Címke: szív

Egy jólelkű ember

Egy jólelkű ember üldögél csendben a padon,

és reméli, hogy minden szebb lesz egy napon.

Mindig kitette a szívét-lelkét ha csak lehetett,

sajnos hiába, ez a világ nem az, amit keresett.

 

Nem találta meg a fényt a sötétség közepette,

és nem érezte úgy, hogy a remény közeledne.

Azt viszont látta, miként bukik el a jó, a szép,

és miként közeledik vígan, mosolyogva a vég.

 

Egy jólelkű ember néma harcot vív magában,

szomorúan, elkeseredetten rengeteg bajában.

Fájlalja, amiért az erejéből csak ennyire telik,

ugyanakkor tudja, az igazság örökre elveszik.

image 1779702670744 compressed

Mit ér az ember élete

Mit ér az ember élete, ha nem lehet szabad,

ha árnyak uralják a léte minden percét,

s ha ebbe a fájó szíve beleszakad?

 

Ha nem teheti azt, amire az elejétől vágyik,

és nem is kaphatja meg, amiről álmodik,

felfogja-e, a sors vele csak játszik?

 

Mit ér az ember élete valódi szeretet nélkül,

és mások gondolataival a fáradt fejében,

megéri ebbe belepusztulnia végül?

image 1778407516611 compressed

Mikor már csak

Mikor már csak önmagunk árnyékai vagyunk,

s a legszebb éveink a végtelen felé tartanak,

átgondoljuk, az utódokra mit hagyunk.

 

Mikor már a Nap melege is hűvösnek érződik,

és a szellő cirógatása kemény ütésként hat,

rájövünk, mindez túl jól nem végződik.

 

Mikor már alig tudunk felmenni a lépcsőkön,

mindenünk fáj és a levegőt kapkodni kell,

az esélyeinken merengünk, a végsőkön.

 

Mikor már az emlékezetünk többször hibázik,

és a hajdani elménk inkább aludni vágyik,

az egykori énünk egyre jobban hiányzik.

 

Mikor már semmi nem megy úgy, mint régen,

s már a szeretet is megkopik irányunkban,

éjszakánként szomorúan ülünk az éjben.

 

Mikor már csak szenvedés a sorsunk és bánat,

nevetés ritkán hagyja el kiszáradt ajkainkat,

a lelkünk az utolsó sóhajtásunkra várhat.

image 1777492052369 compressed

A szeretet napjai ezek

A szeretet napjai ezek, a húsvétnak ünnepe,

e néhány napra a békességé a főszerep,

és szebbnek tűnik a világ külleme.

 

A szeretet napjai ezek, a szívé és a reményé,

a megértésé, a várakozásé, az elfogadásé,

ilyenkor áll össze a mozaik egésszé.

image 1775377894449 compressed

Mikor már túl nehéz a lant

Mikor már túl nehéz a lant, s nem bírjuk,

ráadásul az életünk zenéje unalmas,

önmagunkat kis híján elsírjuk.

 

Valaha e lanton csodás dallamok szóltak,

melyek örömöt okoztak a lelkünknek,

és alapot adtak mindenféle jónak.

 

Amíg szívből szóltak a zenéink, örültünk,

ragyogtunk, mosolyogtunk vidáman,

és senkivel, soha nem pöröltünk.

 

Telt-múlt az idő, a kottánk is megkopott,

a szemünk fátyolosan látta a napfényt,

és semmi nem volt a megszokott.

 

Mikor már túl nehéz a lant, ideje belátni,

nem tudjuk többé pengetni a húrokat,

s lassan a jövő kapuját ideje bezárni.

image 1774777880291 compressed

A valóságot elfogadni

A valóságot elfogadni hihetetlenül nehéz,

az ugyanis megégeti a lelket és a szívet,

s aki mindezzel szembeszáll, merész.

 

A valóságot elfogadni mámor a semmibe,

önbecsapás, önámítás és fejet hajtás,

azonban mindez nem jó semmire.

 

A valóságot elfogadni gyakorta nem lehet,

mivel a tudat és az elme nem is bírja el,

s ez ellen az ember nem sokat tehet.

image 1772647160737 compressed

Aki kiteszi a szívét-lelkét

Aki kiteszi a szívét-lelkét, hogy segítsen,

s felajánlja az utolsó falatot is másnak,

nem érdemli meg, hogy veszítsen.

 

Aki kiteszi a szívét-lelkét viszonzatlanul,

és nem vár el érte semmit, semmikor,

az szinte egy szent, kimondatlanul.

image 1772099965320 compressed

Nem hozhatjuk vissza

Nem hozhatjuk vissza soha a múltat,

hiába vágyunk rá és hiába siratjuk,

ám a jövő, az rajtunk is múlhat.

 

Nem feledhetjük el, miket is tettünk,

azt sem, kik is vagyunk valójában,

és az idők során mivé is lettünk.

 

Nem feledhetjük el, kiket szerettünk,

ki volt jó és ki volt rossz hozzánk,

s közülük már kiket temettünk.

 

Nem feledhetjük el a szívünk titkait,

az érzéseinket és a vágyaink sorát,

s hogy hallgattuk mások szitkait.

 

Nem feledhetjük el, miket hibáztunk,

mennyi sebet őriz még a lelkünk,

és leginkább kikkel is vitáztunk.

 

Nem hozhatjuk vissza azt, ami nincs,

és talán nem is létezett sohasem,

ám az emlékezet, az nagy kincs.

image 1771783486785 compressed

Önnön fájdalmát

Önnön fájdalmát mindenki maga érzi,

maga szenvedi el és maga is viseli,

ugyanakkor a másokét kétli.

 

Kétli, hiszen az nem neki okoz kínokat,

nem az ő testét, lelkét, szívét gyötri,

s csak merengve nézi a sírokat.

 

A sírokat, melyekben a családja pihen,

melyekben az ismerősei fekszenek,

és képtelen elhinni, van ilyen.

 

Önnön fájdalmát senki nem feledheti,

nincs rá mód, az vele él, s vele hal,

soha nem fogja őt elereszteni.

image 1771783775394 compressed