Őszi nyugalom, békés táj és színes varázs,
a természetben még létezik az izzó parázs.
Az emberi lelkek viszont a sötétben élnek,
reményük kevés, csak rettegnek és félnek.
Őszi nyugalom
Milyen ostoba az
Milyen ostoba az, aki kést ad a gyilkosa kezébe,
amivel az megölheti őt, hiába is tagadná le,
s eközben mosolyog az áldozat szemébe.
Milyen ostoba az, aki ezt nem látja és nem érzi,
aki még akkor is kételkedik, ha benne a kés,
odanyúl, megtapogatja, s még így is kétli.
Amikor másról szól
Amikor másról szól a rege, vidám a nóta,
másokról hazudozni egyfajta élmény,
és ez így van az idők kezdete óta.
Amikor másról szól az élet, az bizony fáj,
fáj, hogy más esetleg jobb, vagy szebb,
és erről bezzeg hallgat az a száj.
Amikor másról szól a valóság, az igazság,
és mindeközben a világ egy hamisság,
bizony nem igen lesz itt vigasság.
Aki mindenféle hazug ígéreteknek
Aki mindenféle hazug ígéreteknek felül,
az bizony lelkileg kiégett, s üres is belül.
Akinek nincs önálló gondolata és vágya,
annak sohasem lesz tiszta majd az álma.
Aki mindenféle hazug ígéreteknek hódol,
annak nem igen sok marad majd a jóból.
Aki lemond a szabadságáról, s a jogairól,
az nem tűnik ki majd a sötétség soraiból.
Egy rossz döntést
Egy rossz döntést mindig meg kell szenvedni,
azokat is meg fogja gyötörni, akik vétlenek,
s épp ezért emellett nem lehet elmenni.
Egy rossz döntést elviselni a léleknek is teher,
megtöri az embert, s kiüríti a pénztárcáját,
miközben az egész élete a padlón hever.
Néma sikolyok szállnak
Néma sikolyok szállnak az időben tova,
s mindőjüket be fogja lepni az idő pora.
Eme sikolyok emberi sorsokról szólnak,
s az emlékét hordozzák rossznak, jónak.
Szárnyaszegett madárként
Szárnyaszegett madárként lapul a remény,
érezve, hogy ez a világ neki is igen kemény.
Valaha szabadon szárnyalt a felhők között,
és sok boldog percet hagyott maga mögött.
Mára megfáradt, s az ereje már nem a régi,
így a történéseket, a bajokat csendben nézi.
A tönkretett jövőt
A tönkretett jövőt visszaszerezni nem lehet,
az már a reménnyel együtt semmivé lett,
s ezt bánhatja minden felnőtt, gyerek.
A tönkretett jövőt vissza fogják sírni sokan,
azonban még jobban a régi szép múltat,
ám az időt ez nem hatja meg, rohan.
A pökhendi záptojás
A pökhendi záptojás hitte, hogy népének éke,
ő a legkiválóbb, egy istenség, a tojások szépe.
Hitte, hogy neki kijár a tisztelet és a dicsőség,
az ő szava szent, bármit is tesz, az a minőség.
A pökhendi záptojás egy koronáról álmodott,
és lélekben immár a felhők fölött szálldosott.
Gőgös volt, beképzelt és volt számtalan bűne,
szétpukkadása után még sokáig érzett a bűze.
Mágia a szavakkal
Mágia a szavakkal, a hazugságokkal, az MI-vel,
az agymosással, a butítással, no és a semmivel.
A mágia hatásos, ha befogadóképes reá a tudat,
s ha csak problémákat mutat, nem pedig kiutat.
