Saját alkotásaim
Mi szép van az öregedésben, az elkopásban,
az elménk leépülésében, s a ráncainkban,
meg a világosság utáni esthomályban?
Mi szép van ifjúkorunk árnyait látni csupán,
és vágyakozni az immáron elérhetetlenre,
epekedve az egykori fittségünk után?
Mi szép van ebben a keserűségben, a létben,
a félelemben, a bánatban és a rettegésben,
s a folyamatos harcban, a sötétségben?
Mi szép van önmagunkban és a lelkünkben,
a petyhüdté válásunkban, a kínjainkban,
s a sok száraz kóróban a kertünkben?
A víz felszínén úszó mocsok belepi a tavat,
s eközben megfullasztja valamennyi halat.
Elzárja őket az oxigéntől, minden esélytől,
és megfosztja mindet az utolsó reménytől.
Szemétből nem lehet erős várat építeni,
amely megvédi a népet viharok idején,
s gonoszsággal sem a falait díszíteni.
Nem való az asztalra terítőnek, ételnek,
nem való jó bornak sem étkek mellé,
és nem adhat reményt a léleknek.
Szemétből nem lehet szeretetet gyúrni,
és miatta a napfény is szürkén hűvös,
viszont bele lehet a mocsokba fúlni.
Egy csodás nap végén aludni készül a Nap,
mára már elfáradt, így békésen lepihen,
ám reggel majd ismét új erőre kap.
Egy csodás nap végén megpihen a vándor,
az állatkerti útján szép élményei voltak,
s ezt az utat megtenné még százszor.
Aki a tudatot uralja, az uralja az emberek lelkét,
s ilyetén könnyedén véghez viheti a sötét tervét.
Aki a tudatot uralja, az uralja a világot és a létet,
és eközben homályba taszítja valamennyi népet.
Őszi nyugalom, békés táj és színes varázs,
a természetben még létezik az izzó parázs.
Az emberi lelkek viszont a sötétben élnek,
reményük kevés, csak rettegnek és félnek.
Milyen ostoba az, aki kést ad a gyilkosa kezébe,
amivel az megölheti őt, hiába is tagadná le,
s eközben mosolyog az áldozat szemébe.
Milyen ostoba az, aki ezt nem látja és nem érzi,
aki még akkor is kételkedik, ha benne a kés,
odanyúl, megtapogatja, s még így is kétli.
Amikor másról szól a rege, vidám a nóta,
másokról hazudozni egyfajta élmény,
és ez így van az idők kezdete óta.
Amikor másról szól az élet, az bizony fáj,
fáj, hogy más esetleg jobb, vagy szebb,
és erről bezzeg hallgat az a száj.
Amikor másról szól a valóság, az igazság,
és mindeközben a világ egy hamisság,
bizony nem igen lesz itt vigasság.
Aki mindenféle hazug ígéreteknek felül,
az bizony lelkileg kiégett, s üres is belül.
Akinek nincs önálló gondolata és vágya,
annak sohasem lesz tiszta majd az álma.
Aki mindenféle hazug ígéreteknek hódol,
annak nem igen sok marad majd a jóból.
Aki lemond a szabadságáról, s a jogairól,
az nem tűnik ki majd a sötétség soraiból.
Egy rossz döntést mindig meg kell szenvedni,
azokat is meg fogja gyötörni, akik vétlenek,
s épp ezért emellett nem lehet elmenni.
Egy rossz döntést elviselni a léleknek is teher,
megtöri az embert, s kiüríti a pénztárcáját,
miközben az egész élete a padlón hever.
