Saját alkotásaim
Mások pénzén és munkája által könnyű élni,
dőzsölni, szórakozni, s meggazdagodni,
ha az elszámoltatástól nem kell félni.
Ha következmény nélkül bármit lehet tenni,
meg is teszik, nekik nem kerül semmibe,
birtokokat, no meg kastélyokat venni.
Mások pénzén szép az élet és vígak a napok,
s amíg az emberek sokasága tönkremegy,
háborúzgatnak, s hazudoznak nagyot.
Mennyi öröm is adódik az életben, de mennyi,
minden perc vigasság, boldogság, mosoly,
s mindezekért nem is kell sokat tenni.
A szeretet állandó, s a barátságok igen mélyek,
a családok összetartanak, a szerelem örök,
s a lelkek a ragyogó csillagok felé néznek.
Nincs veszekedés, nincs viszály, s nincs harag,
a békesség és a nyugalom alapvető értékek,
mindezek leírására alig léteznek szavak.
Az ölelések mindennaposak, az álmok szépek,
a vágyak tiszták, önzetlenek, szívből jövők,
s esténként soha nem üldöznek a rémek.
Mennyi öröm is adódik az életben, de mennyi,
az ember fel sem fogja, milyen szerencsés,
s hogy e világon megfizethetetlen lenni.
A megszokás hatalma előbukkan minden alkalommal,
legyen az bármelyik ünnep, s bármilyen esemény,
azt meg kellene tölteni értelmes tartalommal.
A Szilveszter az egyik ilyen, látszólag vidámság, öröm,
a bulizás, s az önfeledt szórakozás napja és estéje,
amikor a valóság bizony vissza nem köszön.
Az önámítás éjszakáján megannyi fogadalom születik,
és megannyi álom, ígéret kering a világon szerte,
ám ezek kevés ideig táplálják a szívek tüzeit.
Másnaptól jön a drágulás, újabb adók, s újfajta terhek,
újabb hitelek, melyek visszafizetése kilátástalan,
jönnek az újabb csapdák és a mélyebb vermek.
Ám az emberek mulatnak, nem érdekli őket az igazság,
nem érzik, nem értik és érdektelen a számukra,
csakis egy számít, a ma esti, boldog vigasság.
A megszokás hatalma elhomályosítja a tudatot magát,
elvakítja a szemek látását és a fények ragyogását,
s így, csak kevesek hallják meg a túlélés szavát.
Egy igazságtalan világban oly csodás az élet,
s mindennap egy igazi álomnak számít,
melyet dicsőíthet a rengeteg lélek.
Boldog minden eltelt perc és valamennyi óra,
a szíveket melengeti a gyötrelem tüze,
s nem számíthat senki, semmi jóra.
Micsoda öröm nélkülözni, jogok nélkül élni,
a szabadságot eltemetni valódi gyönyör,
s egy mámor állandóan csak félni.
Ki ne szeretné, ha elvennék mindenét hamar,
legalább nem lenne semmije, soha többé,
és nem létezhetne pénzügyi zavar.
Ki ne vágyna jó kis szenvedésekre, s kínokra,
és ki ne vágyna háborúra, pusztulásra,
miközben virágot visz a sírokra.
Egy igazságtalan világban sose volt igazság,
és soha nem is hiányzott, hiszen minek,
ilyen ez az élet, egy vigasság.
