A csillagok tengerén

A csillagok tengerén halad a lelkek hajója,

a fedélzetén minden ragyog és csillog,

s mindig boldog az összes lakója.

 

Az időtlen-idők kezdete óta úszik az égen,

nappal emberi szem soha nem láthatja,

naplemente után tündöklik az éjben.

 

A lakói mind békések és olyan nyugodtak,

bármilyen is volt az életük és a sorsuk,

végezetül mégis eme hajóra jutottak.

 

Itt nincs harag, gyűlölet, értelmetlen viták,

igazi szeretet uralja a végtelen perceit,

s mindörökre eltűntek a földi hibák.

 

A csillagok tengerén a Hold is rájuk nevet,

a hajó lágyan imbolyog a felhőkön át,

s az útja a halhatatlanság felé vezet.

A tündérek völgye

A tündérek völgye láthatatlan az emberi szemnek,

egy békés, nyugalmas, csodás helyen fekszik,

ahol a lakói állandóan jönnek-mennek.

 

Varászlatos a vidékük, körbe erdőkkel, bokrokkal,

a zöld mezőt pompázatos virágok serege lakja,

s errefelé nem kell számolni a gondokkal.

 

Néhanapján benéznek ide a koboldok és a manók,

üzletelnek, eszmét cserélnek, s jókat játszanak,

ritkán leszállnak itt másféle, mesebeli hajók.

 

Oly messziről jönnek, a galaxisok távoli zugából,

megpihennek kis időre, feltöltődnek a fényben,

és átadnak valamit cserébe az ősi tudásból.

 

Arra nagy szükség lehet a nehéz, viharos időkben,

amikor az emberek világát a gonosz ostromolja,

a tündérek e tudással segíthetnek még időben.

 

A tündérek völgye meseszép, s biz ilyen is marad,

a végtelenbe tartó lelkek tömege átsuhan erre,

és innentől az útjuk könnyű, tiszta, szabad.

Egy nyugalmas nap

Egy nyugalmas nap a sok rettentő között,

mikor a vidámság szétárad a rossz fölött,

és visszahúzódik a gaz a sötétség odvába,

a hitvány pedig beleesik a saját mocskába.

 

Kellemes szellő fújdogál, s ragyog a Nap,

a bárányfelhők közül most egyik sem rab,

méhek zümmögnek a zöld, virágos réten,

és az örömöt ma semmi nem tartja féken.

 

A víztükör nyugodt és felcsillan a remény,

madarak szállnak e békés napnak az egén,

színes falevelek zörögnek a sün lábai alatt,

s a földeken, kint, még sok élelem maradt.

 

Egy nyugalmas nap, melyből sok kellene,

s végre szárnyalhat a szabadság szelleme,

a boldog kacajok szebbé teszik a perceket,

a sors maradandóvá tehetné eme helyzetet.

tollazat, naplemente, sárga-2428666.jpg

Varázslatos élet

Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,

melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,

s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.

 

Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,

hol szerelem járja át a napok minden percét,

s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.

 

A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,

nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,

és alapból a jó, a békésebb élet titka.

 

A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,

oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,

nem meglepő a mindennapos derültség.

 

Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,

mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,

ám az ember sajnos felébred végül.

tavasz, virágos rét, fény-620869.jpg

Régi szép idők

Régi szép idők, mikor még volt béke és nyugalom,

amikor boldog és vidám gyermekévek jártak,

és senkit nem aggasztott a léha unalom.

 

Az emberek nem utálták, hanem szerették egymást,

együtt jártak kirándulni, bulizni, s szórakozni,

és sokuk tanult a másiktól egy, s mást.

 

Meg lehetett élni a jövedelemből, maradt is belőle,

mindenki tette a dolgát, s végezte a feladatát,

és nem számított, ki mit gondol felőle.

 

Az évszakok évszakok voltak, a levegő friss, tiszta,

sok volt a vidámság, s őszinték a barátságok,

és a cél előtt senki nem fordult vissza.

 

Nem félelem és rettegés uralta a nap minden percét,

s nem szórták folyvást a mérget a levegőből,

teljesítve ezzel a sötét gonoszok tervét.

 

Régi szép idők, igazak voltak, s nem csupán álmok,

azóta sokat változott a világ, de rossz irányba,

az emberiség hitvány lett, aljas és álnok.

lányok, természet, boldogság-6174061.jpg

A nyugalom szigetén

A nyugalom szigetén dúsak a rétek, zöldek a mezők,

patakok csörgedeznek a dombok oldalában,

s mindenfelé fák, tölgyek és fenyők.

 

Virágok illata tölti be a vidéket, s szellők szállnak el,

harmat csillog reggelente a fűszálak garmadán,

e helyen minden élőlény békét lel.

