https://gyulaversei.hu/

A saláták között

A saláták között megjelentek a kiéhezett tetvek,

s elszaporodtak ezeken a békés növényeken,

pillanatok alatt lettek százakból ezrek.

Az eddig egészséges növények küzdöttek sokat,

a tetvek kíméletlenül szívták el az erejüket,

s mindebből semmiféle jó nem fogant.

Hamarosan a tetvekhez csatlakoztak a pajorok,

no meg a drótférgek és sok más kártevő is,

a salátáknál lettek mind állandó lakosok.

A saláták között úrrá lett a rettegés, s a félelem,

elsárgultak, elvesztették gyönyörű leveleiket,

és csendben pusztultak el egy sötét éjjelen.

Amit sok munkával

Amit sok munkával összegyűjtöttek a méhek,

azt villámgyorsan felélték az élősködő férgek.

Hiába volt a sok munka, s hiába a szorgalom,

ami a méhekre várt, az az éhezés, a borzalom.

Nehéz optimistának lenni

Nehéz optimistának lenni a mai világban,

melyben a gyűlölet igen gyorsan terjed,

és felbukkan a legapróbb vitákban.

Melyben elpusztítják mindazt, mi emberi,

megkeserítik a létet minden formában,

és így sok ember a helyét nem leli.

Melyben kihal a jóság, szenved az értelem,

manipulálnak, egymás ellen fordítanak,

s meglehet, a vége nem lesz vértelen.

Nehéz optimistának lenni remény nélkül,

s látni a szenvedő állatokat, növényeket,

mi sem menekülhetünk meg végül.

Miféle isten az

Miféle isten az, aki a népét cserben hagyja,

aki tétlenül nézi a népének szenvedését,

és aki az egész életet jól arcul csapja?

Aki hagyja, hogy a gonosz uralja le az időt,

és borítsa sötétségbe ezt az egész világot,

befeketítve az elkövetkezendő jövőt?

Aki elnézi, hogy nincs szükség a szegényre,

sem a józanságra, sem a becsületességre,

s aki esélyt sem fog adni a reményre?

Aki elárulja mindazt, ami egykor szép volt,

és aki által valaha csodás volt eme világ,

mikor még a jóról, tisztességről szólt?

Miféle isten az, aki a sötét végzetet imádja,

és aki még önmagát is gyengének tartja,

miközben a létet is a pokolba kívánja?

Keserű könnyek

Keserű könnyek áztatják a kiszáradt földet,

igen szomorú emberek könnyei ezek,

akik siratják az egykori zöldet.

A növény és állatvilágot, az élettel teli tájat,

a csicsergő madarakat, a fürge őzeket,

a sűrű bokrokat, dús lombú fákat.

Keserű könnyek válnak semmivé a porban,

és tűnnek el ott viharos gyorsasággal,

ahogy minden jó is eltűnik sorban.

Az izzadtság tengerében

Az izzadtság tengerében fürdenek az emberek,

szenvednek a kínzó hőség pusztító erejétől,

és van gondjuk, problémájuk rengeteg.

Ugyanúgy szenved a természet, s maga az élet,

pusztulnak a növények, ahogy az állatok is,

a manipulált forróság elhozza a véget.

Az izzadtság tengerében elhal a jelen és a jövő,

a remény is fulladozik magára nem találva,

sokan most jönnek rá, a sors cselszövő.

A szegény a felelős mindenért

A szegény a felelős mindenért, nem a gazdag,

és ő a hibás a világ valamennyi bajáért,

neki semmit csak úgy nem adnak.

Viselje el a terheket, a hőséget, a szárazságot,

a nagy számlákat, adókat, meghurcolást,

s ne is fogalmazzon meg jókívánságot.

Pláne ne magának, s a többi szegénynek sem,

örüljön, hogy víz nélkül élhet egy darabig,

miközben a könnytől kiszárad a szem.

A szegény a felelős mindenért, ahogy mindig,

miközben az elit húst eszik, pezsgőt iszik,

az ő lelkében már a remény sem izzik.

A szemfényvesztés sikeres

A szemfényvesztés sikeres, ha elhiszi az ember,

ha áhítattal csodálja az őt megtévesztőket,

és ha a valódi megoldásra rá nem lel.

A szemfényvesztés sikeres, amíg a céljait eléri,

amíg kábulatban képes tartani az értelmet,

miközben a maradék elméket is feléli.

Egy hatalom álma

Egy hatalom álma az engedelmes szolga,

amely mindig fejet hajt, sosem lázad,

és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.

Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,

s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,

a lelke megnyugvást csakis így lel.

Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,

az a rengeteg probléma miatta van,

s ha élve maradhat, az egy csoda.

Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,

még a vízhiányért és a szárazságért is,

s a saját léte a világ számára teher.

Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,

ha az élelme megromlik a hűtőjében,

és semmiféle jóból nem lesz bőség.

Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,

ha sivataggá válik az egykori élettere,

s ha mindent kivégez az enyészet.

Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,

mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,

amikor már nem emészti őket a tét.

Mindig akad

Mindig akad, aki elvégzi a piszkos munkát,

s ezért majd meg is kaphatja a véres jussát.

Mindig akad, aki árulója hazának, népnek,

s aki az elősegítője a pusztulásnak, végnek.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31