A tiltások és tagadások honában a káosz az úr,
a becsület semmit nem számít semmikor,
s az igazság a visszajövetelére gyúr.
Az emberek birkamód engedelmesek, s félnek,
önmagukért sem mernek tenni semmit sem,
és egyre szegényebb rétegként élnek.
Összezavarodottan, s oly tétován néznek körül,
olyan bizonytalanok és annyira elesettek,
a szenvedésüknek a sötét kör örül.
Lassan egymáshoz sem mernek szólni és érni,
s megtagadják az elődeiket, a családjukat,
bizony levegőt sem mernek kérni.
Hiszen tiltott a gondolkodás, pláne az értelem,
s le van tagadva minden bűn, vagy gaztett,
felszínre nem kerülhet soha a sérelem.
Hazugságok fojtogatják a létet, tervek szerint,
befolyásolják az időjárást, s minden mást,
és titkosítják a bűneiket újra, megint.
Elveszik az életteret, s tönkreteszik a bolygót,
majd az egyszerű emberekre fogják ezt is,
mérgekkel készítve elő a koporsót.
A tiltások és tagadások honában öröm az élet,
nincs is jobb, mint elpusztítandónak lenni,
hiszen erre vágyik az összes lélek.