Mindenki

Mindenki a saját sorsának legfőbb gyilkosa,

öntudatlanul árthat a legszebb álmainak,

s ezáltal a rosszakaróinak a cinkosa.

 

Kiadja magát mások akaratának, kényének,

és elárulja önnön legtitkosabb vágyait,

pofont adva a legbensőbb énjének.

 

Nem érti a mérgező szavak valódi lényegét,

rettegve néz a lelke érzékeny mélyére,

és elősegíti a vesztét, a végzetét.

 

Mosollyal leplezi a zavarát, s a gyengeségét,

nem ismeri el a benne lakó szenvedélyt,

s mindenkor tagadja a szenvedését.

 

Mindenki a csodát reméli, ám nem tesz érte,

s hiába cirógatja meg a remény szellője,

ha úgy érzi végül, nem ezt kérte.

Kigyúltak az ünnepi fények

Kigyúltak az ünnepi fények, szállingózik a hó,

fehérbe öltözött a város és a természet,

s befagyott a környékbeli tó.

 

Fent ragyognak a csillagok, a Hold mosolyog,

az élővilág nagyja a téli álmát alussza,

s a kéményekből füst gomolyog.

 

Útjára indult a szeretet, benéz minden ablakon,

megmelengeti a vágyakkal teli szíveket,

s nem távozik a holnapi hajnalon.

 

Kigyúltak az ünnepi fények, az élet megpihen,

béke és nyugalom árad a falak között,

s most nem dúl a harag senkiben.

A lelkek háborgó tengerén

A lelkek háborgó tengerén ritkán van nyugalom,

s olyan sokszor fodrozza a hullámokat a szél,

hogy nem tud békében hajózni az unalom.

 

Gyakorta süllyednek el a praktikákkal teli hajók,

a gondokkal és bajokkal megrakott gályák,

s a szíveket kifosztó kalózok, csalók.

 

A valóságot szállító gyenge tutaj nehezen halad,

és a haragtól habzó vízen sokat hánykolódik,

nagyon sokszor a víz alatt is marad.

 

A lelkek háborgó tengerén nem egyszerű az élet,

rengeteget kell küzdeni a tajtékzó habokkal,

s közben észrevétlen múlnak el az évek.

A lélek vívódása

A lélek vívódása állandó, folyamatosan zajlik,

oly gyakori a bizonytalansága, a félelme,

s közben a tudatalatti sohasem alszik.

 

Megjegyez mindent, amit lát, hall, s tapasztal,

sokszor érzi úgy, hogy nem nyerhet soha,

ám ezt nem igen érezteti szavakkal.

 

Magát okolja amiért gyáva és nem mer lépni,

amiért érzelmei irányítják a legtöbb tettét,

s emiatt nem tud felszabadultan élni.

 

Amiért nem meri kifejezni a zavaros érzéseit,

s amiért szomorúan éli a mindennapjait,

nem megválaszolva önnön kérdéseit.

 

A lélek vívódása természetes, az életből árad,

s csakis azoknak okoz gondot, problémát,

akiknek a szívét emészti a bánat.

Érzelmek zűrzavara

Érzelmek zűrzavara kíséri az utunkat végig,

s oly sokszor szenvedünk a csalódástól,

óhajaink nem hallatszanak az égig.

 

Sőt, senki nem hallja meg, mire is vágyunk,

nem is érzi át a szívünk heves dobogását,

s nem álmodja helyettünk az álmunk.

 

Önmagunkban vívjuk a harcunkat, de hiába,

és hasztalan a reménytelen küzdelmünk,

nem sok örömöt hagyunk e világra.

 

Érzelmek zűrzavara tartja fogva a lelkünket,

s szabadulni ettől nehéz, de lehetséges,

ha végre levetjük a kínzó terhünket.

Keserű ábrándok

Keserű ábrándok, mint egy kávé cukor nélkül,

s hiába voltak az elképzelések szépek,

mind hamvába holtak lettek végül.

 

Törött szárnyú madárként zuhannak az álmok,

zuhanásukat fékezni teljesen képtelenek,

s érzik, hogy e világ milyen álnok.

 

Mint a jéghideg vízzel örökre elaltatott parázs,

olyasformán halnak el az izzó vágyak,

s velük pusztul az egykori varázs.

 

Keserű ábrándok szomorítják a szívet, a lelket,

a néhai, csodákra képes reménynek vége,

s az ember boldogságra nem lelhet.

Barátság és szeretet

Barátság és szeretet nélkül nincs igazi élet,

hiszen az az összetartó erő, a támasz,

s ezt biz tudja minden igaz lélek.

 

Egymást segítve, s egymás mellett küzdve,

megharcolva a mindennapok nehezével,

az ember méltán lehet büszke.

 

Összefogás hiányában mindez nem menne,

mivel egyedül sokkal könnyebb elbukni,

s ezt bizonyítja is sokak veszte.

 

Barátság és szeretet, szív, álmok, s vágyak,

megannyi kérdőjel kíséri önnön utunkat,

míg életünk esélyei el nem szállnak.

A lelkek mélyén

A lelkek mélyén izzó parázs a szíveket hevíti,

és amíg a remény ereje táplálja a vágyakat,

az igazi valóság bizony a hitelét veszíti.

 

Átveszi helyét az álmodozás, a mesék világa,

minden szebbnek és jobbnak tűnik akkor,

a tudat próbál ugyan küzdeni, de hiába.

 

A lelkek mélyén addig nem nyugszik a vihar,

míg a hormonok össze-vissza működnek,

s a rózsaszínű köd végleg el nem inal.

Az ég drágakövei

Az ég drágakövei fennen ragyognak az égen,

mint apró és szikrázó gyémántok sokasága,

amik szétszóródtak az éjszakai szélben.

 

Látványuk varázslatos, titkok sokaságát rejti,

jótékonyan hat a szívre, ahogy a lélekre is,

s igazi erejüket csak kevés ember sejti.

 

Az ég drágakövei tükröződnek a szemekben,

sejtelmesen cirógatva a vágyak sokaságát,

s reményt mutatva az égi jegyekben.

Szeretet és megértés

Szeretet és megértés nélkül nem lehet béke,

s nem lehet küzdeni összefogás nélkül,

hisz akkor ennek a világnak vége.

 

Segítőszándék nélkül igen nehéz célba érni,

mivel egymagában mindenki csak vad,

amelyet a vadász igyekszik utolérni.

 

Ölelések nélkül a szív biza másként dobog,

a lélek pedig a szakadék mélyére kerül,

s ott zavarodottan össze-vissza forog.

 

Szeretet és megértés, álmok és vágyakozás,

szerelem, barátság, s őszinte érzések,

ezek nélkül hiábavaló a fáradozás.