Addig becsüljünk meg valakit

Addig becsüljünk meg valakit, amíg még tehetjük,

főképpen, ha közel áll hozzánk, s szeretjük,

és ne azután, amikor már temetjük.

 

Ne akkor ébredjünk rá minderre, mikor biza késő,

mikor a hiánya égeti a lelkünket, mint a tűz,

s amikor elszállt a pillanat, a végső.

 

Addig becsüljünk meg valakit, amíg van reá mód,

s a szemeink tükrét nem a könnyek áztatják,

addig, csak addig tehetünk érte jót.

istockphoto 896025292 612x612 1

Mennyire el tud kopni az ember

Mennyire el tud kopni az ember, sajnos mennyire,

egyre több mindene fáj, alig van, amije nem,

és a lakásától sem jut el már messzire.

 

Mennyire el tud kopni az ember, mennyit szenved,

egykori elméje sem ragyog, mint rég, de érzi,

az élet kegyetlen és kiutat nem enged.

pexels photo 6003454

A pénz uralma

A pénz uralma fojtogatja a világot, az embereket,

markában tartja a lelkeket, s minden élőt,

megkeserítve az éjeket, a reggeleket.

 

Sokan bármire képesek érte és eladják magukat,

vannak, akiknek az a mindenható istene,

s miatta hurokba dugják a nyakukat.

 

Nélküle a lét sokkalta békésebb, emberibb lenne,

a szeretet igaz fénye átjárhatna mindenkit,

és az élet gördülékenyebben menne.

 

A pénz uralma könnyeket fakaszt, megnyomorít,

s miközben kevesek rémuralmát biztosítja,

a legtöbbeket bizony nyomorba taszít.

dollars 517113 640

Az álmok kora lejárt

Az álmok kora lejárt, beköszöntött a sötétség kora,

a valóságnak, s az igazságnak ím bealkonyult,

az egykori reményt is elfújta a szél, tova.

 

Az álmok kora lejárt, a mesebeli hősöknek is vége,

az emberiség igen nehezen ébred kábulatából,

és hiába tekint fel, oly esdeklően az égre.

istockphoto 910827124 612x612 1

Kényszerhelyzetben nehéz élni

Kényszerhelyzetben nehéz élni és nehéz dönteni,

az ember lelke ki van szolgáltatva folyvást,

s gyakran hullanak sokak könnyei.

 

Kényszerhelyzetben nehéz élni, tenni a dolgokat,

megfosztva a boldogságtól és a reménytől,

oly könnyű tönkretenni a sorsokat.

pexels photo 6670058

Keserűség és szomorú arcok

Keserűség és szomorú arcok, csalódottság és bánat,

a becsapottság érzése tüzet szít a lelkekben,

s a remények a sötétségbe szállnak.

 

Keserűség és szomorú arcok, megtört emberi életek,

a kapzsiság, s a pénz uralma megmutatkozik,

kiölve, a bennünk lakozó fényeket.

pexels photo 6382634 1

A fájdalmas sebeket szerzett lélek

A fájdalmas sebeket szerzett lélek soha nem vidám,

nem boldog, nem felszabadult és nem is örül,

nagyon jól tudja, ez az élet milyen silány.

 

A fájdalmas sebeket szerzett lélek szíve belül vérzik,

s összetört álmai darabjai szerteszét hevernek,

számára az út vége sötét és nem fénylik.

girl 1192481 640

Az édesből is lehet keserű

Az édesből is lehet keserű, ha az élet azzá teszi,

és gyakorta nyomorgatva a lelkek sokaságát,

az emberek maradék életkedvét is elveszi.

 

Az édesből is lehet keserű és méreggé is válhat,

méreggé, amely átitatja valamennyi percet,

s teret adhat a fájdalomnak, gyásznak.

candle 2651278 640

A lelkünk mélyén

A lelkünk mélyén tudjuk, hogy leépülünk lassan,

fáradékonyabbá, gyengébbé válunk mind,

és a sors ostora végül rajtunk csattan.

 

Az egykori erőnk immár a múlté és csupán álom,

a tükörben sem azt látjuk, amit szeretnénk,

s nem akarjuk, hogy bárki velünk háljon.

 

A ragyogásunkat is elfújta a szél, s nem jő vissza,

ez nagyon megvisel bennünket, nagyon fáj,

hogy mennyire, az bizony a szívünk titka.

 

Végül feledésbe merülünk, mint aki nem létezett,

az emlékünket a szeretteink őrzik, míg élnek,

és a kaszás mindig is mögöttünk lépkedett.

 

A lelkünk mélyén talán soha nem volt nyugalom,

a békesség és a szeretet sem vitte túlzásba,

s legvégül, az eltávozás lesz a jutalom.

woman 2942839 640

Akkor értékelünk valakit

Akkor értékelünk valakit, amikor már többé nincs,

amikor csak az emlékezetünk tartja életben,

s rádöbbenünk ki is volt, mekkora kincs.

 

Bezzeg míg élt, sohasem foglalkoztunk igazán vele,

egyszerűen természetesnek vettük, félvállról,

s most, hogy késő, a szívünk bánattal tele.

 

Soha nem ismertük el, mi is jelentett a számunkra,

mennyire szerettük, tiszteltük és becsültük,

s ím, szomorúság nehezedik a vállunkra.

 

Akkor értékelünk valakit, mikor már túlontúl késő,

hisz a lelke immár messze jár, a végtelenben,

s az az útja a számára és nekünk is a végső.

angel 3683276 640