gonosz Archívum - Kiss Gyula versei

A világ két arca

A világ két arca bizony a szavakban is látható,

mindabban a mocsokban és a fertőben,

amelyektől jó soha nem várható.

Elit, elnyomás, zsarnokság, önkény, hatalom,

háború, félelemkeltés és elhallgattatás,

s élet, a másoktól elvett vagyonon.

A másik oldalon áll a szeretet, a hűség, jóság,

az elismerés, a tisztelet, a megbecsülés,

és a becsület, az ember nem jószág.

Egyik oldalon ott a sötétség ereje és a gonosz,

a másikon a fény harcol, meg a remény,

s mindez örökre kettősséget okoz.

A világ két arca egy időben játssza a szerepét,

az egyik arca a gyűlölettől torz és sápadt,

a másik megosztja a szívek melegét.

Faramuci ez a világ

Faramuci ez a világ, kiszámíthatatlan, gonosz,

és kegyetlen, elvetemült, lelkeket eltipró,

amely még igen sok fájdalmat okoz.

Megtévesztő, szemfényvesztő, delejes csábító,

figyelmet elaltató, hazugságokat terjesztő,

és furmányosan, ármányosan kábító.

Faramuci ez a világ, olyan, amely bünteti a jót,

megbélyegzi a normalitást és az igazságot,

s amely elhallgattat minden igaz szót.

Karácsonykor is dől a mocsok

Karácsonykor is dől a mocsok eme világra,

és a szenny szolgái öntik is reánk bőven,

a szeretetre nem jut idő, csak vitákra.

Karácsonykor is dől a mocsok, s a gyűlölet,

a gonosz nem pihen még ilyenkor sem,

és nem hatja meg az ünnepi bűvölet.

Közeleg a Karácsony

Közeleg a Karácsony, a békesség mégis távol,

hangosan dübörögnek a háborús dobok,

a gonosz szítja a gyűlöletet bárhol.

Nem nyugszik, nem pihen, csak öl és rombol,

ármánykodik, hazugságokkal kényszerít,

s véres, habzó szájjal tovább tombol.

Közeleg a Karácsony, néhol hópihék szállnak,

a szíveket mélyen megérinti ez az ünnep,

s a lelkek őszinte szeretetre vágynak.

Az eddigi világ

Az eddigi világ hamarosan a süllyesztőbe kerül,

minden, ami ez idáig szép és jó volt benne,

végleg a sötét gonosz mocsarába merül.

Az eddigi világ megszűnik és nem lesz visszaút,

vele köszön el a szeretet, a becsület, az élet,

s vele távozik a jelen, a jövő, meg a múlt.

Az eddigi világ élhetne, ha küzdene önmagáért,

ha nem adna fel minden esélyt és reményt,

s ha szükséges, kardot vonna az igazáért.

Készül a fekete leves

Készül a fekete leves, már jó ideje főzik,

s van benne minden, ami csak kell,

a recept titkát ősidők óta őrzik.

Van benne ámítás, hitegetés, hazugság,

szemfényvesztés és félelemkeltés,

no meg egy nem létező valóság.

Van benne gonosz ármány, ártó métely,

mérgekbe áztatott mézesmadzag,

és lelkeket kiölő, örök kétely.

Készül a fekete leves, van belőle bőven,

nem is győzik megenni az emberek,

pedig adagolják ki nekik bőszen.

A manipulált világ

A manipulált világ nem a szeretetről szól,

nem a jóságról és nem is a becsületről,

e világban a gonosz érzi magát jól.

A gonosz viszont tombol, őrjöng és nevet,

az igazság arcába vágja saját tébolyát,

s hiszi, hogy az egész lét ura lehet.

Hiszi, hogy előbb-utóbb mindenki érte él,

mindenki vágyja őt, oly engedelmesen,

s reggelente a Nap is csak érte kél.

A manipulált világ, a hazugok sötét világa,

a megtévesztetteké és a becsapottaké,

a remény itt nem szökken virágba.

A béke az az út

A béke az az út, mely nem a pusztulásba visz,

s amely képes lehet megvédeni az életet,

akkor is, ha mindenki másban hisz.

Béke nélkül a remény egy elveszett gyermek,

egy gyermek, mely megpróbál előrejutni,

ám vannak előtte csapdák, vermek.

Béke nélkül a gonosz csak dőzsöl és vígan él,

s egyfolytában tömi a feneketlen zsebeit,

hiszen nincs semmi sem, amitől fél.

Hitvány hordája kiszolgálja és fejet hajt neki,

áldozatul felkínálják számára a mindent,

s ebben a gonosz mindig örömét leli.

A béke az az út, amelynek a végén vár a fény,

a fény, amely beragyogja a lelket, a szívet,

és amiről ábrándozik sok emberi lény.

Milyen lehet

Milyen lehet gyűlölt, népek árulójaként élni,

és figyelmen kívül hagyni az igazságot,

ugyanakkor belül rettegni, s félni?

Milyen lehet bérencként megélni a napokat,

megvásároltként végrehajtani a rosszat,

és halálba küldeni kicsiket, nagyokat?

Hogyan tud nyugodtan aludni az, ki hitvány,

ki eladta a szívét és eladta a sötét lelkét,

s aki csak egy tömeggyilkos szimplán?

Milyen lehet szembesülni a rideg valósággal,

s hogy tud tükörbe nézni egy jellemtelen,

vastag bőrrel a képén és csalódással?

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

h	K	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28