Saját alkotásaim
Aki képes sárba tiporni a hazáját és a népét,
az egy hazaáruló, aki elősegíti országa végét.
Egy olyan senki, ki pénzért mindenre képes,
azonban a jövője neki sem lesz majd fényes.
Aki képes sárba tiporni bárkit kedve szerint,
az maga is el fog bukni, újra, újból, s megint.
Az élete nem lesz csodás, azt hiába is reméli,
végül önnön bukását egy szép napon megéli.
Egy hitvány embernek az utóda is hitvány,
hiszen örökli mindazt a jót és szépet,
amelyek szerepelnek a listán.
A listán, amelyen ő a világ közepe, az isten,
aki kijelöli az utat a halandók számára,
s aki ellen felszólalás nincsen.
Aki nem tűri az igazságot, mert az fáj neki,
s ha mégis kénytelen azt meghallgatni,
azt mérgesen, kényszerből teszi.
Aki dicsőíti önmagát, s a nem létező tetteit,
aki mindent letagad, legyen az bármi is,
és aki nem adja fel az áruló elveit.
Egy hitvány embernek lelkiismerete nincs,
soha nem is volt és soha nem is lesz,
s egy normális életre esélye sincs.
Ennek a világnak békére van szüksége és fényre,
nyugalomra, szeretetre, őszinteségre, örömre,
szabadságra, becsületre, sok valódi tényre.
Ennek a világnak nem kell a rossz, sem a gonosz,
nem kell az árulás, a kizsákmányolások sora,
és nem kell senki, aki a zsebekben motoz.
Ennek a világnak nincs szüksége az emberi fajra,
a kártékonyságára, meg a jellemtelenségére,
sem pedig az általa okozott rengeteg bajra.
Az igazság fájó annak, akinek perzseli a lelkét,
akinek azáltal napvilágra kerülnek a bűnei,
felszínre hozva mindenféle sötét tervét.
Az igazság fájó annak, akiről lehullhat a lepel,
s akiről bebizonyosodhat miféle ember is,
miközben dőzsöl és a hatalomért teper.
Egy hazaáruló a hazája ellen bármire képes,
a számára a júdás pénz a legfontosabb,
s neki a sötétség ragyogó, fényes.
Egy hazaáruló a hazája ellen vétkezik sokat,
bárkit és bármit eltapos a kedve szerint,
ha ebből neki bármily haszna fogant.
Egy hazaáruló a hazája ellen mindent bevet,
csak gőgösen kacag a népe szenvedésén,
s ha az végre kipusztul, jókorát nevet.
Egy igaz embernek a becsülete számít, a jelleme,
nem az önimádata, a nárcizmusa, s a gőgje,
és megtenné a népéért amit kellene.
A tiszta szív vezérelné és nem a hazája elárulása,
nem a szabadság elvétele, mások lealázása,
s emberhez méltó lenne a magatartása.
A dicső elődöket követné, Hunyadit, meg Dobót,
Zrínyit, Rákóczit, Petőfit és Kossuth Lajost,
s kibogozná a jóért a gordiuszi csomót.
Nem kizárólag önmaga számítana, meg a pénze,
amit a gazdáitól kap az engedelmességéért,
tudva, csakis általuk juthat el a fénybe.
Egy igaz embernek józan a tudata, békés a lelke,
a szeme a tisztaságot tükrözi, az értelmet,
és minden elesettre van néhány perce.
Mindig akad, aki elvégzi a piszkos munkát,
s ezért majd meg is kaphatja a véres jussát.
Mindig akad, aki árulója hazának, népnek,
s aki az elősegítője a pusztulásnak, végnek.
A markában tartja az egész világot a gonosz,
és minden lény lüktető szívét szorítja,
miközben ő maga oszt, szoroz.
Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,
és jókat kacag a sok szenvedés láttán,
kinevetve az emberi sorsokat.
Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,
véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,
és áruláshoz köti az előrejutást.
A markában tartja a létet is a sötétség ereje,
befolyásol, megvesz és megveszteget,
ám nem mindenkire hat a deleje.
Aki elárulja a hazáját, az nem is lehet ember,
csupán egy hitvány és jellemtelen senki,
aki egy normális világban nem kell.
Aki elárulja a hazáját, az a vérpadon végezze,
s az utolsó perceiben is csak szenvedjen,
mielőtt a hóhér vele végleg végezne!
Aki elvégzi a piszkos munkát, gazdagon tér haza,
nem érdekli sem az igazság, sem a becsület,
s neki nem jelent semmit az a szó, haza.
Az árulásáért megkapja mindazt, amit más nem,
s miközben ő maga az elismerésben fürdik,
másoknak egyvalami jár, a kisírt szem.
Aki elvégzi a piszkos munkát, öntelt, de nagyon,
gőgössége az egekig ér, magát istennek hiszi,
ám megfizet majd mindenért egy napon.
