tagadás Archívum - Kiss Gyula versei

A régi szép múltat

A régi szép múltat sokan sírják majd vissza,

miután rádöbbennek az igazi valóságra,

s mindőjük a keserű könnyét issza.

Miután rájönnek, csúnyán be lettek csapva,

félrevezette őket a felkorbácsolt indulat,

s valamennyiük szentnek hitt atyja.

Mikor az életszínvonaluk gyorsan csökken,

és már a számlák kifizetése is gond lesz,

a haragjuk hamar szárba szökken.

Akkor pedig izzik, pusztít, rombol, tombol,

a lelkükből előtör a bosszú jogos vágya,

és lesújt az árulókra, igen sokszor.

A régi szép múltat az emlékezet visszasírja,

és ha a szenvedés lángja nem alszik ki,

többeknek meg fog ásódni a sírja.

Az igazságot tagadni

Az igazságot tagadni könnyebb, mint elfogadni azt,

sokan inkább félrenéznek a szemüket lesütve,

s ily módon keresnek szomorú vigaszt.

Az igazságot tagadni lehet önbecsapva, háborogva,

a gondolatokat elterelve és álomvilágban élve,

s a valóságtól minden formában távolodva.

Az igazságot felfogni

Az igazságot felfogni, s megérteni, sokszor nehéz,

elfogadni, elviselni, pedig még jóval nehezebb,

nagyon meg tudja terhelni a lelket az egész.

Az igazságot felfogni nem mindenkinek egyszerű,

és még ha sikerül is, gyakran tagadni próbálják,

annak függvényében, hogy az milyen jellegű.

A duzzogó záptojás

A duzzogó záptojás felébredt az egyik reggel,

és mosolygott, mivel oly szépet álmodott,

mire bágyatagon ébresztette a vekker.

Azt álmodta, hogy ő lesz a megváltó, a csoda,

és a tojások népét ő vezetheti el a fazékig,

s így marad a történelemben nyoma.

A fazékig, amelyben a tojások mások lesznek,

keményre főnek és engedelmessé válnak,

s ilyetén alkotja meg a kívánt csendet.

A csendet, melyben csak jó maga hangja szól,

és nem kérdezgeti egyetlen más tojás sem,

hiszen kizárólag így érezheti magát jól.

Elképzelte, ahogy a fényben fürdőzik az égen,

és hozzá képest a Nap egy aprócska segéd,

de a Hold sem más, csekélység az éjben.

A duzzogó záptojás tagadta, hogy volna bűne,

ám amikor végül szétpukkadt és szétfolyt,

sokáig hátramaradt az iszonyatos bűze.

Kényelmesebb nem gondolkozni

Kényelmesebb nem gondolkozni, mint tenni,

és könnyebb félrenézni, mint elismerni,

viszont így igen nehéz előre menni.

Egyszerűbb követni a megtévesztett tömeget,

mint kiállni az igazságért, szabadságért,

és nem elfogadni a hazug szöveget.

Egyszerűbb fejet hajtani, az kevésbé fog fájni,

és semmibe nem kerül az engedelmesség,

csupán nem kell a valóságot látni.

Kényelmesebb nem gondolkozni, mint tudni,

a tudás fárasztó, félelmetes és megrettent,

biz könnyebb árulóként előre jutni.

Vihar készül

Viharfelhők gyülekeznek az égen,

még csend honol a kietlen tájon,

legtöbben meglapulnak az éjben,

félnek, nehogy a vihar szele fájjon.

Becsukják a szemüket, ám hiába,

nem menekülhetnek a valóság elől,

rettegve kiabálhatnak a sötét világba,

süket fülekre találnak mindenfelől.

Nem akarják látni mi is vár rájuk,

azt hiszik ők kivételek, ők mások,

bíznak benne, hogy teljesül a vágyuk,

holott nem egyebek, csupán bábok.

Végül lesújt a villám, feltámad a szél,

felnyílnak újból a lehunyt szemek,

végre az önámítók hada új életre kél,

s megteszik a vihar ellen amit lehet.

Hiba nélkül még

Hiba nélkül még nem létezett ember,

és ez így is marad, míg a világ világ,

sokan járnak bekötött szemmel.

Hiba nélkül még nem született senki,

ez a természet rendje és a fintora is,

ám a szépet, a jót, észre kell venni.

A hergelés nem vezet

A hergelés nem vezet jóra, vagy szépre,

a düh, a harag, csak pusztítani tud,

és mindez igen veszélyes a létre.

A felhergeltek magukat okosnak hiszik,

s tömegbe verődve bátornak tűnnek,

közben a gyűlölet zászlaját viszik.

A felhergeltek az igazat mind tagadják,

s tombolva bizonygatják az erejüket,

mások vesztét, pusztulását akarják.

A hergelés nem vezet el a békességhez,

s az indulatokat szabadjára engedve,

csak hozzájárul sokak félelméhez.

A világ legnagyobb rákfenéje

A világ legnagyobb rákfenéje, az a politika,

amiből hiányzik az erkölcs és az etika,

s melyben magas szintű a retorika.

Félelem által irányít és ígéretekkel elkábít,

hazugságokkal, zsarolással manipulál,

s minden igazságot letagad, elhárít.

Az intrika folyamatos, mindenfelé az árad,

behálózza az élet valamennyi területét,

igen kitartó és láthatóan nem fárad.

A világ legnagyobb rákfenéje igen hatásos,

észrevétlenül fertőzi meg az ép tudatot,

s a végeredmény legtöbbször halálos.

Az igazságot kimondani

Az igazságot kimondani sokan nem merik,

mert félnek attól, hogy visszaüt reájuk,

és akkor a lelki békéjüket nem lelik.

Legtöbbször félnek szembesülni magukkal,

az egész életükkel és a csalódásaikkal,

a tengernyi gondjukkal, s bajukkal.

Félnek belátni a kudarcaikat és a hibáikat,

tagadják a szerelmeiket is, a vágyaikat,

s pláne letagadják a vesztes vitáikat.

Képesek letagadni a legszebb álmaik sorát,

s tagadják azt, milyen szerencsétlenek,

miközben folyvást várják a csodát.

Az igazságot kimondani soha nem könnyű,

igaz becsületet és gerincességet igényel,

és sokaknak ez a gondolat is szörnyű.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31