 

Bárányfelhők iramlanak a kék ég végtelen tengerén,

nincs harag, nincs háború, sem bú, sem bánat,

itt, a világnak e rejtett szegletén.

 

Nem létezik gonosz, nem szít feszültséget az ármány,

a pénz hatalma eme szigetet nem érte el soha,

és nem létezett errefelé járvány.

 

Nem szálldosnak erre a félelem és a rettegés árnyai,

szeretet, s békesség uralja a napokat, perceket,

s bármikor vidáman lehet játszani.

 

A nyugalom szigetén szinte megállt az idő és pihen,

nem zavarhatja fel semmi a végtelenség vizét,

a vágyak, s az álmok világa, az ilyen.

Álomvilágban élve

Álomvilágban élve a valóságot homály fedi,

másnak tűnnek a nappalok, az éjek,

s az élet boldogsággal teli.

 

Napfény ragyogja be a tájat, s zöldek a rétek,

méhek zümmögnek a virágok fölött,

az élőlények vidáman élnek.

 

Senki nem bánt senkit, s nyugodtak a napok,

nincsenek problémák, sem gondok,

s nincsenek foglyok, rabok.

 

Őszinték az emberek, s a szeretet ereje nagy,

nem létezik a gonosz, s az ármány,

és nincsen hideg, sem fagy.

 

Érzésekkel, s érzelmekkel telítettek a percek,

mindenfelől árad a segítőkészség,

s a szívek örömmel teltek.

 

Álomvilágban élve békések a vágyak, álmok,

az ébredés biza fájdalmas, rémítő,

a valóság szörnyű, s álnok.

flowers, meadows, grass-3571119.jpg

A lelki béke

A lelki béke, egy mindenki által áhított állapot,

amely nagyon keveseknek adatik meg,

habár sokan eljátsszák a látszatot.

 

A látszatot, mely a nyugalomról, s békéről szól,

ám valójában feszültséget, s bánatot rejt,

ki rejtegeti fájdalmát, tudja ezt jól.

 

Ugyanakkor szégyelli az érzéseit, s szíve óhaját,

fél, hogy kihasználhatják a gyengeségét,

s belülről hallja meg önnön sóhaját.

 

Annyira nehéz megbirkózni a valóság árnyaival,

melyek megkeserítik a létet, s a vágyakat,

és könnyen leszámolnak az álmaival.

 

A lelki béke, egy mindenki által áhított állapot,

amely nagyon keveseknek adatik meg,

habár sokan eljátsszák a látszatot.

meditate, relax, relaxing

Béke és nyugalom

Béke és nyugalom, napfény és csend,

zöldellő mezők, nyíló virágok, felhők,

vidám madárcsicsergés, s apró neszek,

élénk rovarseregek, s hajladozó erdők.

 

Béke és nyugalom, csodás természet,

a páratlan élővilág lenyűgöző varázsa,

parányitól a hatalmasig, ezerféle élet,

mindezeknek a lélekre biz jó a hatása.

tree, flowers, meadow

A Béke

Fáradtan, porban poroszkál a Béke,

s hiszi, hogy útjának még nincs vége.

Egy szikla mellett védett helyet talál,

lepihen kicsit, még várhat rá a halál.



Visszagondol a múltra, a régi időkre,

a szép pillanatokra, az előre vivőkre.

Ősidők óta rója a hegyeket, völgyeket,

ismer minden bokrot, füvet, tölgyeket.



Számtalan kort túlélt és sokat látott,

állandóan a megnyugvásra vágyott.

Bármerre is bandukolt háború zajlott,

a csatazaj már kilométerekről hallott.



Néhanapján sikerült békét vinni nekik,

remélte a segítségében örömüket lelik.

Sajnos tévedett. Az érdekük más volt.

Álmuk a pénzről, s a hatalomról szólt.



A kapzsiságuk nem igen ismert határt,

látta már, hogy nehezen nyerhet csatát.

A legapróbb földért gyilkoltak rendre,

sohasem vágytak igaz szívből a csendre.



A földrészek vértől áztak, tűzben égtek,

harácsolás zajlott, sokakat széjjel téptek.

Éhínség, betegség, s járványok dúltak,

adóztak elnyomva, míg ki nem múltak.



Változtak a korok, de a gonosz maradt,

a Béke jó szándékával a semmibe haladt.

Bolond öreg remetének nézik oly sokan,

küzdelméből sajnos semmi jó nem fogan.



Kipihenve felállt, s fogott egy erős botot,

a reményre és a szeretetre keresne okot.

A szívéhez kapva, fájón sóhajtva nyúlt el,

az emberi világ igazi békére soha nem lel.