A sötétség patkányai

A sötétség patkányai évszázadok óta rejtőzködve éltek,

a városok alatt, a falvak házai között, a magtárakban,

s mivel nem mutatkoztak, semmitől nem féltek.

 

Láthatatlanul teltek a napjaik, s a homály fedezte őket,

megették a lakosok táplálékait a kamrákból, spájzból,

és a rengeteg evés után igen hatalmasra nőttek.

 

Idővel a járataik behálózták majdnem az egész világot,

útjaiknak csupán az óceán szabhatott kis időre határt,

ám eme túl nagyra nőtt fajta az alatt is átrágott.

 

Bekebeleztek minden ehetőt, amit csak el tudtak lopni,

és gondoskodtak az utánpótlásról is, a kölykeikről,

biztosították, hogy soha el nem fognak fogyni.

 

Újabban annyira felbátorodtak, mint még azelőtt soha,

és előbújtak immáron fényes nappal is a felszínre,

hiszen egy patkánynak mindenhez van joga.

 

A sötétség patkányai igyekeznek felemészteni a Földet,

s amennyiben nem sikerül megállítani e rágcsálókat,

igen hamar az egész élővilág életére törnek.

Most dől el a jövő

Most dől el a jövő, ebben a következő néhány évben,

és a döntésektől nagyon sok függ, maga a létezés,

a fény győz, vagy a halál fog aratni az éjben.

 

Harc nélkül a válasz egyértelmű, mindenkinek vége,

s aki netán kegy folytán rabszolgaként megmarad,

az is csupán remegve mer felnézni a kék égre.

 

Senki semmit nem birtokolhat és jogai nem lesznek,

állatként az otthonába lesz majd örökre bezárva,

a sírján nem lesz név, rá virágot nem tesznek.

 

Most dől el a jövő, s az ismert világ romjaira hullhat,

azok, kik ezt tették az emberiséggel, meglakolnak,

s a felelősségre vonás elől, el egy sem bújhat.

Égető hamisság

Égető hamisság tüze perzseli fel újabban a világot,

és nem hagy maga mögött élőt, csupán holtakat,

elpusztítja a legtöbb embert, állatot, s virágot.

 

A gonosz hazugságok armadája táplálja a lángokat,

s elhomályosítja az elméket, mérgezi a szíveket,

rárakva a lelkek maradékára az erős láncokat.

 

Hitvány aljadék, s fizetett bérencek szítják a tüzet,

s igyekeznek elérni a tökéletes engedelmességet,

befolyásolva az agyat, s megsüketítve a fület.

 

Égető hamisság árad szerte az erős hálózatok által,

megsemmisítve az értelem amúgy is kevés hadát,

miközben a bűneiért felelősséget nem vállal.

kutatás, vírus, korona-5297028.jpg

Egy képzelt világban

Egy képzelt világban a gonosz nem létezik,

a boldogság, s az öröm ösztönösen érkezik.

A szeretet folyamatos és a szívek repesnek,

az emberek nevetnek, mindenkit szeretnek.

 

Nincs bűn és nincs bűnözés, nincs politika,

egyetlen nap sem unalmas, s nincs tragédia.

Étel, ital van bőven, semmiből nincs hiány,

valamennyi ember tudja, mi a helyes irány,

 

Mindennapos a szerelem, az ölelés, a csók,

s minderre rátesz a sok kacaj, nevetés, bók.

Zöldek a mezők, a rétek, s virágok nyílnak,

a lelkek e helyen különleges erővel bírnak.

 

Egy képzelt világban az óhajok teljesülnek,

nagyokat, s piciket szintúgy megbecsülnek.

Az álmok valóra válnak és a remény valós,

a sors a jóval és a széppel nem marad adós.

A lelkek tüze

A lelkek tüze egykor ragyogott fent az égen,

manapság oly halovány, szinte láthatatlan,

s alig észrevehető a koromsötét éjben.

 

Az idők kezdetén csupán szikraként létezett,

egyszerűen feltűnt a galaktikus semmiből,

s energiája a világegyetemből vétetett.

 

Minden percben nagyobb lett az éltető ereje,

eljutott a Földre is, ahol az élet csírázott,

s az emberek világában akadt szerepe.

 

Valamennyiükbe érzéseket, s érzelmeket vitt,

azok hamarosan meg is változtak nagyon,

s a munkája gyümölcsében bízott, hitt.

 

Teltek-múltak az idők, s a folyamat gyorsult,

az emberi faj egy kis része lelketlen lett,

s az ismert világ önmagából kifordult.

