árulás Archívum - Kiss Gyula versei

Aki szemétből építi

Aki szemétből építi fel önmaga várát,

és az a vár hamar maga alá temeti,

sírva, keserűen húzza el a száját.

Aki szemétből építi másoknak a jövőt,

a sajátját viszont pénzből, s aranyból,

tömegével lesznek a miatta nyögők.

Aki szemétből építi a követői táborát,

és azok hőbörögnek, törnek, zúznak,

hátra is hagyja a véres lábnyomát.

Aki szemétből építi a vágyait, s terveit,

a reménytől is megfoszt mindenkit,

az másokra hárítja a világ terheit.

Aki szemétből építi a mindennapokat,

és eközben dicsőítteti már a létét is,

pusztulásra ítél kicsiket, nagyokat.

Kényelmesebb nem gondolkozni

Kényelmesebb nem gondolkozni, mint tenni,

és könnyebb félrenézni, mint elismerni,

viszont így igen nehéz előre menni.

Egyszerűbb követni a megtévesztett tömeget,

mint kiállni az igazságért, szabadságért,

és nem elfogadni a hazug szöveget.

Egyszerűbb fejet hajtani, az kevésbé fog fájni,

és semmibe nem kerül az engedelmesség,

csupán nem kell a valóságot látni.

Kényelmesebb nem gondolkozni, mint tudni,

a tudás fárasztó, félelmetes és megrettent,

biz könnyebb árulóként előre jutni.

Az öntelt patkány

Az öntelt patkány hitte, ő a legkiválóbb,

a legszebb, a legjobb, a zsenik zsenije,

s miatta lesz országa a legvirágzóbb.

Mindennap a tükörben bámulta magát,

nárcizmusa az egekig emelte a gőgjét,

s meg sem hallotta a többiek szavát.

Nem érdekelte a többi patkány siralma,

és a panaszuk sem hatotta meg soha,

egyedül önmagában volt bizalma.

Mulatozott, hazudozott és játszadozott,

mindent tagadott, mit előtte mondott,

s a népéért bizony nem fáradozott.

Bezzeg magáért igen, tömte a bendőjét,

elvárta, hogy mindig higgyenek neki,

és eközben itta a kedvenc pezsgőjét.

Elárult bármit is, ha haszna volt belőle,

ehhez talált magához méltó társakat,

és senki nem menekülhetett előle.

Dölyfössége túl ment minden határon,

a pökhendisége túlragyogta a Napot,

s elképzelte, kifog majd a halálon.

Azonban az nem sikerült, hisz elbukott,

saját telhetetlensége okozta végzetét,

és így a koronáig el már nem jutott.

Az öntelt patkány kudarca így végleges,

az egykori imádói táncolnak a sírján,

számára a hitványsága lett végzetes.

A gyűlölet és a butaság

A gyűlölet és a butaság kéz a kézben járnak,

s a hiszékenységgel karöltve tombolnak,

ha rajtuk áll, nem lesz többé másnap.

Mindenfelé hőbörögnek, dühöngnek rendre,

tajtékoznak a haragtól, ha észt találnak,

s az igazság nem intheti őket csendre.

Igyekeznek befészkelni az elmékbe, tudatba,

s az árulással kiegészülve igen büszkék,

sokszor az öntelt kábulatba zuhanva.

Amerre járnak, a Nap haptákban áll az égen,

s mosolyogva kíséri őket hódító útjukon,

nem a Hold, ők tündökölnek az éjben.

A gyűlölet és a butaság igen hatékony páros,

sikeresen gerjesztik a félelmet, rettegést,

s nem hiszik el, a tevékenységük káros.

A hazaárulás bűne

A hazaárulás bűne soha nem megbocsátható,

senkitől, semmikor és semelyik időben,

s az effajta bűn nem is igazolható.

Régebben a büntetése egyértelmű volt, halál,

aki a hazáját eladta, bármennyi pénzen,

annak árulásában nem létezett határ.

Egykettőre lecsapott a hóhér bárdja a fejekre,

vagy kötél került a nyakakba egyhamar,

ezt az igazságtételt hagyva a jelenre.

A hazaárulás bűne újabban büntetlen marad,

és minden el van nézve a haza árulóinak,

miközben a világ a végzete felé halad.

Némely emberhez képest

Némely emberhez képest a Sátán ártatlan,

és a saját gonoszsága szerénynek tűnik,

amikor nézi a fenti világot fáradtan.

Miközben mosolyogva ül, lenn a Pokolban,

a tűz mellett elmélkedik, nincs is dolga,

hiszen fenn, már minden romokban.

Az emberek háborúznak a segítsége nélkül,

nagy tömegben igyekeznek is le hozzá,

s mind a bográcsokban végzik végül.

Persze az irányítóik önnön zsebeiket tömik,

és sunyin uszítanak biztonságos helyről,

amíg a népek fiai a sarcaikat nyögik.

Némely emberhez képest a Sátán egy álom,

sőt, egy igazi angyal, ki már régóta látja,

mit eme világ magára tett, az a járom.

Milyen csodás ez a világ

Milyen csodás ez a világ, telis-tele szépséggel,

ármánnyal, gonoszsággal, hazugsággal,

és háborúval, no meg rémséggel.

Jóindulattal, egóval, gyűlölettel, megvetéssel,

irigységgel, kapzsisággal, minden rosszal,

és lelkeket pusztító szenvedéssel.

Hamissággal, árulással, dühvel és butasággal,

megvetéssel, lenézéssel, lekicsinyléssel,

bájolgással, erőteljes tunyasággal.

Milyen csodás ez a világ, szeretet és örömteli,

izzón békétlen, reménytelen, esélytelen,

s mindezt csak magának köszönheti.

Aki csakis káoszt akar

Aki csakis káoszt akar, azt nem érdekli senki,

semmiféle más ember, vagy más élőlény,

és a céljaiért mindent meg fog tenni.

Ha kell, folyton uszít, hergel, provokál sokat,

letagadja a legigazabb igazat is az égről,

és önző gyűlölete soha le nem lohad.

Bőven ontja a pénzt azoknak, akik szolgálják,

kik ugyanolyan hitványul gondolkoznak,

és a világot a kedve szerint formálják.

Aki csakis káoszt akar, az azért él és azért hal,

lételeme a gyűlölet, s az izzó hatalomvágy,

eme világnak az a jó, ha az ilyen kihal.

Miféle ember lehet az

Miféle ember lehet az, aki fogékony a rosszra,

akinek nincs lelkiismerete, sem becsülete,

s aki hitvány marad egész élethosszra?

Aki elárulja a népét, a családját és minden jót,

akinek nem számít más, csakis a haszon,

s aki becsmérli a hazáját is azonmód?

Miféle ember lehet az, aki öntelt és beképzelt,

ki túl sokat hisz magáról, pedig egy senki,

s aki a népe ellensége előtt letérdelt?

A képmutatás magas szinten szárnyal

A képmutatás magas szinten szárnyal a világban,

mint a sas, amely a felhők fölé emelkedik,

és onnan néz szét minden irányban.

A képmutatás magas szinten szárnyal, dölyfösen,

s miközben lenézi, megveti az alant lévőket,

a hatalmához ragaszkodik görcsösen.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30