz a vége,
s valamennyi elvész a végtelen ködében,
mialatt mi eljutunk békésen a révbe.
