szép Archívum - Kiss Gyula versei

Egy jólelkű ember

Egy jólelkű ember üldögél csendben a padon,

és reméli, hogy minden szebb lesz egy napon.

Mindig kitette a szívét-lelkét ha csak lehetett,

sajnos hiába, ez a világ nem az, amit keresett.

Nem találta meg a fényt a sötétség közepette,

és nem érezte úgy, hogy a remény közeledne.

Azt viszont látta, miként bukik el a jó, a szép,

és miként közeledik vígan, mosolyogva a vég.

Egy jólelkű ember néma harcot vív magában,

szomorúan, elkeseredetten rengeteg bajában.

Fájlalja, amiért az erejéből csak ennyire telik,

ugyanakkor tudja, az igazság örökre elveszik.

A szépről és a jóról írni

A szépről és a jóról írni nem könnyű feladat,

egy idő óta elkezdtek eltűnni a világból,

és egyre csak gyorsul ez a folyamat.

Az útjukon velük tart a szeretet és a remény,

fogja a batyuját a béke, meg az esély is,

látva, hogy az élet milyen kemény.

Mindőjük helyét igyekszik átvenni a gonosz,

amely a fényt szeretné béklyóba zárni,

és mindent, de mindent eloroz.

A szépről és a jóról írni nem egyszerű dolog,

a lélek róluk álmodik, rájuk vágyakozik,

s ez így lesz, amíg ez a Föld forog.

A kedvesség nem kerül semmibe

A kedvesség nem kerül semmibe, a szíven múlik,

a lelkek tisztaságán és a valódi emberségen,

s mindez sötét köntösbe soha nem bújik.

A kedvesség nem kerül semmibe, tisztán ragyog,

fennen hirdeti a jót, a szépet, a boldogságot,

és általa lesznek csodásabbak a napok.

Ami kívül szép

Ami kívül szép, nem biztos, hogy belül is az,

hiába van egy kert virágokkal körbevéve,

ha a belső részeken eluralkodott a gaz.

Ami kívül szép, az lenyűgözheti a szemeket,

akár az alma, amely vidáman mosolyog,

és nem láttatja a féreg okozta sebeket.

Amíg csak élünk

Amíg csak élünk, a szívünkben remélünk,

vágyjuk a jót, a szépet és a lehetetlent,

s nem tudjuk, mi is lesz mivélünk.

Nem tudhatjuk, hová is sodor a sors szele,

és merrefelé visz majd az életünk útja,

de a lelkünk szeretettel legyen tele.

Amíg csak élünk, egyfajta csodára várunk,

és sokszor az álomvilágba menekülünk,

amíg önmagunkra rá nem találunk.

A lélek mindig vágyakozik

A lélek mindig vágyakozik valami szépre, jóra,

elismerésre, megértésre és kedvességre,

reményre, szeretetre, biztató szóra.

A lélek mindig vágyakozik és sohasem adja fel,

sokszor önmagával is meg kell küzdenie,

amíg boldogságra, s békére nem lel.

Mindenki vágyik reményre

Mindenki vágyik reményre, valami jóra, szépre,

a szeretet melegére ebben a rideg világban,

és ragyogó napsütésre, nem borult égre.

Mindenki vágyik reményre, őszinte figyelemre,

bizalomra, megértésre és igaz elismerésre,

s arra, hogy a szavát vegyék figyelembe.

Mindenki vágyik reményre, egészségre, örömre,

egy élhetőbb életre és valódi boldogságra,

s olyan lelki békére, amely kitart örökre.

Kipihenni az ünnepek sorát

Kipihenni az ünnepek sorát bizony időbe kerül,

a test és az elme még továbbra is álmodozik,

s a gondok sora egyelőre feledésbe merül.

Kipihenni az ünnepek sorát nem olyan könnyű,

hiszen a jó és a szép emlékek nagyon frissek,

a valóságra ébredés viszont igen szörnyű.

Elsuhant egy újabb év

Elsuhant egy újabb év, teli volt rosszal és jóval,

nehézségekkel, félelmekkel, s néha igaz szóval.

Az ember mindig jóra vágyik és valami szépre,

élhetőbb életre, amelyben nyugodt lehet végre.

Biztonságra mindenkor és simogató reményre,

egy sokkalta jobb év jöjjön, a búcsúzó helyébe!

Senki nem

Senki nem szereti hallani azt, ami rossz a számára,

ami kellemetlen, elronthatja a hangulatát,

és ami csak terheket tesz a vállára.

Nem jó hallani az igazságot, mert az nagyon fájhat,

szinte éget, ahogy szembesít a valósággal,

s be tudja fogni valamennyi szájat.

Kínos beismerni a tévedéseket és a kudarcok sorát,

a sikertelenséget, a csúfos melléfogásokat,

és biz nem jó hallani mindezek okát.

Senki nem szeretne egész életében egy senki lenni,

mindenki jóra, szépre vágyik, arról álmodik,

ám azért bizony igen sokat kell tenni.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30