Saját alkotásaim
Mindenki a maga nevében ígérjen és ne a máséban,
s ne mást küldjön el maga helyett cselekedni,
amíg meghúzódik hátul, az árnyékban!
Ha nem bír el valamivel, akkor maradjon csendben,
s ne becsmérelje azt, aki amúgy igen sokat tesz,
és ne forduljon a valósággal szemben!
Mindenki a maga nevében ígérjen, de azt is csínján,
jól gondolja meg, miket mond, s mire hajlandó,
és ne okoskodjon az erejének híján!
Sok ember hiszi, hogy neki van a legnagyobb gondja,
és ezt bizony érezteti is másokkal rendszeresen,
s ha kérdezik, ha nem, a sérelmeit elmondja.
Sok ember hiszi, hogy másoknak bezzeg öröm az élet,
csupa vidámság, mosoly, derű, felhőtlen kacagás,
miközben fölötte keserűen szállnak az évek.
Sok ember hiszi, hogy nem számít senkinek a világon,
számkivetettnek érzi magát és igen magányosnak,
úgy gondolja, ez így is marad, bármit csináljon.
Senki ne várja el mástól azt, amit maga meg nem tenne,
amit soha nem érezne önmagához közel állónak,
és ami miatt nagyon közel lenne a veszte.
Senki ne várja el mástól azt, hogy adja fel önmaga énjét,
a saját vágyait, álmait, elképzeléseit és a terveit,
s homályosítsa el az igazi, ragyogó lényét.
Ha mindenki csak vár a sült galambra tátott szájjal,
s a szemeit behunyva álmodozik a jóról,
akkor ki is törődne bárki mással.
Vár, miközben telnek a percek, az órák és a napok,
kezd türelmetlen lenni, s korog a gyomra,
érzi, ideje alkotni valami nagyot.
Érzi, ám mégsem tesz semmit, tegyék meg mások,
azonban ez a gondolkodás a vég felé visz,
s kútba eshetnek a szép álmok.
Ha mindenki tétlenül ül, s bambán bámul maga elé,
biz csalódhat, mert a többi ugyanezt teszi,
s mind haladnak az éhhalál felé.
Majd más megteszi, gondolják ezt oly sokan,
és legyen szó bármiről is, csinálják mások,
s az lényegtelen milyen módon, hogyan.
A nehézségekkel, bajokkal, nehéz együtt élni,
mindenki szeretne kibújni a felelősség alól,
s a legtöbb rettegő még önmagát sem érti.
Sokszor olyan jó lenne ez, vagy esetleg amaz,
ám kockázatosnak bizonyulhat a cselekedet,
és végül szokás szerint marad a panasz.
Ki kellene harcolni a szabadságot és a békét,
a nyugalmat, a család biztonságát, a jólétet,
de most nem hagyhatjuk magára a tévét.
Majd más megteszi, csupán türelem, az a fő,
ez a hozzáállás szégyenletes és siralmas is,
és nem csoda, hogy a sötétség ideje jő.
Könnyű a másét feláldozni, az bizony nem számít,
és nem számít a családjuk, sem a gyermekeik,
ha meghalnak, van aki csak vállat rándít.
Van az a pénz, amiért egyesek elárulják a népüket,
elpusztítanának bárkit, bármikor, előnyökért,
s a televízióban mutogatják a képüket.
Közben szentül hiszik, ők kimaradnak majd ebből,
hiszen maradéktalanul segítik a sötét hatalmát,
ám állításaik véreznek számtalan sebből.
Mindez lényegtelen, mert velük nem lehet vitázni,
amire leszerződtek, legyen az bármily gonosz,
azt bármi áron végig fogják csinálni.
Könnyű a másét feláldozni, őnekik az sohasem fáj,
a markukat dörzsölve nevetnek az embereken,
de egyszer rájuk is elszámoltatás vár.
