Saját alkotásaim
Az egész életünk kínok, panaszok sokasága,
legfőképp szenvedés és jó adag rettegés,
mielőtt eltűnünk az idő mocsarába.
Eltitkolt érzések, érzelmek kísérik az utunk,
bizonytalanság, kétkedés és sok félelem,
előbbre azonban sehogy nem jutunk.
Az egész életünk tragédiák sora és halmaza,
a hiszékenység, s a butaság uralja a létet,
egyszer talán eljön az értelem hajnala.
A kecskére bízott káposzta elfogy gyorsan,
s utána így jár minden szép termés is,
egyik a másik után, mind, sorban.
A kecskére bízott kert teljesen megszűnik,
az egykori zöldből kopár területté válik,
és hamarosan az emléke is eltűnik.
A hazugságok korszakában alig marad értelem,
minden ledegradálódik, s értékét veszíti,
megváltozik valamennyi érzelem.
Egymás ellen fordulnak rengetegen, gyűlölnek,
megtagadják még önmagukat is sokszor,
s az ártatlanokat kiáltják bűnösnek.
Megsemmisül mindaz, ami valaha emberi volt,
eltűnnek országok, társadalmak és népek,
amikről egykoron sok történet szólt.
A hazugságok korszakában nincs semmi jóság,
s amíg naponta a gyilkos mérget szórják,
a tömegek bambán az útjukat róják.
Éjszaka a nappal után, méghozzá örök éjszaka,
elpusztulhat minden ami csak valaha jó volt,
s beköszönt a ridegség gyilkos évszaka.
Lehullanak a virágok szirmai, kihalnak örökre,
elhullanak a madarak, a méhek, s a hüllők is,
és semmi ok nem lesz majd az örömre.
A kétéltűek, a bogarak és a rovarok sem bírják,
a természet törvényeit felül írja a hamisság,
s a végén az emberek faját is kinyírják.
Éjszaka a nappal után, ez biz borzalmas képlet,
az emberiség megsemmisíti ezt a világot,
ám végül utoléri őket is a sötét végzet.
Üres fejjel, s rettegő tekintettel sorban állva,
lesütött pillákkal, beidomítva, reszketve,
mindőjük a megmenekülését várja.
A megmenekülést egy nem létező szörnytől,
egy bebeszélt hazug dologtól, egy rémtől,
s elszakadva a való világtól, a Földtől.
Sokuk már önmagától is iszonyodik nagyon,
mikor egyedül ül az autójában, maszkban,
hiszi, a hatalom megmenti egy napon.
A média által hipnotizáltan, bambán néznek,
a lelkük megsemmisülten, s némán kiált,
ám hiába ígérnek bármit is az égnek.
Üres fejjel, s rettegő tekintettel, elveszetten,
a családjukat is megtagadva, oly ostobán,
sajnos ez a réteg immár menthetetlen.
A béka szindróma napjainkban valósággá vált,
és az emberek nagy része sajnos ezt teszi,
hiszékenységében magának okoz kárt.
Nem érzik, nem látják, nem tudják a valóságot,
és éppen ezen okból nem is gyanakodnak,
még véletlenül sem sejtik az igazságot.
Anélkül pedig elszállhat a maradék reményük,
és ha nem ugranak ki idejében e helyzetből,
a megsemmisülés végleg kiöli az esélyük.
A béka szindróma sajna jelen van a napokban,
aki alatt lassan melegszik a víz, hozzászokik,
s majd a főtt húsa eloszlik a habokban.
