A vágyott nyugalom

A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,

pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,

azonban a sors sajnos nagyon álnok.

 

Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,

s miközben az ember már beleéli magát,

gyorsan küld felé egy sötét árnyat.

 

A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,

olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,

amit senki nem szívesen adna vissza.

A megfizethetetlen nyugalom

A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,

holott mindenki nagyon érzi a hiányát,

s biz ez hozná az életkedvet vissza.

 

Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,

élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,

a jóhoz néha ez is elég csupán.

 

Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,

beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,

elűzve a sötét gonosznak a bűzét.

 

A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,

támogatja az egészséget, örömmel tölt el,

s általa bárki igazi békét lelhet.

Madárcsicsergés

Madárcsicsergés hajnalban, este és reggel,

igazi nyugalmat sugall, békét, szeretetet,

s kellemesebben szól, mint a vekker.

 

Messze viszi a szél a kis madarak hangját,

s változatos dallamok kelnek versenyre,

ezzel szebbé téve az emberek napját.

 

Madárcsicsergés a természet kedves része,

behozza az életet, s a reményt a városba,

így száműzve a sötétséget a fénybe.

A színtiszta nyugalom

A színtiszta nyugalom olyan, mint a drágakő, ritka,

különlegessége felér a legszebb gyémántokkal,

s varázslatosságának a lelki béke a titka.

 

Olyan sokan vágynak rá, s annyira kevesen érik el,

mindazok, akiknek sikerült rátalálni e kincsre,

örömmel és vidáman néznek az égre fel.

 

A színtiszta nyugalom szinte felfoghatatlan dolog,

egy álomkép csupán az örök vágyakozásban,

s így is fog maradni, amíg a Föld forog.

Lehetne ez egy szebb világ

Lehetne ez egy szebb világ, ha úgy állnánk hozzá,

s ha a szeretet ereje irányítaná a gondolatokat,

akkor az igazság nem zsugorodna ponttá.

 

Nem halna ki az értelem, a becsület, és a szépség,

s nem venné át a helyüket az a rengeteg rossz,

a sötétség, a gonoszság, a szörnyű rémség.

 

A jóság és a tiszta szív lenne mindennek az alapja,

egymás segítése, megértése, természetes lenne,

s az összefogás emelne minket a magasba.

 

Lehetne ez egy szebb világ, s egy sokkal jobb élet,

varászlatosabbá válhatna valamennyi percünk,

és békében, szabadon élne minden lélek.

Az álmok tengerén

Az álmok tengerén ringatózik egy sodródó hajó,

a kabinjai, s a raktárai vágyakozásokkal teltek,

utasai között akad öreg, fiatal, apó és anyó.

 

Minden lélek keresi a békét, s a szeretet világát,

a megnyugvást, az elismerést, az őszinteséget,

és kutatja a sorsa kiszámíthatatlan irányát.

 

Reménykednek, hogy egyszer kikötnek valahol,

egy szigeten, ahol mindig ragyog a Nap fénye,

s ahol a szerelmes szívek dobbanása zakatol.

 

Egy olyan helyen mindig tiszta és friss a levegő,

senki nem bánt senkit, nincsenek problémák,

s ott bizony örökre üres marad a temető.

 

Az álmok tengerén hullámokat vetnek a sóhajok,

s a hajó vitorláit dagasztja a jó szándék szele,

a végtelenbe tartanak az évek, a hónapok.

Nyugodt esték, békés napok

Nyugodt esték, békés napok, s vidám élet,

erre vágyik az a rengeteg megfáradt lélek.

Oly sok szenvedés, s annyi fájdalom után,

emberibb és sokkal igazabb időkre csupán.

 

Áhítják a szeretetet, s a szerelem varázsát,

az örömteli ölelést és a szívnek a tanácsát.

Vágyják az egészséget, mesebeli dolgokat,

s minden jót, ami megszépítheti a sorsukat.

 

Nyugodt esték, békés napok, órák, percek,

és szép évek, melyek boldogságban telnek.

Mindezeket, s mást is álmodnak olyan rég,

Földet, ahol süt a Nap, s mindig kék az ég.

Hamar elmúlik

Hamar elmúlik minden jó és minden szép,

s a lélek azt kívánja, hogy ne múljon még.

Jó lenne, ha maradna a karácsonyi varázs,

a szeretet, az öröm, a boldogság, a parázs.

 

A tisztaság parazsa és a nyugalom békéje,

az ölelés ereje jót hoz az emberek népére.

Megerősíti a szívet és bátorságot biztosít,

s a rosszal szemben igencsak megizmosít.

 

Hamar elmúlik mindig az, amit szeretünk,

ne hagyjuk annyiban, lássuk mit tehetünk.

Vértezzük fel magunkat, védekezzünk jól,

hiszen minden rólunk, s az életünkről szól.

A csillagok tengerén

A csillagok tengerén halad a lelkek hajója,

a fedélzetén minden ragyog és csillog,

s mindig boldog az összes lakója.

 

Az időtlen-idők kezdete óta úszik az égen,

nappal emberi szem soha nem láthatja,

naplemente után tündöklik az éjben.

 

A lakói mind békések és olyan nyugodtak,

bármilyen is volt az életük és a sorsuk,

végezetül mégis eme hajóra jutottak.

 

Itt nincs harag, gyűlölet, értelmetlen viták,

igazi szeretet uralja a végtelen perceit,

s mindörökre eltűntek a földi hibák.

 

A csillagok tengerén a Hold is rájuk nevet,

a hajó lágyan imbolyog a felhőkön át,

s az útja a halhatatlanság felé vezet.

A tündérek völgye

A tündérek völgye láthatatlan az emberi szemnek,

egy békés, nyugalmas, csodás helyen fekszik,

ahol a lakói állandóan jönnek-mennek.

 

Varászlatos a vidékük, körbe erdőkkel, bokrokkal,

a zöld mezőt pompázatos virágok serege lakja,

s errefelé nem kell számolni a gondokkal.

 

Néhanapján benéznek ide a koboldok és a manók,

üzletelnek, eszmét cserélnek, s jókat játszanak,

ritkán leszállnak itt másféle, mesebeli hajók.

 

Oly messziről jönnek, a galaxisok távoli zugából,

megpihennek kis időre, feltöltődnek a fényben,

és átadnak valamit cserébe az ősi tudásból.

 

Arra nagy szükség lehet a nehéz, viharos időkben,

amikor az emberek világát a gonosz ostromolja,

a tündérek e tudással segíthetnek még időben.

 

A tündérek völgye meseszép, s biz ilyen is marad,

a végtelenbe tartó lelkek tömege átsuhan erre,

és innentől az útjuk könnyű, tiszta, szabad.