világ Archívum - Kiss Gyula versei

Csodás érzésekkel van tele

Csodás érzésekkel van tele ez a szép világ,

gyűlölettől, haragtól kókad az a sok virág.

Irigység, s rosszakarat járja át a perceket,

a gőgösség sokszor rombolja le a terveket.

A pökhendiség virít, a kivagyiság tombol,

a kegyetlenség pedig lesújt, mint az ostor.

Az utálat nevetve dőzsöl, a hazugság arat,

s a lelkeket mérgezik az ármányos szavak.

Csodás érzésekkel van tele az emberi szív,

amely mindennap új és újabb csatára hív.

A szeretet retteg, a remény sem tündököl,

mindenre, ami még jó, vár már a sírgödör.

Aki örök sötétségben él

Aki örök sötétségben él, az gyűlöli a fényt,

nem érti és emiatt szívből retteg is tőle,

ám soha nem ismerné be ezt a tényt.

Aki örök sötétségben él, ott érzi jól magát,

az az éltető közege és számára a csúcs,

hiszi, a fény okozza minden baját.

Ennek a világnak

Ennek a világnak békére van szüksége és fényre,

nyugalomra, szeretetre, őszinteségre, örömre,

szabadságra, becsületre, sok valódi tényre.

Ennek a világnak nem kell a rossz, sem a gonosz,

nem kell az árulás, a kizsákmányolások sora,

és nem kell senki, aki a zsebekben motoz.

Ennek a világnak nincs szüksége az emberi fajra,

a kártékonyságára, meg a jellemtelenségére,

sem pedig az általa okozott rengeteg bajra.

Ez a világ börtön

Ez a világ börtön a jóság, az értelem számára,

kiöli a lelket, elpusztítja a szeretet csíráját,

s a gyűlölet a legapróbb lényt is átjárja.

Elcsúfítja a szépet, eltiporja az igazat, a valót,

éket ver a családok soraiba, a barátok közé,

és eközben eltűr mindenféle gaz csalót.

Elszomorít, fájdalmat okoz, megöli a reményt,

élteti a gazdagokat, az elitet és a bűnösöket,

miközben eltiporja valamennyi szegényt.

Elfásít, elaltat, elveszi a szabadságot, s a jogot,

megfoszt a gyermekektől és mérgezi a létet,

eltűntet minden régi szépre utaló nyomot.

Ez a világ börtön, az emberiség rideg börtöne,

amelyet a legtöbben felfogni sem tudnak,

s melyet nevetve ural a sötétség ördöge.

Az élet nem leányálom

Az élet nem leányálom, hanem tragédiák sora,

néhanap adódnak boldog pillanatok is,

ám ezek hamar elillannak tova.

Az élet nem leányálom, a sírig tartó küzdelem,

melyben a lelkek szenvednek, sérülnek,

és ez így megy rendre, szüntelen.

Az élet nem leányálom, hanem a jók temetője,

a gonosz hangosan és vígan ünnepelget,

mialatt sokakat elhagy a teremtője.

Az élet nem leányálom, igazságtalan, kemény,

immár a szeretet sem a régi, túl gyenge,

s ezt a Földet elhagyja a remény.

Aki a tudatot uralja

Aki a tudatot uralja, az uralja az emberek lelkét,

s ilyetén könnyedén véghez viheti a sötét tervét.

Aki a tudatot uralja, az uralja a világot és a létet,

és eközben homályba taszítja valamennyi népet.

Milyen ostoba az

Milyen ostoba az, aki kést ad a gyilkosa kezébe,

amivel az megölheti őt, hiába is tagadná le,

s eközben mosolyog az áldozat szemébe.

Milyen ostoba az, aki ezt nem látja és nem érzi,

aki még akkor is kételkedik, ha benne a kés,

odanyúl, megtapogatja, s még így is kétli.

Amikor másról szól

Amikor másról szól a rege, vidám a nóta,

másokról hazudozni egyfajta élmény,

és ez így van az idők kezdete óta.

Amikor másról szól az élet, az bizony fáj,

fáj, hogy más esetleg jobb, vagy szebb,

és erről bezzeg hallgat az a száj.

Amikor másról szól a valóság, az igazság,

és mindeközben a világ egy hamisság,

bizony nem igen lesz itt vigasság.

Szárnyaszegett madárként

Szárnyaszegett madárként lapul a remény,

érezve, hogy ez a világ neki is igen kemény.

Valaha szabadon szárnyalt a felhők között,

és sok boldog percet hagyott maga mögött.

Mára megfáradt, s az ereje már nem a régi,

így a történéseket, a bajokat csendben nézi.

A tönkretett jövőt

A tönkretett jövőt visszaszerezni nem lehet,

az már a reménnyel együtt semmivé lett,

s ezt bánhatja minden felnőtt, gyerek.

A tönkretett jövőt vissza fogják sírni sokan,

azonban még jobban a régi szép múltat,

ám az időt ez nem hatja meg, rohan.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31