kérdések Archívum - Kiss Gyula versei

Miért is kellene

Miért is kellene a biztonság, miért kellene a jó,

miért lenne szükség stabilitásra és békére,

hát nem jobb a látszat, s a hazug szó?

Kinek is lenne szüksége kedvezményre, minek,

hiszen nem jobb mindenért többet fizetni,

s létezik, hogy az ne tetszene valakinek?

Kinek kellene több nyugdíj, s családtámogatás,

minek az életkor utáni adómentes jövedelem,

nem jobb egy kifizethetetlen szolgáltatás?

Miért is kellene olcsóbb üzemanyag, szebb élet,

mire jó a szeretet, család, kiszámíthatóság,

amikor keservesek is lehetnek az évek?

Ébredj magyar

Ébredj magyar, amíg ébredni van időd,

ha nem teszed, örökre odalesz a jövőd!

Hallgass a szívedre, az értelem szavára!

Biztos elmennél idegenekért a halálba?

Elárulnád a hazád, véres júdás pénzért,

euróért, dollárért és egy hitvány célért?

Elárulnád a népedet, saját gyermeked,

csak hogy megtartsd eddigi helyzeted?

Ha nem tudsz érvelni, inkább hallgass,

de másokat a butaságoddal ne zargass!

Ha nem tudod felfogni, mi is a valóság,

megperzsel az igazság, meg az adósság.

Van értelme hőbörögni, meg lázadozni,

pénzzel a zsebben csodára vágyakozni?

Miféle dolog megvetni önmagad népét,

és előidézni saját hazád szomorú végét?

Milyen hitvány az, aki tombol, s őrjöng,

és csekély értelmi szintjén csak hőzöng?

Aki beleköt bárkibe, az üres feje szerint,

odaüt az ártatlannak újra, meg megint?

Ébredj magyar, döntsd el, akarsz-e élni,

vagy inkább magad megadva csak félni!

Akarod-e népednek, családodnak javát,

vagy elhiszed a hazug hitványak szavát?

Ki nem mondott gondolatok

Ki nem mondott gondolatok, eltitkolt érzések,

fájó szívek és be nem vallott szerelmek,

mindig maradni fognak kérdések.

Kérdések, hogy miért így, miért nem másként,

s miképpen romlott el az, ami szuper volt,

hogyan viselkedhet az ember nyájként?

Ki nem mondott gondolatok és hamis igazság,

elferdített valóság, s ketrecbe zárt vágyak,

a pokolban lesz majd a végső vigasság.

Milyen lehet

Milyen lehet gyűlölt, népek árulójaként élni,

és figyelmen kívül hagyni az igazságot,

ugyanakkor belül rettegni, s félni?

Milyen lehet bérencként megélni a napokat,

megvásároltként végrehajtani a rosszat,

és halálba küldeni kicsiket, nagyokat?

Hogyan tud nyugodtan aludni az, ki hitvány,

ki eladta a szívét és eladta a sötét lelkét,

s aki csak egy tömeggyilkos szimplán?

Milyen lehet szembesülni a rideg valósággal,

s hogy tud tükörbe nézni egy jellemtelen,

vastag bőrrel a képén és csalódással?

Vajon milyen nyomot hagyunk

Vajon milyen nyomot hagyunk magunk után,

és hogyan fognak majd emlékezni reánk,

csak egy széljegyzet leszünk csupán?

Vagy egy olyan ember, aki tiszteletet érdemel,

aki mindig becsületesen élt, tette a dolgát,

és aki senki előtt, soha nem térdepelt?

Vagy olyan, aki hazug, önző, öntelt, becstelen,

kinek egyetlen szavában sem volt igazság,

és aki csalt, lopott, amúgy rendesen?

Olyan, akit a szeretet vezérelt, s a tiszta jóság,

a megértés, a segítőszándék, az emberség,

és aki támasz volt, nem emberi jószág?

Netán olyan, akinek kizárólag önmaga számít,

aki azt harsogja, hogy mekkora egy sztár,

és ugyanakkor minden szava sántít?

Vajon milyen nyomot hagyunk eme világban,

említésre méltót, vagy leginkább rosszat,

tán e világ nem fuldoklik a hibákban?

Mikor ébred végre a fény

Mikor ébred végre a fény és tépi le a láncát,

amit már olyan rég reá rakott a sötétség,

mely azóta is járja tébolyult táncát?

Mikor ébred végre a fény, meddig tűr még,

s meddig hagyja, hogy a gonosz eltiporja,

nem kellett volna már visszaütnie rég?

Mikor ébred végre a fény és mégis mire vár,

talán a csodára, hogy a sötétség feladja,

s önként visszaadja azt, ami neki jár?

Mennyit bír ki egy lélek

Mennyit bír ki egy lélek, amíg küzd e világon,

mennyiféle terhet, gondot kell elviselnie,

s mi mindent muszáj, hogy kiálljon?

Mennyit bír ki egy szív, amely valóban szeret,

mely zord időkben is a szeretteiért dobog,

s fáj neki, ha értük többet nem tehet?

Mennyit képes elviselni az elme nyomás alatt,

mennyi keserűséget, bánatot, csalódást,

s csoda-e, ha egyben maradt ezalatt?

Mennyit bír ki egy lélek, amíg a végtelenbe ér,

az utazása közben számot vethet a sorssal,

vagy még azalatt is csak retteg és fél?

Miféle ember lehet az

Miféle ember lehet az, aki fogékony a rosszra,

akinek nincs lelkiismerete, sem becsülete,

s aki hitvány marad egész élethosszra?

Aki elárulja a népét, a családját és minden jót,

akinek nem számít más, csakis a haszon,

s aki becsmérli a hazáját is azonmód?

Miféle ember lehet az, aki öntelt és beképzelt,

ki túl sokat hisz magáról, pedig egy senki,

s aki a népe ellensége előtt letérdelt?

Mi marad meg majd rólunk

Mi marad meg majd rólunk, miután távozunk,

jóként, vagy rosszként emlékeznek-e reánk,

s addig még mi mindenről álmodunk?

Mi marad meg majd rólunk a végtelen időben,

a szavaink, a tetteink, hogy kik is voltunk,

s lesz-e nyomunk, a csillagos jövőben?

Senki nem öregnek születik

Senki nem öregnek születik, addig hosszú az út,

túlságosan sokat kell eltűrni és elszenvedni,

végül mégis kiderül, a valóság igen rút.

Senki nem öregnek születik, s van, ki meg se éri,

túlontúl korán elköszön ettől a földi világtól,

és hogy miért, a vég előtt meg sem érti.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30