tagadás Archívum - Kiss Gyula versei

Egy hitvány embernek

Egy hitvány embernek az utóda is hitvány,

hiszen örökli mindazt a jót és szépet,

amelyek szerepelnek a listán.

A listán, amelyen ő a világ közepe, az isten,

aki kijelöli az utat a halandók számára,

s aki ellen felszólalás nincsen.

Aki nem tűri az igazságot, mert az fáj neki,

s ha mégis kénytelen azt meghallgatni,

azt mérgesen, kényszerből teszi.

Aki dicsőíti önmagát, s a nem létező tetteit,

aki mindent letagad, legyen az bármi is,

és aki nem adja fel az áruló elveit.

Egy hitvány embernek lelkiismerete nincs,

soha nem is volt és soha nem is lesz,

s egy normális életre esélye sincs.

Milyen ostoba az

Milyen ostoba az, aki kést ad a gyilkosa kezébe,

amivel az megölheti őt, hiába is tagadná le,

s eközben mosolyog az áldozat szemébe.

Milyen ostoba az, aki ezt nem látja és nem érzi,

aki még akkor is kételkedik, ha benne a kés,

odanyúl, megtapogatja, s még így is kétli.

A régi szép múltat

A régi szép múltat sokan sírják majd vissza,

miután rádöbbennek az igazi valóságra,

s mindőjük a keserű könnyét issza.

Miután rájönnek, csúnyán be lettek csapva,

félrevezette őket a felkorbácsolt indulat,

s valamennyiük szentnek hitt atyja.

Mikor az életszínvonaluk gyorsan csökken,

és már a számlák kifizetése is gond lesz,

a haragjuk hamar szárba szökken.

Akkor pedig izzik, pusztít, rombol, tombol,

a lelkükből előtör a bosszú jogos vágya,

és lesújt az árulókra, igen sokszor.

A régi szép múltat az emlékezet visszasírja,

és ha a szenvedés lángja nem alszik ki,

többeknek meg fog ásódni a sírja.

Az igazságot tagadni

Az igazságot tagadni könnyebb, mint elfogadni azt,

sokan inkább félrenéznek a szemüket lesütve,

s ily módon keresnek szomorú vigaszt.

Az igazságot tagadni lehet önbecsapva, háborogva,

a gondolatokat elterelve és álomvilágban élve,

s a valóságtól minden formában távolodva.

Az igazságot felfogni

Az igazságot felfogni, s megérteni, sokszor nehéz,

elfogadni, elviselni, pedig még jóval nehezebb,

nagyon meg tudja terhelni a lelket az egész.

Az igazságot felfogni nem mindenkinek egyszerű,

és még ha sikerül is, gyakran tagadni próbálják,

annak függvényében, hogy az milyen jellegű.

A duzzogó záptojás

A duzzogó záptojás felébredt az egyik reggel,

és mosolygott, mivel oly szépet álmodott,

mire bágyatagon ébresztette a vekker.

Azt álmodta, hogy ő lesz a megváltó, a csoda,

és a tojások népét ő vezetheti el a fazékig,

s így marad a történelemben nyoma.

A fazékig, amelyben a tojások mások lesznek,

keményre főnek és engedelmessé válnak,

s ilyetén alkotja meg a kívánt csendet.

A csendet, melyben csak jó maga hangja szól,

és nem kérdezgeti egyetlen más tojás sem,

hiszen kizárólag így érezheti magát jól.

Elképzelte, ahogy a fényben fürdőzik az égen,

és hozzá képest a Nap egy aprócska segéd,

de a Hold sem más, csekélység az éjben.

A duzzogó záptojás tagadta, hogy volna bűne,

ám amikor végül szétpukkadt és szétfolyt,

sokáig hátramaradt az iszonyatos bűze.

Kényelmesebb nem gondolkozni

Kényelmesebb nem gondolkozni, mint tenni,

és könnyebb félrenézni, mint elismerni,

viszont így igen nehéz előre menni.

Egyszerűbb követni a megtévesztett tömeget,

mint kiállni az igazságért, szabadságért,

és nem elfogadni a hazug szöveget.

Egyszerűbb fejet hajtani, az kevésbé fog fájni,

és semmibe nem kerül az engedelmesség,

csupán nem kell a valóságot látni.

Kényelmesebb nem gondolkozni, mint tudni,

a tudás fárasztó, félelmetes és megrettent,

biz könnyebb árulóként előre jutni.

Vihar készül

Viharfelhők gyülekeznek az égen,

még csend honol a kietlen tájon,

legtöbben meglapulnak az éjben,

félnek, nehogy a vihar szele fájjon.

Becsukják a szemüket, ám hiába,

nem menekülhetnek a valóság elől,

rettegve kiabálhatnak a sötét világba,

süket fülekre találnak mindenfelől.

Nem akarják látni mi is vár rájuk,

azt hiszik ők kivételek, ők mások,

bíznak benne, hogy teljesül a vágyuk,

holott nem egyebek, csupán bábok.

Végül lesújt a villám, feltámad a szél,

felnyílnak újból a lehunyt szemek,

végre az önámítók hada új életre kél,

s megteszik a vihar ellen amit lehet.

Hiba nélkül még

Hiba nélkül még nem létezett ember,

és ez így is marad, míg a világ világ,

sokan járnak bekötött szemmel.

Hiba nélkül még nem született senki,

ez a természet rendje és a fintora is,

ám a szépet, a jót, észre kell venni.

A hergelés nem vezet

A hergelés nem vezet jóra, vagy szépre,

a düh, a harag, csak pusztítani tud,

és mindez igen veszélyes a létre.

A felhergeltek magukat okosnak hiszik,

s tömegbe verődve bátornak tűnnek,

közben a gyűlölet zászlaját viszik.

A felhergeltek az igazat mind tagadják,

s tombolva bizonygatják az erejüket,

mások vesztét, pusztulását akarják.

A hergelés nem vezet el a békességhez,

s az indulatokat szabadjára engedve,

csak hozzájárul sokak félelméhez.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31