 

A lelkek tüze meggyengült, s félve rettegett,

tudta, ha az emberiség nem tér végre észre,

akkor önnönmaga is örökre elveszett.

Áram nélkül

Áram nélkül sötétbe borul a világon minden,

felüti a fejét a pánik, a félelem, a rettegés,

s nem csillog fény a sok lopott kincsen.

 

Leáll a fűtés és nem nyithatnak ki az üzletek,

a benzinkutak bezárnak, s nem lesz ivóvíz,

senki nem ünnepel semmilyen ünnepet.

 

A hűtőkben megromlik az a sok tartalék étel,

s nem lehet lehúzni a wc. tartályokat sem,

nagy a gond és efelől nem lehet kétely.

 

Az egészségügy véglegesen tönkre lesz téve,

bár ez nem okoz semmiféle nehézségeket,

a betegek eddig is semmibe voltak véve.

 

Az internet leáll, a kapcsolatok megszűnnek,

minden igaz hírforrás el lesz hallgattatva,

s az igazságért küzdők végleg eltűnnek.

 

Az állatok és a növények víz nélkül halottak,

a gazdáik nem tudnak rajtuk sem segíteni,

hiszen maguk is a vég szélére jutottak.

 

Valamennyi vállalkozás örökre tönkre megy,

az emberek nagy része eltűnik e világból,

s aki megmarad, arra vár a gonosz kegy.

 

Áram nélkül megtörik a lelkeket véglegesen,

rabokká, szolgákká, s robotokká alakítják,

mindezt leírja a sötét terv részletesen.

Egyszer eljön a hajnal

Egyszer eljön a hajnal, a sötétség ideje véget ér,

a szörnyek visszavonulnak a rideg odúikba,

s a világosság közeledtéből egy sem kér.

 

Ártottak a világnak, ahol és amikor csak tudtak,

öltek, raboltak, harácsoltak, megzsaroltak,

és hitték, így majd isteni szintre jutnak.

 

Megtettek bármit, hogy az övék legyen minden,

oly rengeteg pénz áldoztak a sötét terveikre,

s nem igen szándékoztak eltávozni innen.

 

Egyszer eljön a hajnal és a rémálmok kora lejár,

valamennyi rém végezetül a pokolra kerül,

és a borzalmak ocsmány színháza bezár.

Az egykori bátorság

Az egykori bátorság sajnos mára már tovaszállt,

elillant a történelem porával együtt messze,

s helyébe a félelem iszonyú terhe szállt.

 

Egykor az elődeink a vérüket ontották a hazáért,

hatalmas áldozatokat hoztak, fejek hullottak,

ma pedig alig mer kiállni valaki magáért.

 

A rettegés lett az úr, ebben az elbutuló világban,

a megszólaláshoz is óriási erőre van szükség,

s közben a lélek belül szenved magában.

 

Összefogás nélkül ez az állapot tartós maradhat,

s mindenki kiszolgáltatott senkivé fog válni,

miközben világ a pusztulás felé haladhat.

 

Az egykori bátorság emléke a homályban lapul,

és nem csilloghat, mint azt egykoron tehette,

újabban önnön gyávasága ejtette rabul.

portré, komor, fiatal nő-1634421.jpg

A tűzzel játszani

A tűzzel játszani korántsem veszélytelen,

sőt, alkalomadtán nagyon is reménytelen.

A tűz nem szereti, ha a lángjaiba nyúlnak,

és azt sem, amikor váratlan szelek fújnak.

 

Az éghetetlen dolgokért soha nem rajong,

s a területétől távolra nem igazán csapong.

Neki elég az, ami őt igazán naggyá teheti,

s a tűzrevaló izzó parazsa az egekig emeli.

 

A tűzzel játszani nem értelmes cselekedet,

hisz elégethet ellenséget, jókora seregeket.

Hamuvá változtathatja a becstelen világot,

s azután megszűnnek a gondok, viszályok.

tűz, szép, láng-1034853.jpg

Felfoghatatlan gonosz

Felfoghatatlan gonosz irányítja ezt a világot,

s miközben az emberek mélyen alszanak,

addig elpusztítja a legapróbb virágot.

 

Örök sötétséget terjeszt a létrejöttétől fogva,

nem ismeri a lelkiismeretet, a szánalmat,

és bárkire csak a kínzó halált hozza.

 

Becsülete az nincs, s tisztessége sosem volt,

nem is hiányolja, hisz neki a hatalom kell,

a világ tetején ülné meg a halotti tort.

 

Felfoghatatlan gonosz, sötét ármány, gyilok,

s az, hogy eddig hogyan tudott elrejtőzni,

nem más, mint egy pokolbeli titok.