Megannyi fájdalom perzseli a lelkeket

Megannyi fájdalom perzseli a lelkeket egy életen át,

s megannyi csalódás gyötri és kínozza őket,

a legtöbbjük ebből kiutat nem is lát.

 

Megannyi fájdalom perzseli a lelkeket kíméletlenül,

sokszor reménytelenné téve az életet, magát,

s elpusztítva a jót, oly könyörtelenül.

tear 7348539 640

Mennyire el tud kopni az ember

Mennyire el tud kopni az ember, sajnos mennyire,

egyre több mindene fáj, alig van, amije nem,

és a lakásától sem jut el már messzire.

 

Mennyire el tud kopni az ember, mennyit szenved,

egykori elméje sem ragyog, mint rég, de érzi,

az élet kegyetlen és kiutat nem enged.

pexels photo 6003454

Az álmok kora lejárt

Az álmok kora lejárt, beköszöntött a sötétség kora,

a valóságnak, s az igazságnak ím bealkonyult,

az egykori reményt is elfújta a szél, tova.

 

Az álmok kora lejárt, a mesebeli hősöknek is vége,

az emberiség igen nehezen ébred kábulatából,

és hiába tekint fel, oly esdeklően az égre.

istockphoto 910827124 612x612 1

Kényszerhelyzetben nehéz élni

Kényszerhelyzetben nehéz élni és nehéz dönteni,

az ember lelke ki van szolgáltatva folyvást,

s gyakran hullanak sokak könnyei.

 

Kényszerhelyzetben nehéz élni, tenni a dolgokat,

megfosztva a boldogságtól és a reménytől,

oly könnyű tönkretenni a sorsokat.

pexels photo 6670058

A fájdalmas sebeket szerzett lélek

A fájdalmas sebeket szerzett lélek soha nem vidám,

nem boldog, nem felszabadult és nem is örül,

nagyon jól tudja, ez az élet milyen silány.

 

A fájdalmas sebeket szerzett lélek szíve belül vérzik,

s összetört álmai darabjai szerteszét hevernek,

számára az út vége sötét és nem fénylik.

girl 1192481 640

A lelkünk mélyén

A lelkünk mélyén tudjuk, hogy leépülünk lassan,

fáradékonyabbá, gyengébbé válunk mind,

és a sors ostora végül rajtunk csattan.

 

Az egykori erőnk immár a múlté és csupán álom,

a tükörben sem azt látjuk, amit szeretnénk,

s nem akarjuk, hogy bárki velünk háljon.

 

A ragyogásunkat is elfújta a szél, s nem jő vissza,

ez nagyon megvisel bennünket, nagyon fáj,

hogy mennyire, az bizony a szívünk titka.

 

Végül feledésbe merülünk, mint aki nem létezett,

az emlékünket a szeretteink őrzik, míg élnek,

és a kaszás mindig is mögöttünk lépkedett.

 

A lelkünk mélyén talán soha nem volt nyugalom,

a békesség és a szeretet sem vitte túlzásba,

s legvégül, az eltávozás lesz a jutalom.

woman 2942839 640

Akkor értékelünk valakit

Akkor értékelünk valakit, amikor már többé nincs,

amikor csak az emlékezetünk tartja életben,

s rádöbbenünk ki is volt, mekkora kincs.

 

Bezzeg míg élt, sohasem foglalkoztunk igazán vele,

egyszerűen természetesnek vettük, félvállról,

s most, hogy késő, a szívünk bánattal tele.

 

Soha nem ismertük el, mi is jelentett a számunkra,

mennyire szerettük, tiszteltük és becsültük,

s ím, szomorúság nehezedik a vállunkra.

 

Akkor értékelünk valakit, mikor már túlontúl késő,

hisz a lelke immár messze jár, a végtelenben,

s az az útja a számára és nekünk is a végső.

angel 3683276 640

A lefogyott Remény

A lefogyott Remény egykor remek formában volt,

délceg, erőteljes, segítőkész és szeretni való,

s az egész élete mások biztatásáról szólt.

 

Mindig ott volt, mikor szüksége volt rá valakinek,

támaszt nyújtott a legnehezebb időkben is,

s rengeteg biztatást adott mindenkinek.

 

Mostanára azonban meggyengült, kedvetlen lett,

szomorúvá és mélabússá vált, meggyötörtté,

már nem tudja felvidítani semmilyen tett.

 

A lefogyott Remény a sok rossztól kezdett fogyni,

mára szinte alig maradt belőle csont és bőr,

és hamarosan véglegesen el fog kopni.

candle 1144728 640

Akinek keserű az élete

Akinek keserű az élete, az a másét is azzá teszi,

mivel a keserűségét másokon vezeti le,

és abban nagyon is az örömét leli.

 

Az olyan ember nem látja meg a jót és a szépet,

a boldogság a számára önmaga keserve,

s kialakít a világról egy hamis képet.

 

Abban a világban a fájdalom örök és a kín éget,

a gonoszság, s az irigység természetes,

hiszi, hogy mindenkinek ez a jó élet.

 

Akinek keserű az élete, annak a lelke rég halott,

neki a szeretet az ellensége mindörökre,

s a sorstól reményt biz keveset kapott.

pexels photo 6382728

Szükség van a reményre

Szükség van a reményre, mindenkinek, mindenkor,

mivel nélküle oly álmatlanok a sötét éjszakák,

s felbukkanhat a balszerencse mindenhol.

 

Az élet igen sokszor kemény, rideg és biz kegyetlen,

rengeteg fájdalmat, csalódást, s bánatot okoz,

így szép álmok helyett, zavar van a fejekben.

 

Szükség van a reményre, talán jobban, mint valaha,

olyan időket él az emberiség, amely veszélyes,

s a reménytől, feléledhet a túlélés parazsa.

bbq 810545 640