pusztulás Archívum - Kiss Gyula versei

Nem kell Afrikába menni

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elegendő eme látványhoz az ablakot kitárni.

Égető napfény, kiszáradt fű és haldokló fák,

az ember bármerre néz, csakis ilyeneket lát.

Szomjazó föld, madarak, s mindenféle állat,

mindegyikük igen gyorsan áldozattá válhat.

Hamis felhők, s rendszeresen szórt mérgek,

hamarosan a tetemeken mulatnak a férgek.

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elég csupán az egykori szép vidéket bejárni.

Igaz, még nincsenek oroszlánok és zsiráfok,

de van szenvedés, félelem, hervadó virágok.

A saláták között

A saláták között megjelentek a kiéhezett tetvek,

s elszaporodtak ezeken a békés növényeken,

pillanatok alatt lettek százakból ezrek.

Az eddig egészséges növények küzdöttek sokat,

a tetvek kíméletlenül szívták el az erejüket,

s mindebből semmiféle jó nem fogant.

Hamarosan a tetvekhez csatlakoztak a pajorok,

no meg a drótférgek és sok más kártevő is,

a salátáknál lettek mind állandó lakosok.

A saláták között úrrá lett a rettegés, s a félelem,

elsárgultak, elvesztették gyönyörű leveleiket,

és csendben pusztultak el egy sötét éjjelen.

Nehéz optimistának lenni

Nehéz optimistának lenni a mai világban,

melyben a gyűlölet igen gyorsan terjed,

és felbukkan a legapróbb vitákban.

Melyben elpusztítják mindazt, mi emberi,

megkeserítik a létet minden formában,

és így sok ember a helyét nem leli.

Melyben kihal a jóság, szenved az értelem,

manipulálnak, egymás ellen fordítanak,

s meglehet, a vége nem lesz vértelen.

Nehéz optimistának lenni remény nélkül,

s látni a szenvedő állatokat, növényeket,

mi sem menekülhetünk meg végül.

Keserű könnyek

Keserű könnyek áztatják a kiszáradt földet,

igen szomorú emberek könnyei ezek,

akik siratják az egykori zöldet.

A növény és állatvilágot, az élettel teli tájat,

a csicsergő madarakat, a fürge őzeket,

a sűrű bokrokat, dús lombú fákat.

Keserű könnyek válnak semmivé a porban,

és tűnnek el ott viharos gyorsasággal,

ahogy minden jó is eltűnik sorban.

Az izzadtság tengerében

Az izzadtság tengerében fürdenek az emberek,

szenvednek a kínzó hőség pusztító erejétől,

és van gondjuk, problémájuk rengeteg.

Ugyanúgy szenved a természet, s maga az élet,

pusztulnak a növények, ahogy az állatok is,

a manipulált forróság elhozza a véget.

Az izzadtság tengerében elhal a jelen és a jövő,

a remény is fulladozik magára nem találva,

sokan most jönnek rá, a sors cselszövő.

Mindig akad

Mindig akad, aki elvégzi a piszkos munkát,

s ezért majd meg is kaphatja a véres jussát.

Mindig akad, aki árulója hazának, népnek,

s aki az elősegítője a pusztulásnak, végnek.

Oly csodás ez az élet

Oly csodás ez az élet, egy igazi álomvilág,

melyben mindent szabad, ha engedik,

s amelyben nincsenek tragédiák.

Amelyben minden szép, jó, sőt tökéletes,

mindig ragyog a Nap a sötét éjben is,

s melyben a harc hiba, felesleges.

Melyben az elit dőzsöl, a szegény kussol,

és a fejét lehajtva reszket naphosszat,

csak ezt hagyva maga után jussul.

Amelyben az igazság halott, nem létezik,

ahogyan nem létezik a remény sem,

bezzeg a gőgös az büszkélkedik.

Oly csodás ez az élet, emberekhez méltó,

annyira humánus, s olyan meseszerű,

itt már csak a halálé lehet a végszó.

A kecskére bízott

A kecskére bízott káposzta elfogy gyorsan,

s utána így jár minden szép termés is,

egyik a másik után, mind, sorban.

A kecskére bízott kert teljesen megszűnik,

az egykori zöldből kopár területté válik,

és hamarosan az emléke is eltűnik.

Csuromvizes ruhák

Csuromvizes ruhák, izzadtság, forró levegő,

elviselhetetlen nappalok, gyötrő éjjelek,

szomjas állatok és kiszáradt legelő.

Pusztuló termőföldek, s víz nélküli patakok,

madártetemek az utak mentén szerte,

és kimerültségtől tántorgó alakok.

Csuromvizes ruhák, orrokat facsaró szagok,

a manipulált időjárás vígan teszi a dolgát,

eközben szenvednek kicsik, nagyok.

Semmi nem mozdul

Semmi nem mozdul. Fojtogat a forró levegő.

Szenved ember, állat és csontszáraz a legelő.

A hőség tombolva pusztít, leizzaszt, kimerít,

s előbb-utóbb, de biztosan mindenkit kiterít.

Semmi nem mozdul. A csinált forróság arat,

a levegő izzik, perzsel, s fuldokolnak a halak.

A növények kókadoznak, veszélyben a létük,

s joggal érzik azt, hogy senki nem tesz értük.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31