világ Archívum - Kiss Gyula versei

Nem kell Afrikába menni

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elegendő eme látványhoz az ablakot kitárni.

Égető napfény, kiszáradt fű és haldokló fák,

az ember bármerre néz, csakis ilyeneket lát.

Szomjazó föld, madarak, s mindenféle állat,

mindegyikük igen gyorsan áldozattá válhat.

Hamis felhők, s rendszeresen szórt mérgek,

hamarosan a tetemeken mulatnak a férgek.

Nem kell Afrikába menni a szavannát látni,

elég csupán az egykori szép vidéket bejárni.

Igaz, még nincsenek oroszlánok és zsiráfok,

de van szenvedés, félelem, hervadó virágok.

A világ minden zsarnoka

A világ minden zsarnoka el fog bukni egyszer,

amikor az emberek szíve tele lesz már sebbel.

Amikor nem bírják tovább elviselni a kínokat,

s nem szeretnék megásva látni a saját sírjukat.

Mindenkit utol fog érni

Mindenkit utol fog érni egyszer a végzet,

s nincs senki, aki ellenállhatna a végnek.

Elbukik a jó, a rossz, az okos, s a gonosz,

a sors nem kegyelmez, csak oszt, szoroz.

Nehéz optimistának lenni

Nehéz optimistának lenni a mai világban,

melyben a gyűlölet igen gyorsan terjed,

és felbukkan a legapróbb vitákban.

Melyben elpusztítják mindazt, mi emberi,

megkeserítik a létet minden formában,

és így sok ember a helyét nem leli.

Melyben kihal a jóság, szenved az értelem,

manipulálnak, egymás ellen fordítanak,

s meglehet, a vége nem lesz vértelen.

Nehéz optimistának lenni remény nélkül,

s látni a szenvedő állatokat, növényeket,

mi sem menekülhetünk meg végül.

Miféle isten az

Miféle isten az, aki a népét cserben hagyja,

aki tétlenül nézi a népének szenvedését,

és aki az egész életet jól arcul csapja?

Aki hagyja, hogy a gonosz uralja le az időt,

és borítsa sötétségbe ezt az egész világot,

befeketítve az elkövetkezendő jövőt?

Aki elnézi, hogy nincs szükség a szegényre,

sem a józanságra, sem a becsületességre,

s aki esélyt sem fog adni a reményre?

Aki elárulja mindazt, ami egykor szép volt,

és aki által valaha csodás volt eme világ,

mikor még a jóról, tisztességről szólt?

Miféle isten az, aki a sötét végzetet imádja,

és aki még önmagát is gyengének tartja,

miközben a létet is a pokolba kívánja?

A szemfényvesztés sikeres

A szemfényvesztés sikeres, ha elhiszi az ember,

ha áhítattal csodálja az őt megtévesztőket,

és ha a valódi megoldásra rá nem lel.

A szemfényvesztés sikeres, amíg a céljait eléri,

amíg kábulatban képes tartani az értelmet,

miközben a maradék elméket is feléli.

Oly csodás ez az élet

Oly csodás ez az élet, egy igazi álomvilág,

melyben mindent szabad, ha engedik,

s amelyben nincsenek tragédiák.

Amelyben minden szép, jó, sőt tökéletes,

mindig ragyog a Nap a sötét éjben is,

s melyben a harc hiba, felesleges.

Melyben az elit dőzsöl, a szegény kussol,

és a fejét lehajtva reszket naphosszat,

csak ezt hagyva maga után jussul.

Amelyben az igazság halott, nem létezik,

ahogyan nem létezik a remény sem,

bezzeg a gőgös az büszkélkedik.

Oly csodás ez az élet, emberekhez méltó,

annyira humánus, s olyan meseszerű,

itt már csak a halálé lehet a végszó.

A markában tartja

A markában tartja az egész világot a gonosz,

és minden lény lüktető szívét szorítja,

miközben ő maga oszt, szoroz.

Kedve szerint alakítja a végzetet, a dolgokat,

és jókat kacag a sok szenvedés láttán,

kinevetve az emberi sorsokat.

Tetszése szerint mérgezi a lelkeket, a tudást,

véres pénzzel okoz örömöt, fájdalmat,

és áruláshoz köti az előrejutást.

A markában tartja a létet is a sötétség ereje,

befolyásol, megvesz és megveszteget,

ám nem mindenkire hat a deleje.

A kellemes pillanatokra

A kellemes pillanatokra újabban vadászni kell,

igen ügyesen tudnak elbújni bárki elől,

s így az ember reájuk nehezen lel.

Annak idején rengetegen voltak, sok jót tettek,

és megmelengették az emberi lelkeket,

mára azonban hiánycikkek lettek.

A kellemes pillanatokra hamar kihalás várhat,

amennyiben nem tér magához ez a világ,

s meglehet a jónak nem lesz másnap.

Melyik a jobb

Melyik a jobb, a keserű élet, vagy a gyors halál,

a mindennapi szenvedés, a békés végzet,

a lélek otthonra melyikben talál?

Melyik a jobb, a tiszta szeretet, vagy a gyűlölet,

a jóság és a becsület, netán a rossz szándék,

s az embereket elvakító ártó bűvölet?

Melyik a jobb, az igazság, vagy a sok hazugság,

az őszinteség, a tisztaság, vagy a gonoszság,

az emberség, netalán az elvakultság?

Melyik a jobb, a mézi máziság, vagy a sötétség,

a kitartás, a küzdeni tudás, az önfeladás,

a cirógatás, vagy esetleg a keménység?

Melyik a jobb, a tétlen várakozás, vagy a tettek,

az élhető élet, a biztonság, vagy az árulás,

a régi szép idők mára vajh hová lettek?

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31