Akinek fontosabb a gyűlölet, a téboly, s a harag,
mint az élete, a biztonsága, az a rossz felé halad.
Aki nem tud érvelni, csupán lázadni, hőbörögni,
az sokak reményét fogja szétzúzni és összetörni.

Saját alkotásaim
Akinek fontosabb a gyűlölet, a téboly, s a harag,
mint az élete, a biztonsága, az a rossz felé halad.
Aki nem tud érvelni, csupán lázadni, hőbörögni,
az sokak reményét fogja szétzúzni és összetörni.

Ébredj magyar, amíg ébredni van időd,
ha nem teszed, örökre odalesz a jövőd!
Hallgass a szívedre, az értelem szavára!
Biztos elmennél idegenekért a halálba?
Elárulnád a hazád, véres júdás pénzért,
euróért, dollárért és egy hitvány célért?
Elárulnád a népedet, saját gyermeked,
csak hogy megtartsd eddigi helyzeted?
Ha nem tudsz érvelni, inkább hallgass,
de másokat a butaságoddal ne zargass!
Ha nem tudod felfogni, mi is a valóság,
megperzsel az igazság, meg az adósság.
Van értelme hőbörögni, meg lázadozni,
pénzzel a zsebben csodára vágyakozni?
Miféle dolog megvetni önmagad népét,
és előidézni saját hazád szomorú végét?
Milyen hitvány az, aki tombol, s őrjöng,
és csekély értelmi szintjén csak hőzöng?
Aki beleköt bárkibe, az üres feje szerint,
odaüt az ártatlannak újra, meg megint?
Ébredj magyar, döntsd el, akarsz-e élni,
vagy inkább magad megadva csak félni!
Akarod-e népednek, családodnak javát,
vagy elhiszed a hazug hitványak szavát?

Akit elvakít a gyűlölet, s csak a rosszat látja,
az feláldozza a jövőt, csak járhasson a szája.
A baj az, hogy mindenki máséval is azt teszi,
mert a biztonságot, az élhető életet megveti.

Mohács mezején elcsitult a küzdelem, a harc,
megsemmisült a magyar sereg színe-java,
s tagadhatatlan eme hatalmas kudarc.
A fűben hever a nemesség nagy része, grófok,
a hadvezérek, a bánok és a király is halott,
s mind homlokára a halál adott csókot.
Vérben fekszenek az érsekek is, s a püspökök,
számtalan hazafi tetemét tépik a dögevők,
miközben a törökök jókora tüze füstölög.
Ünnepel a szultán, az oszmán birodalom ura,
maga sem hitte, hogy ilyen könnyen győz,
és hogy a királyi vezérkar ilyen buta.
Miközben várja a fősereget, mely nem létezik,
néhány nap múltán rádöbben, tévedett,
és a felmentő had soha nem érkezik.
Ekkor Budára indul a hadával, az is védtelen,
kifosztják a fővárost, majd fel is perzselik,
és egyetlen perc sem marad vértelen.
Ez történt ötszáz éve, s most is ilyen a helyzet,
akkor a megosztottság miatt véreztek el,
és még ma sem beszélnek egy nyelvet.
Mohács mezején elpusztult az akkori remény,
ebből a mai utódoknak nem ártana okulni,
különben az élet szörnyű lesz, s kemény.

Ha a sötétség győz, a fény örök rabságba kerül,
és láncon fog tengődni az idők végezetéig,
minden, ami jó volt, a mocsárba merül.
Ott leli végzetét a valóság, a szeretet, a remény,
az emberség, a becsület, a tisztelet, a lélek,
és a szerelem is ott végzi majd szegény.
Oda süllyed az értelem, a jóság, meg a szépség,
és velük az összetartás, a segítőszándék is,
mindent elnyelhet a feneketlen mélység.
Ha a sötétség győz, távozik a megszokott világ,
örömében nevetgél és tivornyázik a gonosz,
a butaság földjén pedig nem nyílik virág.

Aki pökhendi, öntelt, hazug ember szavát hiszi,
az önmaga és a családja jövőjét is kockára teszi.
Akinek nem kell a biztonság és nem kell a béke,
akkor kezd eszmélni, mikor mindezeknek vége.

Mikor a nagy szájhoz nem társul értelem,
akkor az eredmény nem mindig vértelen.
Mikor a hőbörgés leplezi a tudatlanságot,
nehéz a sötétségbe elhozni a világosságot.

A Húsvét szelleme hamarosan tovasuhan,
egykettőre szertefoszlik a csodás álom,
és visszatér a rémség, huzamosan.
Visszavonul a szeretet, lepihen a békesség,
a megértés is búcsút int mindenkinek,
és immár a jóság sem lesz ékesség.
A Húsvét szelleme megcirógatja a lelkeket,
és biztatja őket, ne adják fel a reményt,
igyekezzenek leküzdeni a terheket.

A szeretet napjai ezek, a húsvétnak ünnepe,
e néhány napra a békességé a főszerep,
és szebbnek tűnik a világ külleme.
A szeretet napjai ezek, a szívé és a reményé,
a megértésé, a várakozásé, az elfogadásé,
ilyenkor áll össze a mozaik egésszé.

