Címke: bánat

Egy jólelkű ember

Egy jólelkű ember üldögél csendben a padon,

és reméli, hogy minden szebb lesz egy napon.

Mindig kitette a szívét-lelkét ha csak lehetett,

sajnos hiába, ez a világ nem az, amit keresett.

 

Nem találta meg a fényt a sötétség közepette,

és nem érezte úgy, hogy a remény közeledne.

Azt viszont látta, miként bukik el a jó, a szép,

és miként közeledik vígan, mosolyogva a vég.

 

Egy jólelkű ember néma harcot vív magában,

szomorúan, elkeseredetten rengeteg bajában.

Fájlalja, amiért az erejéből csak ennyire telik,

ugyanakkor tudja, az igazság örökre elveszik.

image 1779702670744 compressed

Reményt adni nagyon nehéz

Reményt adni nagyon nehéz eme világban,

mely keserűséggel és fájdalommal teli,

bezzeg a rettegtetés, na az hibátlan.

 

Reményt adni nagyon nehéz, de mennyire,

üres szavak sokasága száll a semmibe,

és mindez sajnos nem jó semmire.

image 1779371205032 compressed

A távolban jár már a remény

A távolban jár már a remény, szomorúan baktat,

eközben mereng a régi szép időkön, a múlton,

és mindazon, amit tőle az emberek kaptak.

 

A távolban jár már a remény, s vele tart az esély,

mindig barátok voltak és a sorsuk is hasonló,

számukra ez a világ csupa sötétség, veszély.

image 1778865146426 compressed

Mikor már csak

Mikor már csak önmagunk árnyékai vagyunk,

s a legszebb éveink a végtelen felé tartanak,

átgondoljuk, az utódokra mit hagyunk.

 

Mikor már a Nap melege is hűvösnek érződik,

és a szellő cirógatása kemény ütésként hat,

rájövünk, mindez túl jól nem végződik.

 

Mikor már alig tudunk felmenni a lépcsőkön,

mindenünk fáj és a levegőt kapkodni kell,

az esélyeinken merengünk, a végsőkön.

 

Mikor már az emlékezetünk többször hibázik,

és a hajdani elménk inkább aludni vágyik,

az egykori énünk egyre jobban hiányzik.

 

Mikor már semmi nem megy úgy, mint régen,

s már a szeretet is megkopik irányunkban,

éjszakánként szomorúan ülünk az éjben.

 

Mikor már csak szenvedés a sorsunk és bánat,

nevetés ritkán hagyja el kiszáradt ajkainkat,

a lelkünk az utolsó sóhajtásunkra várhat.

image 1777492052369 compressed

Virágos réteken

Virágos réteken sétál a megfáradt remény,

és azon mereng, az élet mennyire kemény.

Szomorú ettől, elege van, pihenőre vágyik,

a hajdani időkből már semmi nem látszik.

 

Tudja, az emberek könnyen becsaphatóak,

s a számára a gyengeségeik nyilvánvalóak.

Nem boldog, hisz látja, elesettek, esendők,

soha nem voltak, nem is lesznek egyenlők.

 

Virágos réteken kullog a remény zavartan,

s nem érti, hogy is lehet ennyire zavarban.

Úgy dönt, most ideje szabadságra vonulni,

míg ez a világ nem képes a hibáiból okulni.

image 1776429595322 compressed

A lélek szomorúan látja

A lélek szomorúan látja, szenved a test,

fájdalmak és betegségek kínozzák,

a barátja nem túl jó képet fest.

 

Egykoron együtt indultak el az útjukon,

megfogták egymás kezét, s uccu neki,

akkor még mosollyal az arcukon.

 

Jó ideig haladtak vidáman, s boldogan,

jól érezték magukat, egyek voltak,

és tették a dolgukat szorgosan.

 

Telt-múlt az idő, felhők gyűltek az égen,

és elhomályosították a Nap fényét,

nem ragyogott úgy, mint régen.

 

A Hold is látta, változni kezdett valami,

mikor éjjelente betekintett hozzájuk,

a testnek a nyögését vélte hallani.

 

Jól hallotta, a test alaposan megkopott,

a lélek sajnálattal nézte alvó társát,

hisz az ő ereje még nem fogyott.

 

Még mindig fitt volt, örök fiatal, gyors,

ám egyedül képtelen sok dologra,

ezt a fintort szánta neki a sors.

 

A lélek szomorúan látja, megállt az óra,

és a bagoly huhogása figyelmezteti,

nem számíthat már semmi jóra.

image 1771854048927 compressed

Önnön fájdalmát

Önnön fájdalmát mindenki maga érzi,

maga szenvedi el és maga is viseli,

ugyanakkor a másokét kétli.

 

Kétli, hiszen az nem neki okoz kínokat,

nem az ő testét, lelkét, szívét gyötri,

s csak merengve nézi a sírokat.

 

A sírokat, melyekben a családja pihen,

melyekben az ismerősei fekszenek,

és képtelen elhinni, van ilyen.

 

Önnön fájdalmát senki nem feledheti,

nincs rá mód, az vele él, s vele hal,

soha nem fogja őt elereszteni.

image 1771783775394 compressed

Mindenkinek van olyan

Mindenkinek van olyan, ami fontos neki,

legyen az személy, tárgy, vagy eszme,

és mindezekben az örömét leli.

 

Mindenkinek van saját gondja, meg baja,

vannak saját problémái, küzdelmei,

és fájdalmában néha eláll a szava.

 

Mindenkinek vannak jól eltitkolt érzései,

perzselő vágyai, szerelmei és bánata,

s vannak igen kétkedő kérdései.

 

Mindenkinek vannak félelmei, reményei,

vannak nehéz percei és olyan dolgok,

amiket soha nem tud megérteni.

 

Mindenkinek van olyan keserű pillanata,

amely elszomorítja a szívét, s a lelkét,

az ember néha önmaga áldozata.

image 1771856345714 compressed

Olyan sokan szomorkodnak

Olyan sokan szomorkodnak, nap, mint nap,

szenvednek a fájdalmaktól, a bánattól,

és reményt bizony nem sokuk kap.

 

Szenvednek a nélkülözéstől, az igaztalantól,

különféle betegségektől, a pénzhiánytól,

és nem állnak messze a vigasztalantól.

 

Látják, milyen sebességgel terjed a sötétség,

így egyre kevesebb fény jut el hozzájuk,

s érzik, a számukra nem jön segítség.

 

Olyan sokan szomorkodnak ezen a világon,

a szemek völgyét sós patakok áztatják,

s vizük megcsillan a letépett virágon.

image 1771856357429 compressed