https://gyulaversei.hu/

Nem kell Afrikába menni

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elegendő eme látványhoz az ablakot kitárni.

Égető napfény, kiszáradt fű és haldokló fák,

az ember bármerre néz, csakis ilyeneket lát.

Szomjazó föld, madarak, s mindenféle állat,

mindegyikük igen gyorsan áldozattá válhat.

Hamis felhők, s rendszeresen szórt mérgek,

hamarosan a tetemeken mulatnak a férgek.

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elég csupán az egykori szép vidéket bejárni.

Igaz, még nincsenek oroszlánok és zsiráfok,

de van szenvedés, félelem, hervadó virágok.

Egy igaz embernek

Egy igaz embernek a becsülete számít, a jelleme,

nem az önimádata, a nárcizmusa, s a gőgje,

és megtenné a népéért amit kellene.

A tiszta szív vezérelné és nem a hazája elárulása,

nem a szabadság elvétele, mások lealázása,

s emberhez méltó lenne a magatartása.

A dicső elődöket követné, Hunyadit, meg Dobót,

Zrínyit, Rákóczit, Petőfit és Kossuth Lajost,

s kibogozná a jóért a gordiuszi csomót.

Nem kizárólag önmaga számítana, meg a pénze,

amit a gazdáitól kap az engedelmességéért,

tudva, csakis általuk juthat el a fénybe.

Egy igaz embernek józan a tudata, békés a lelke,

a szeme a tisztaságot tükrözi, az értelmet,

és minden elesettre van néhány perce.

A világ minden zsarnoka

A világ minden zsarnoka el fog bukni egyszer,

amikor az emberek szíve tele lesz már sebbel.

Amikor nem bírják tovább elviselni a kínokat,

s nem szeretnék megásva látni a saját sírjukat.

Mindenkit utol fog érni

Mindenkit utol fog érni egyszer a végzet,

s nincs senki, aki ellenállhatna a végnek.

Elbukik a jó, a rossz, az okos, s a gonosz,

a sors nem kegyelmez, csak oszt, szoroz.

A saláták között

A saláták között megjelentek a kiéhezett tetvek,

s elszaporodtak ezeken a békés növényeken,

pillanatok alatt lettek százakból ezrek.

Az eddig egészséges növények küzdöttek sokat,

a tetvek kíméletlenül szívták el az erejüket,

s mindebből semmiféle jó nem fogant.

Hamarosan a tetvekhez csatlakoztak a pajorok,

no meg a drótférgek és sok más kártevő is,

a salátáknál lettek mind állandó lakosok.

A saláták között úrrá lett a rettegés, s a félelem,

elsárgultak, elvesztették gyönyörű leveleiket,

és csendben pusztultak el egy sötét éjjelen.

Amit sok munkával

Amit sok munkával összegyűjtöttek a méhek,

azt villámgyorsan felélték az élősködő férgek.

Hiába volt a sok munka, s hiába a szorgalom,

ami a méhekre várt, az az éhezés, a borzalom.

Nehéz optimistának lenni

Nehéz optimistának lenni a mai világban,

melyben a gyűlölet igen gyorsan terjed,

és felbukkan a legapróbb vitákban.

Melyben elpusztítják mindazt, mi emberi,

megkeserítik a létet minden formában,

és így sok ember a helyét nem leli.

Melyben kihal a jóság, szenved az értelem,

manipulálnak, egymás ellen fordítanak,

s meglehet, a vége nem lesz vértelen.

Nehéz optimistának lenni remény nélkül,

s látni a szenvedő állatokat, növényeket,

mi sem menekülhetünk meg végül.

Miféle isten az

Miféle isten az, aki a népét cserben hagyja,

aki tétlenül nézi a népének szenvedését,

és aki az egész életet jól arcul csapja?

Aki hagyja, hogy a gonosz uralja le az időt,

és borítsa sötétségbe ezt az egész világot,

befeketítve az elkövetkezendő jövőt?

Aki elnézi, hogy nincs szükség a szegényre,

sem a józanságra, sem a becsületességre,

s aki esélyt sem fog adni a reményre?

Aki elárulja mindazt, ami egykor szép volt,

és aki által valaha csodás volt eme világ,

mikor még a jóról, tisztességről szólt?

Miféle isten az, aki a sötét végzetet imádja,

és aki még önmagát is gyengének tartja,

miközben a létet is a pokolba kívánja?

Keserű könnyek

Keserű könnyek áztatják a kiszáradt földet,

igen szomorú emberek könnyei ezek,

akik siratják az egykori zöldet.

A növény és állatvilágot, az élettel teli tájat,

a csicsergő madarakat, a fürge őzeket,

a sűrű bokrokat, dús lombú fákat.

Keserű könnyek válnak semmivé a porban,

és tűnnek el ott viharos gyorsasággal,

ahogy minden jó is eltűnik sorban.

Az izzadtság tengerében

Az izzadtság tengerében fürdenek az emberek,

szenvednek a kínzó hőség pusztító erejétől,

és van gondjuk, problémájuk rengeteg.

Ugyanúgy szenved a természet, s maga az élet,

pusztulnak a növények, ahogy az állatok is,

a manipulált forróság elhozza a véget.

Az izzadtság tengerében elhal a jelen és a jövő,

a remény is fulladozik magára nem találva,

sokan most jönnek rá, a sors cselszövő.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31