Egy képzelt világban

Egy képzelt világban a gonosz nem létezik,

a boldogság, s az öröm ösztönösen érkezik.

A szeretet folyamatos és a szívek repesnek,

az emberek nevetnek, mindenkit szeretnek.

 

Nincs bűn és nincs bűnözés, nincs politika,

egyetlen nap sem unalmas, s nincs tragédia.

Étel, ital van bőven, semmiből nincs hiány,

valamennyi ember tudja, mi a helyes irány,

 

Mindennapos a szerelem, az ölelés, a csók,

s minderre rátesz a sok kacaj, nevetés, bók.

Zöldek a mezők, a rétek, s virágok nyílnak,

a lelkek e helyen különleges erővel bírnak.

 

Egy képzelt világban az óhajok teljesülnek,

nagyokat, s piciket szintúgy megbecsülnek.

Az álmok valóra válnak és a remény valós,

a sors a jóval és a széppel nem marad adós.

Mindenért küzdeni kell

Mindenért küzdeni kell, olykor nem is keveset,

s nem hullik az ölünkbe a siker, a diadal,

a jóból pedig sosem kapunk eleget.

 

Folyamatos a terhelés, s az akadály sem kevés,

a sors gyakorta megnehezíti az életünket,

s a hétköznapok többsége sem mesés.

 

Ráadásul olykor érhetnek bennünket csapások,

tragédiák, kudarcok, drámák, veszteségek,

s elmosódhatnak az álombeli határok.

 

Mindenért küzdeni kell és ingyen nincs semmi,

ám legyen az életünk bármilyen nehéz is,

az utunkon muszáj tovább menni.

nő, arc, portré-1148923.jpg

Zűrzavaros érzelmek

Zűrzavaros érzelmek, s állandóan lobogó tűz,

csalódások és az elvesztéstől való félelmek,

ez mind a keserűség, s a bánat útjára űz.

 

Akaratlan érintések, átgondolatlan pillanatok,

ösztönös megnyilvánulások igen gyakorta,

és szívek, amelyek élvezik e pillanatot.

 

Árulkodó testbeszéd, ámító szavak, s mosoly,

a belülről fakadó színtiszta érzések tömege,

s ím a lélek önmaga csapdájában fogoly.

 

Zűrzavaros érzelmek és el nem érhető álmok,

olyannyira áhított ölelések, édes keserűség,

a sors bizony esetenként nagyon álnok.

nő, eső, ablak-4644496.jpg

Vágyakozás

Vágyakozás egy esemény, vagy egy személy után,

egy tárgy, egy eszköz megszerzésének a vágya,

s a nap része ezzel lesz lefoglalva csupán.

 

A lélek örökös káoszban suhan a fáradt elme körül,

megpróbál remélni, s igyekszik befolyásolni azt,

ám ennek az agy olyan nagyon nem örül.

 

A tettek váratnak magukra, a bizonytalanság erős,

egy lépés előre, kettő pedig hátra, az a szokás,

s a lépésekre adott válasz néha igen velős.

 

Vágyakozás tölti ki a végtelen idő oly sok percét,

hangosan dobog a szív a kudarcoktól tartva,

s bízva, a sors megkönnyíti majd a tervét.

modell, nő, portré-2614569.jpg

A Halál csókja

A Halál csókja félelmetes, ugyanakkor misztikus,

s a híre, a hatalma és az ereje is egyaránt intrikus.

Kiket a Halál megjelöl, azoknak nem kegyelmez,

megbüntet, megró, s végül bárkit megfegyelmez.

 

Varázsa elámít, elhiteti, hogy nála jobb nem lehet,

s nincs más választás, ellene senki soha nem tehet.

Végzetes út az csupán, mit a sors legvégül kijelöl,

és a bűnösöknek ott kellene állni a sorban legelöl.

 

A Halál csókja rejtélyes, láthatatlan, megbabonáz,

tetszése szerint jót, rosszat, egyaránt megzaboláz.

Nagyon mélyen tartja rettegésben az összes lelket,

s nem véletlenül írtak róla regét, nótákat és verset.

Pihenés

Pihenés, amely mindenkire ráfér, de nagyon,

mi nélkül a test és a szellem is kifárad,

s mihez nem kell irdatlan vagyon.

 

Ami nélkül az agy sem működik ahogy kell,

a gondolatok kuszák, az ötletek silányak,

és békességet egy lélek sem lel.

 

Nélkülözhetetlen az élet valamennyi részén,

nem lehet lemondani róla semmiképpen,

s meghozza az eredményét a végén.

 

Pihenés, amely sokak számára csupán álom,

ám nem szabad, hogy csak az maradjon,

s mindezt a sors nem kérheti számon.

emberek, nő, aludni-2537324.jpg

Elölt álmok

Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,

s már nem fürödnek reményben, fényben.

Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,

és nem számít immár semmiféle igaz tett.

 

Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,

hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.

A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,

a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.

 

Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,

amelyek egy jó világnak állítanak emléket.

Azonban sajnos annak a korszaknak vége,

mivel az emberek sokasága nem tért észre.

 

Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,

minden pillanattal csupán a gonosz játszik.

Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,

és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.

 

Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,

eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.

Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,

harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.

csillagos ég, éjszakai ég, csillagok-2675322.jpg

Mi végre élünk?

Mi végre élünk, ha szabadok úgyse lehetünk,

és nem választhatjuk meg a sorsunkat,

s ez ellen túl sokat nem is tehetünk?

 

Mi értelme lehet egy ilyesfajta torz világnak,

ahol nem számít a jó, s a becsület álom,

és nincs helye az értelmes vitáknak?

 

Miféle faj az ember, amely butít, öl, gyilkol,

mely nyomorba taszít és sokat harácsol,

miközben minden valóságot titkol?

 

Hol van az értelem, hol van a szeretet lángja,

hol a bátorság, a szív és a küzdeni tudás,

mindezeket majd az utókor bánja?

 

Hová tűnt az életösztön, a kitartás, s a féltés,

mi lesz a gyermekekkel és a jövőjükkel,

feltehető még egyáltalán az a kérdés?

 

Mi végre élünk, ha elbukunk, s ha veszítünk,

volt vajon értelme egyáltalán a létünknek,

vagy hamis dicsfényben feszítünk?

könyv, olvasás, lány-690763.jpg

Fekete leves

Fekete leves fortyog az üstnek a mélyén,

a tűznek kormos füstje messzire száll,

s jól látszik eme világnak a végén.

 

Sötét alakok kavargatják e mérgező levet,

amely leeszi a bevonatot a fakanálról,

s hogy halálos méreg, az biz lehet.

 

Van benne minden, mi hatékony és gyors,

s mely ellen élő szervezet nem tehet,

s melytől nem menthet meg a sors.

 

Rotyog a lé és felszálló gőze orrot facsar,

messzire bűzlik a förtelmes aromája,

az íze torkot maró, s kissé fanyar,

 

Ezt az étket szánják főételnek hamarosan,

s a receptjüket kiötlötték már jó előre,

eltervezték a kiosztását alaposan.

 

Fekete levest eszik hamar minden ember,

és miután mindenkibe beletukmálják,

egy sem maradhat, aki nem kell.

Rettentő feszültség

Rettentő feszültség uralja a napokat,

felerősíti a nehéz gondokat, bajokat.

Perzsel a levegő, szenved az ember,

hűsítő pihenésre manapság nem lel.

 

Izzadtan, s tapadva végzi a dolgokat,

kínjában felidézi a múltbeli sorsokat.

Egyre többször önti el az erős harag,

nem nyugtatják meg a békítő szavak.

 

Másokat hibáztat bizony mindenért,

akár gyilkolna is a jó kis kincsekért.

Azonban erre sajnos kevés az esély,

s lassan elhagyja a maradék remény.

 

A szeretet ereje tartja benne a lelket,

s tudja, hogy igaz békére nem lelhet.

Vészterhes, pusztító és gonosz idők,

s a mostani napok korántsem dicsők.

 

Rettentő feszültség járja át a sejteket,

a halál még sok új praktikát rejteget.

Leáldozik az emberek világa végleg,

ők nem, de hírük megmarad névleg.